Skip navigation

2. sz. melléklet

2. sz. melléklet

http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm

kert: A kozmosz kicsinyített mása, világmodell, a földi →Paradicsom. Élet és halál harmonikus egységét szimbolizálja, mivel nyomon követhető benne a vegetáció pusztulása és újjáéledése. Közepén axis mundiként helyezkedik el a világfa vagy a halhatatlanságot biztosító →fa; földjét →négy →folyó öntözi. Más elképzelések szerint a kertben a fák a terület határvonalát adják, s a centrumban →templom vagy →oltár áll, ill. →kút, esetleg medence, amely az élet vizének forrása. Érett gyümölcsökkel teli fák, színpompás virágok díszítik, és szabadon sétáló állatok (→szarvas, →páva, →galamb/gerle) népesítik be.

 

  • Az egyiptomi kultúrában a természeti adottságok miatt igen nagy értéke volt a művelhető területnek. A tikkasztó sivatagos táj elleni védekezés eredménye volt a fallal elkerített, növényekkel beültetett kert, amely szökőkútjaival, árnyékot adó fáival magát az életet jelentette. Emellett azonban szakrális jelentés is társult hozzá. A templomok kertjeit szent ligetekként tisztelték. Egyes feliratok szerint Amon isten megparancsolta Hatsepszut királynőnek, hogy létesítsen részére egy nagy kertet, amelynek közepén templom áll. III. Ramszesz fáraó a Medinet Habuban emelt templomnál először egy nagy kertet építtetett: „tágas helyet, ahol annyi a Lótusz és Papirusz, mint a homok." Számos kert és fa vallásos tisztelet tárgya volt. Az egyiptomiak azt remélték, hogy lelkük haláluk után is részesedni fog a kert áldásaiban, ezért a sírkamrák falaira kertrészleteket is festettek.

    •  

  • Mezopotámia többek között függőkertjeiről volt híres, amelyeket valószínűleg a zikkuratok mintájára építettek. Az ókor →hét csodájának egyikeként tartották számon Szemiramisz királynő függőkertjét.

  • Perzsiában, Egyiptomhoz hasonlóan, a természeti körülmények miatt a kert az életet adó oázis, a Paradicsom. A kertek szeretete és a fák kultusza gondolkodásuk egyik alapvető jellegzetessége. A kertészkedés az ifjúság neveléséhez tartozott, s még magas rangú hercegek is részt vettek benne. Leghíresebb versgyűjteményeik a Gulisztán (Rózsakert) és a Busztán (Gyümölcsöskert) címet viselik. Egy XV. sz.-i miniatúra egy kínai hercegnő és egy perzsa herceg találkozását kertben jeleníti meg. Két híres középkori költő, Szádi és Háfiz sírja falakkal körülvett kis ligetben áll. A kertek értékét jelzi az is, hogy lázadás esetén a nép először az uralkodói kerteket, a hatalom és a gazdagság szimbólumait rombolta le. A perzsa szőnyegek egyik alaptípusa kertet modellál. A zord idő beálltával hatalmas, kertet ábrázoló szőnyegekkel pótolták a valódi kertet a király számára. A téglalap alakú mezőt - amely a tipikus perzsa kert sémája - egyenes vonalú csatornák osztják föl, ezek a csatornák virágokkal és cserjékkel teli négyszögeket határolnak el. Ez megfelel a négy paradicsomi folyó által négy területre osztott univerzum ideájának. A perzsa kertet is mindig fal veszi körül. Ebben az értelemben a kert jelentése a →sziget és az oázis motívumával rokon: a védett intimitás, a visszavonulás, megpihenés helyszíne. Az arabok később átvették ezt a kertkultúrát. Művészetük hatása Európában Dél-Spanyolországban (Cordoba, Toledo, Granada) érezhető olyan alkotásokon, mint pl. az Alhambra erőd kertjei.
  • Indiában elsősorban pihenésre, testi-lelki felüdülésre szolgált a kert, amelynek alaprajza a mandalához hasonlít (→mandala). Kozmikus tengelykereszt húzódik át rajta, amely tizenkét teraszra osztja fel a tizenkét állatövi jegynek megfelelően. Ilyen pl. az indiai muszlim építészet remekműve, a Tadzs Mahal kertje.

  • A kínai mítoszokban a halhatatlanság gyümölcseit termő fák Hszi-vang-mu ('nyugati királyi anya') istennő kertjében teremnek, s ez a halhatatlanok „Paradicsoma" (→barack/őszibarack). A Távol-Keleten, különösen Kínában és Japánban, fontos jelentősége volt a magánkertek ápolásának, amelyek a természettel való közvetlen kapcsolatot jelentették. A természet kicsinyített másai; két legfontosabb alkotóelemük, a →víz és a →kő/szikla, az aktív és passzív princípium együttesét, a világ változtathatatlan lényegét tükrözik, míg a növények a születés és pusztulás folytonosságát, a mulandó szépséget jelenítik meg.Japánban a kertekben kaptak helyet a teaházak is, mivel a teaszertartásra a kerten való áthaladás készíti fel a résztvevőket.

