1. TÉMA: „Esélyegyenlőség (equality)”
Az esélyegyenlőség (equality) a demokráciákban alapvető követelmény, amely nélkül nem beszélhetünk jogállamról. Jogi szempontból elmondható, hogy az egyenlőség egy olyan elv, amelynek az alkotmányban és minden jogszabályban fontos helye van. Ez egyben a garancia arra, hogy a jogállami demokráciákban az alapvető jogok, valamint az emberi méltóság mindenki számára megkülönböztetés nélkül biztosított legyen. Az egyenlő jogok garantálása tehát egyenlő jogi státuszt teremt mindenki számára. Fontos azonban megjegyezni, hogy alapvető eltérések lehetnek a jogi státusz és a tényleges társadalmi helyzet között. Vagyis a valódi társadalmi egyenlőség csak azzal biztosítható, ha maga a jog is figyelembe veszi a fennálló egyenlőtlenséget, és az eltéréseket az egyenlőtlenségükre tekintettel kezeli. Egy jogi forma vagy cselekedet akkor tekinthető önkényesnek, ha az egyenlő helyzetben lévőket egyenlőtlenül, vagy az egyenlőtlen helyzetűeket ugyanúgy kezeli. A jogegyenlőség kialakítása során különböző szempontok szerint tekinthetünk valakit egy adott helyzetben egyenlőnek vagy egyenlőtlennek. Láthatóan az emberek közötti legnagyobb egyenlőtlenség társadalmi-szociális területen mutatkozik, ami a társadalmi javakhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét, illetve a társadalmi javakhoz vezető utakon jelentkező egyenlőtlenségeket jelenti. Ennek hátterében olyan okok állnak, mint a tőketulajdonlási különbségek (beleértve a szimbolikus - kulturális, kapcsolati és szociális - tőkét is), illetve okként jelenik meg az eltérő társadalmi megítélés a nemi és a faji-etnikai csoportok között, illetve a különböző fogyatékos személyekre vonatkozóan. Természetesen a demokratikus állam rendelkezik eszközökkel a társadalmi egyenlőtlenségek leépítésére, mellyel biztosíthatók a gazdasági, szociális és kulturális alapvető jogok. Tudni kell azt is, hogy az egyenlőség társadalmi szinten történő megteremtése kettősséget eredményez a szabadság szempontjából. Egyrészt szükségessé teszi a beavatkozást a szabadságba, mivel a korlátlan szabadság lehetetlenné teszi az egyenlőséget, másrészt azonban társadalmi egyenlőségről csak akkor beszélhetünk, ha a szabadság is megvalósul. Vagyis az adott társadalomnak és jogrendnek kell biztosítania mindenki számára az emberi méltóság védelmét és érvényesülését, valamint az egyén számára személyisége szabad kibontakoztatását. Az esélyegyenlőség (equality) elsősorban az egyenlő hozzáférés azonos módon való biztosítását, más szóval az egyenlő bánásmódot jelenti. Az egyenlő bánásmóddal lehet megelőzni, hogy emberek és csoportok kirekesztődjenek a társadalomban fellelhető lehetőségekhez való hozzáférésből. Vagyis az esélyegyenlőség (equality) azt a demokratikus társadalmi minimumot biztosítja, mely során nem kerülhet senki hátrányba vélt vagy valós egyéni adottságai, vagy valamilyen csoporthoz tartozása miatt. Ennek biztosítását célozza Magyarországon az egyenlő bánásmódról szóló törvény, mely jogi garancia a kirekesztést eredményező - direkt vagy látens módon megjelenő - intézkedések, cselekedetek, mechanizmusok megelőzésére, megakadályozására. Az esélyegyenlőség értelmezésünkben tehát azt jelenti, hogy a különböző személyeknek és csoportoknak lehetősége van másokkal közös térben és másokkal azonos módon és arányban hozzáférni információkhoz, tevékenységekhez, szolgáltatásokhoz, eszközökhöz stb.