Nemcsak a problémák feltárását, megoldását segíti elő a diákok megismerése, de a mindennapi tanári munkavégzést is hatékonnyá teszi (Lányiné Engelmayer, 2014). A gyerek megnyilvánulásaival az iskolában és a tanórákon mindössze egy szűk szeletet enged láttatni teljes személyiségéből. Rendelkezésre állnak azonban célzott módszerek, amelyek a hatékony megismerést segíthetik. A tanárnak és a diáknak tisztában kell lennie azzal, milyen célból, milyen módszerekkel képes a leghatékonyabban tanulni. A diák megismerése során nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szocioökonómiai háttér korlátait sem: családi, baráti, társas környezet, anyagi és érzelmi támogatás, tanulmányi terhelés. A diákok megismerésében az alábbi lépéseket érdemes követni (természetesen olyan jellegű problémák is felmerülhetnek, amelyek feltérképezéséhez iskolapszichológus segítségét kérhetjük):

• problémafelvetés
• tájékozódás a problémához kapcsolódó szakirodalomban
• módszerek és eszközök kiválasztása
• vizsgálat végrehajtása
• kiértékelés, elemzés
• pedagógiai feladatok megállapítása, „kezelési” terv.

A pedagógus eszközei a diákok megismerésében:

• közvetlen megfigyelés: előre meghatározott kritériumrendszer alapján megfigyeljük a diákot. Hasznos kiegészítője lehet a későbbiekben ismertetendő interjútechnika.
• közvetett módszerek – kérdőívek: elterjedt eszközök a tanárok saját összeállítású kérdőívei, amelyek célja, hogy a lehetőségekhez képest objektív képet kapjon a tanát a diákról olyan szempontok mentén, amelyekben összehasonlíthatóak is. Nem tekinthetők standardizált kutatóeszköznek!
• közvetett módszerek – esszéfeladatok: a fogalmazások, szabad elbeszélések értékelésének fontos tényezője a kidolgozott értékelési rendszer vagy a független megítélő alkalmazása.
• önértékelő eljárások: kiemelik a diákok felelősségének elismerését. Főleg serdülőkorban fontos az önreflexiós folyamat kiemelt fejlesztése.

Az interjú olyan célzott beszélgetés, amely meghatározott információk gyűjtését szolgálja. Az interjúnak kötöttség szempontjából három formáját különböztetjük meg: strukturálatlan, félig strukturált és strukturált interjúkról beszélünk. A strukturálatlanság az interjú rugalmasságát biztosítja. A strukturált interjúban menet közben fontosnak tűnő témák érintetlenül maradhatnak, míg a személyek összehasonlítására jobban alkalmas.

A pedagógiai-pszichológiai diagnosztikai munka explorációnak nevezett módszerével a személy életkörülményeinek, tárgyi és társas kapcsolatainak megismerése történik. Ha ebben a célzott megismerési folyamatban a problémák kialakulásának okát is fel kívánjuk tárni, akkor a személyes fejlődéstörténet, teljes fejlődésmenet feltárása szükséges. Ezt anamnézis készítésnek nevezik. A legfontosabb, elemzést igénylő változóknak a családi interakciók mintázata, a családtagok közötti érzelmi viszony és a család szocioökonómiai háttere tekinthetők. Megfigyeléssel és célzott beszélgetéssel megismerhető a szülő-nevelői stílus, a családban uralkodó elképzelések a nevelés célját illetően, illetve a közvetlen nevelői akciók. Az adott problémát tünetként értelmezve megkísérelhetjük feltérképezni, hogy a családi háttér és az iskolai intézményrendszer működésének jellemzői milyen módon játszhatnak közre a gyereknél tapasztalt problémák kialakulásában. Az összegző vélemény elkészítéséhez a tényezők dinamikus kölcsönhatásának mérlegelése szükséges.

A gyakorlatban a kérdezőnek pontosan ismernie kell a diákok személyiségfejlődésének átlagos menetét ahhoz, hogy a nyers adatokat értékelni tudja. Az interjúkészítés során szerencsések a szabatos megfogalmazású, rövid kérdések, kerülni kell a sugalmazást. Az elhangzottak elmélyítését, konkretizálását példák kérésén keresztül valósíthatjuk meg. A beszélgetés során hasznos lehet időről-időre összefoglalni az elhangzottakat: ez lehetőséget ad a pontosításra és odafigyelésünket is kommunikálja a diák felé. Engedjünk teret az interjúalany számára, hogy megnyíljon. Ezt életkorhoz illő nyelvezettel, illetve az intimitás biztosításával érhetjük el. A legfontosabb tényeket írásban rögzítsük, ehhez kérjük a partner engedélyét.

A hibaforrások közül elsőként a burkolt személyiségelméletek, sztereotípiák információ szelektáló hatását kell kiemelnünk (ezek tárgyalását lásd Forgács, 1989). További hibalehetőség, ha az interjú készítője túlságosan távol tartja magát érzelmileg a helyzettől, de az sem jó, ha saját élményeit túlságosan behozza a beszélgetésbe. Nem lehet a beszélgetés célja az értékelés, moralizálás, címkézés vagy általánosítás, és nem eredményezheti a diák vagy szülő problémája fontosságának megkérdőjelezését.