  • A görögök kertjei eleinte a kegyhelyként tisztelt szent ligetek voltak. Ezek közepén oltár vagy templom állt. Az istenek és hősök szent ligetei versenyjátékok színteréül is szolgáltak. A testedző iskolákat, a gümnaszionokat szintén nagy kert vette körül, s az egyes kertrészleteket akadémiának, líceumnak nevezték. Később a gümnaszionok sétaútjaiból a filozófusok gyülekezőhelye lett, ahol a mesterek sétálva tanítottak. A kert tehát iskolaként funkcionált, pl. Epikuroszt „a Kert filozófusának" nevezték. Priaposzt tisztelték a kertek védőisteneként, s szobrain a →fallosz hangsúlyos ábrázolása termékenységi vonásaira utal (→Priaposz/Priapus). A kert az antikvitás szerelmi költészetében is erotikus szimbólum, ill. a női genitália jelképes megjelenítése. A kertbe való behatolás, a termények megdézsmálása a nemi aktust jelöli: „Elveheted kertemből büntelenül mi csak ott van, / ha megadod te nekem mind, mit a kerted igér" (Corpus Priapaeorum, 5.). Homérosz Odüsszeiájában is több kertleírással találkozhatunk. A phaiák fejedelem, Alkinoosz gyümölcsöskertje maga a tökéletesség, a bőség, az istenek ajándéka (Od., VII. 112-132). A mítoszokban szereplő →Heszperiszek kertje az →aranykor eszményi helyszínéhez hasonló.

     

    A bibliai Édenkert a tökéletes boldogság és az ártatlanság állapotának szimbóluma (→Paradicsom). Ugyanakkor fájának gyümölcse a testi gyönyörök megízlelését kínálja, így válhat a földi szerelem helyévé (→alma/almafa, →tudás fája). A bűnbeesés és kiűzetés ábrázolásain is megjelenhet a tökéletes állapotra utaló kert (pl. Jan de Limbourg és testvérei: Bűnbeesés és kiűzetés a Paradicsomból, Berry herceg hóráskönyve, 1415-1416, Chantilly, Musée Condé). Az Énekek énekében az elzárt kert a kedves szüzességére utal (Én 4,12). A keresztény szimbolika ezt veszi át a szeplőtelen fogantatás, ill. →Szűz Mária tisztaságának jelképeként (hortus conclusus). Erre a jelentésre utal Stefan Lochner Madonna rózsalugasban c. festménye is (1440 k., Köln, Wallraf-Richartz-Museum). Az →Angyali üdvözlet ábrázolásainak is gyakori színtere (pl. Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet, 1472-1475, Firenze, Uffizi).

    A néphagyományban is megjelent a nagyhét utolsó napjain és húsvét éjszakáján a kerti imádkozás szokása, amely a Getsemáné-kertben történt eseményekre emlékeztetett (Mt 26,36-42).

    A középkori templomok fallal bekerített kolostorkertjei, a reneszánsz szimmetrikus elrendezésű kastélykertjei, a francia és spanyol barokk labirintus típusú, geometrikus formákat kedvelő kertjei, majd a természet mintájára telepített angol kertek mind egy-egy kor világfelfogását tükrözik.

    A gyönyörök kertje (hortus deliciarum) a XX. sz.-ig nyomon követhető toposz, s a testi örömök, az érzékiség kifejezője (Bosch: A Gyönyörök kertje, 1503-1504, Madrid, Prado; Gulácsy Lajos: Szerelmespár [Don Juan kertje], 1910, Bp., MNG; William Blake: A szerelem kertje; Oscar Wilde: Eros kertje; Csáth Géza: A varázsló kertje; Ady: Az árvaság kertjeiben).

    Ovidius az állam jelképeként is használja (Fasti, II. 701-710). Ezt a hagyományt folytatj Shakespeare, akinek több drámájában a „gyomos kert" a hanyatló állam, ill. világ szimbóluma (Hamlet, I. II.): „kertünket, a szép hont / Gyom veri fel" (II. Richárd, III. IV.). A magyar irodalomban Móricz Zsigmond Tündérkert c. regényének címe is kifejezi, hogy a korabeli, három részre szakadt Magyarországnak egyetlen „művelt" része a Bethlen Gábor vezette Erdély.

  • A világtól való elvonulás egy lehetséges formája: pl. Szt. Ágoston Vallomások c. művében a szerző megtérése olvasás közben egy kertben zajlik le. A pihenés, a magány (Milton: Il Penseroso), a gondolkodás, a misztikus megvilágosodás tere (Marvell: Gondolatok a kertben). Voltaire Candide-jának zárómondata az egyéni lét kiteljesítésének (mint egyetlen lehetséges életcélnak) jelszava lett: „Műveljük kertjeinket!" Vörösmarty Csongor és Tünde c. darabjában a kert maga a világ, amelyben az emberiség drámája zajlik a megkísértéstől a beavatásig. Lehet a megszelídített és művelés alatt álló lélek jelképe, szemben az →erdő szimbolizálta vad lélekkel (Hamvas Béla: Scientia Sacra). Bartók (Balázs Béla szövegére komponált) A Kékszakállú herceg vára c. operájában a férfilélek gyöngédségét jelképezi: „Ó! Illatos kert! / Kemény sziklák alatt rejtve." →Adónisz-kert, →gyümölcs/termés [A. B.]