Az öröklötten jó immunjellemzők hatására az egyén egészségi állapota kielégítő, teherbíró képessége, adottságai életkorának megfelelőek (Cole és Cole, 1998). A normál értelmi képességek megléte lehetővé teszi az egyén számára, hogy racionálisan gondolkodjon, célszerűen cselekedjék és eredményesen bánjon a környezetével. Az egyén lelki habitusa, érzelmi reakcióképessége, temperamentuma, vagyis személyiségjellemzőinek alapjai részben öröklés által befolyásoltak, vagyis az emberi agy sajátosságaihoz kötődnek. A genetikusan meghatározott tulajdonságok, képességek az érés során teljesednek ki. A testi-lelki-szellemi érés beépített menetrend szerint zajlik, amely a környezeti hatásoktól viszonylag független. Egy-egy funkció érettsége bizonyos, jól körülhatárolható időszakhoz köthető a fejlődés során. Természetesen egyéni különbségek mutatkoznak az érés ütemét illetően, azonban a túl késői vagy túl korai érés kedvezőtlen hatást fejt ki. A gyermek annak produkálására lesz képes, aminek teljesítésére szervezetileg érett, amihez a belső feltételek adottak.

Az egyén biológiai állományának öröklött vagy szerzett defektusai kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják fejlődését (Gereben, 2001). A születés előtti (prenatális) időszakban az anya anyagcsere- vagy hormonzavara, magas vérnyomása, illetve a káros anyagok fogyasztása lehet negatív következményekkel. Veszélyeztethetik az egészséges fejlődést a szülés alatti (perinatális) zavarok. A természetestől eltérő szülési folyamat, vérkeringési problémák anyánál, magzatnál a szülés alatt, oxigénhiányos állapot mind-mind rizikófaktort jelent. A szülés utáni (posztnatális) időszakban az újszülött saját légzési és keringési funkcióinak elégtelensége, illetve a túlzott sárgaság jelenthet veszélyt. Ezek mind okozhatják az idegrendszer megfelelő fejlődésének zavarát, így később funkciózavarokat, érési és fejlődési eltéréseket idézhetnek elő (lásd részképességzavarok, szórt intelligenciastruktúra, alacsony intellektus).