4. TÉMA: „Bikulturális szocializáció”
Oktatási esélyegyenlőségi szempontból figyelembe kell venni a családi szocializáció és az iskola viszonyrendszerének azt a megközelítését, melyet Adler a bikulturális szocializáció fogalmának megalkotásával ír le.32 A családi (elsődleges) és az intézményes (másodlagos) térben történő szocializáció párhuzamos hatásrendszere jelenik meg e fogalomban. Eszerint az iskolai eredményesség, majd a társadalmi integráció sikeresség elsősorban attól függ, hogy a két szocializációs tér (családi és intézményes) között mekkora az átfedés. Az azonosságok és különbségek mibenlétét a terek kulturális összetevőiben lehet fellelni. Ez esetben a kultúra magában foglalja az adott térre jellemző és állandónak tekinthető értékeket, normákat, szabályokat, mindezek objektivizálódott tárgyait, valamint az átörökítésük során használt szocializációs, nyelvi szocializációs formákat, valamint a büntetési és jutalmazási rendszert. A bikulturális szocializáció kettős folyamatának egyik része azt jelenti, hogy valamely kisebbségi csoport tagja beleszületik saját, eredeti kultúrájába, és ennek jellemzőit nagyobbrészt az indirekt szocializáció során mintegy észrevétlenül sajátítja el, teszi belsővé. A folyamat másik oldala az oktatási intézményekbe (óvoda, iskola) lépéskor kezdődik, vagy azt megelőzően például már a tömegkommunikáció hatására indul el, amikor a többségi társadalom kultúrája is megjelenik szocializációs terepként az adott kisebbségi csoport tagja számára. E jól megfigyelhető és körülhatárolható kettősség kapcsán a bikulturális szocializáció elmélete egyértelműen kinyilvánítja, hogy vannak olyan családi szocializációk, melyek kulturális tartalma kis átfedést mutat az iskolára jellemző kulturális térrel, vagyis alapvetően eltér tőle. Ezt azonban, mint megoldandó - az esélykiegyenlítést kívánó - helyzetet kezeli: célul tűzi ki a két tér átfedésének szélesítését. Az ebben résztvevők közös feladata a célok elérése. Az egyik fontos szereplő a méltányos szolgáltatásokat nyújtó mediátor, aki az iskolai kulturális térben otthonosan mozgó személy (például pedagógus). A mediátor feladata, hogy megismerje az eltérő kultúrájú primer szocializációs teret, és ezáltal képes legyen abból elemeket átemelni az iskola világába, ezzel szélesítve az átfedést. A másik szereplő a transzlétor, aki az iskolától eltérő kultúrájú elsődleges szocializációs térből érkezve már sikereket ért el a másodlagos (intézményi) szocializációs térben, és közössége számára képes kulturális elemeket közvetíteni az intézményi térből. Természetesen ez a kétirányú folyamat nem képzelhető el konfliktusok nélkül, így az elmélet fontos része, hogy a bikulturális szocializáció sikerességének záloga a folyamatos és nyílt kommunikáció, valamint az együttműködés - mely már az inkluzív társadalmi közösség szemlélete felé mutat.
32 Forray R. Katalin-Hegedűs T. András (1998): Cigány gyermekek szocializációja. Aula Kiadó, Budapest, 391.