Az iskoláskori jellegzetes tünetek döntően a viselkedés és a teljesítmény problematikus megváltozásában mutatkoznak meg:

• beilleszkedési zavar: új közösséggel való kapcsolatfelvétel, illetve kapcsolattartás zavara, amely adódhat a leválás nehézségeiből, az alacsony fokú odatartozási vágyból, idegen helyzetekkel, emberekkel kapcsolatos félelmekből, szorongásokból, a szabálykövető magatartás, az együttműködési készség kisebb fokú éretlenségéből.
• viselkedészavar: a viselkedés alkalmi jellegű, a megszokottól eltérő kedvezőtlen megváltozása; helyzeti reakció.
• magatartászavar: az életkorból és élethelyzetből adódó követelményeknek, szabályoknak tartósan nem tud megfelelni, azok ellen lázad, vagy azoknak ellenáll; önkontroll szintje alacsony.
• deviáns viselkedés: a társadalmilag elfogadott magatartási és erkölcsi normák megsértése, aszociális reakciók.

A tanulás és iskolai teljesítmény zavara elkezdődhet az iskolába lépéskor, amennyiben részképességzavar, iskolai munkára való vagy szociális éretlenség áll fenn. Esetleg neuropszichológiai problémák miatt figyelemzavar és hipermotilitás jellemzi, vagy intellektuális képességének nívója alacsony. Ugyanakkor a zavar kialakulhat a tanulási folyamat során bármikor, ha tartós figyelemzavar keletkezik, a motiváció gyengül vagy jelentősen visszaesik, jelentőssé válik az előzetes ismeretek hiánya, rossz a tanulási módszere, saját tanulási stílusának nem kedvez a tanítás módszere. A tanulási és viselkedési problémák a legtöbb esetben együtt jelentkeznek az iskolás korú gyerekeknél. Ennek kedvezőtlen hatása, hogy a szoros egymásra hatás miatt mélyülhet a probléma. Ugyanakkor bármelyik terület kedvező befolyásolása a másik terület javulását is magával vonhatja.

A problémás viselkedés háttere az egyén biológiai-pszichológiai és szociális körülményeiben keresendő. Általában nem egyetlen tényezőről, hanem azok szövevényes kapcsolatáról, egyéni kombinációjáról beszélhetünk. Az oktulajdonítás (attribúció) a tanár részéről is működik. Ennek során gyakori hiba, ha találunk egy okot, akkor más lehetséges okokkal már nem számolunk. A viselkedések kísérletek az egyén részéről, hogy megpróbáljanak tartozni valahová, hogy fontosnak érezhessék magukat, hogy kielégítetlen szükségleteiket ellensúlyozzák, hogy megszabaduljanak helyzeti vagy tartós feszültségeiktől. A problémát nem tudják megfogalmazni, ezért „kiviselkedik” magukból. A következőkben azokat a pszichodinamikai állapotokat jellemezzük, amelyeket ezen tényezők egyéni mintázata létrehoz:

• figyelemfelkeltés: a figyelmen kívül hagyásnál a negatív figyelem is jobb. A figyelem iránti fokozott igény lehet adottság vagy helyzeti tényezők (pl. testvér születése) függvénye. Lehet, hogy a diák pozitív viselkedéssel nem tud elég figyelmet kicsikarni magának. Ennek oka lehet a „minden, ami pozitív, az természetes” beállítódás.
• tekintély- és hatalomszerzés: a frusztrált gyerek elismerés-, tekintély- és hatalomigényét nem tudatosan negatív formában, például agresszív viselkedéssel, csúfolással, mások leszólásával, bosszantásával fogja kielégíteni akkor is, ha ennek negatív következményei vannak.
• feszültséglevezetés: a gyerekek is jelentős stresszhatásnak vannak kitéve. Az ő esetükben a feszültség hamar áttöri a viselkedés gátját, és fegyelmezetlenségben, a figyelem és a gondolkodás szétszórtságában, mozgás- és beszédkényszerben, nyegleségben, agresszivitásban vagy éppen passzivitásban, közönyösségben, érdektelenségben jelenik meg.
• modellkövetés: modellforrás lehet maga a nevelő, vagy éppen a virtuális valóság is. Alacsony szintű önreflexióval rendelkező családok esetén gyakori, hogy a gyerek a büntetést olyan viselkedés formájában kapja, amiért éppen megbüntetik („Hát nem megmondtam neked, a k.... életbe, hogy ne káromkodjál!”).
• tehetetlenség: a tartós tehetetlenség állapota jellemzően depresszióhoz vezet. A hirtelen fellépő és tehetetlenséget kiváltó helyzetek okozta stresszre a menekülés vagy a támadás jelenik meg, mint „ösztönös” reakció.
• elkerülő jelleg: számtalan pedagógiai szituáció kelthet szorongást a gyermekekben az ismeretelsajátítás, számonkérés és értékelés folyamatában. A szorongás pedig beindítja az elkerülő viselkedést. Talán kevésbé gondolunk arra, hogy az órán bohóckodó, izgő-mozgó gyerek szorong, pedig éppen ezzel a viselkedéssel próbálja aktívan elkerülni (nem tudatosan), hogy kiderüljön nem tudása. Inkább vállalja, hogy rossz, mint azt, hogy buta.
• provokatív jelleg: olyan gyerekeknél tapasztalható, akik nagy feszültségben élnek a családban évek óta. A náluk termelődő stresszanyagok fizikai függőséget váltanak ki. A megvonási tünetek feszültséget eredményeznek, aminek megszüntetését a provokatív szituációban felszabaduló stresszanyagok biztosítják, és így visszanyeri a gyerek jó közérzetét. A gyermek viselkedésének provokatív jellege három fő veszélyt rejt: (1) környezetére mentálhigiénés okok miatt veszélyes; (2) rossz irányt szabhat a személyiség fejlődésének; (3) a függőség hatására a későbbiekben a veszélykereső magatartás megjelenési esélye nagyobb. Feltétlenül szakember segítsége szükséges.
• kimerültség: az idegrendszer túlzott terhelésének következménye a fokozott mértékű agitáltság vagy gátoltság. Ezek viselkedéses megnyilvánulásai felfokozott vagy enervált állapotokként jelennek meg. A gyerekeket is veszélyezteti a burn-out jelensége.