Seregély (Sturnus vulgaris)

A seregély 21 cm nagyságú, tollazata feketés, finoman pontozott, zöldes, bronzos, bíboros fényű, farka rövid. A fiatalok szürkésbarnák, torkuk fehéres. Az öregek csőre sárga, a fiataloké barna.
Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Sok helyre behurcolták, ahol a faj megtelepedett, és továbbterjedt. Ma már közönséges madár Észak-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon is. A seregély állandó madarunk, gyakori fészkelő hazánkban. Erdőkben, ligetekben, tanyákon, kertekben, parkokban, laza telepekben vagy magányosan költ, leggyakrabban fák odvaiban, néha pedig sziklafalak repedéseiben, üregeiben, vagy épületek hasonló mélyedéseiben. Egy hímhez néha több tojó is tartozik. Fészekalja 3-8, halvány-kék tojásból áll. Költés után csapatosan jár, éjszakázó helyein erdőkben, nádasokban, parkok fáin hatalmas tömegben gyűlik össze. Élénk, mozgékony madár. Főleg gerinctelenekkel és azok lárváival táplálkozik.
Éneke változatos, csicsergő és elnyújtott füttyszerű hangjai mellett kiválóan utánozza más madarak (egerészölyv, feketerigó, zöldike, szarka, fürj) énekét. Ezt hangmimikrinek nevezzük. Az utánzó madarak tanulási programja nyitott, ezért egész életükben képesek a környezetükben lévő hangokat megtanulni. Fészekféltő hangja érdes, fülsértő hangok sorozatából áll. Ha alkalom adódik rá még az emberi beszédet is képes utánozni.