Snyder és Uranowitz (1978) vizsgálatukban arra kérték a vizsgálati személyeket, hogy olvassák el egy bizonyos asszony, Betty K. életrajzát. Az életrajz tartalmazott részleteket a gyermekkorról, neveltetésről, barátokról, pályaválasztásról. Az életrajz elolvasása után az egyik csoportnak azt mondták, hogy Betty K. leszbikus, a másiknak, hogy heteroszexuális, a harmadik csoport nem kapott kiegészítő információt. Ezzel azt próbálták elérni, hogy egyesek heteróként, mások leszbikusként kategorizálják Betty K-t. Egy héttel később a vizsgálati személyeket arra kérték, hogy idézzenek fel minél több részletet Betty K. életéből. Akiknek azt mondták, Betty K. leszbikus, sokkal több olyan eseményt idéztek fel, ami homoszexualitásra utalt, mint a másik két csoport. Ez az eredmény azt jelzi, hogy az erőteljes személykategória mozgósítása visszamenőleg is hatással van az emlékezetünkre. A jelenség működik, de a hátterében álló emlékezeti folyamatokra még nem derült fény, lehetséges hogy utólagos információ-kiegészítés történik.

Az emberek osztályozásának van még egy árnyoldala. Ha valakit egy kategóriába besorolunk, hajlunk arra, hogy kiválogassuk azokat az információkat, amelyek megerősítik osztályozásunkat. Kísérleti személyek egyik csoportja azt a feladatot kapta, hogy válasszanak ki 12 olyan kérdést, amelyet meg fognak kérdezni társuktól azért, hogy kiderítsék, az illető extrovertált-e. A másik csoportnak azt kellett kérdések segítségével kideríteni, hogy társuk introvertált-e. A személyek túlnyomórészt olyan kérdéseket választották ki, amelyek igazolták saját elvárásaikat még akkor is, ha kevés ismerettel rendelkeztek társukról. A kategóriába besorolás természetes folyamat, gazdaságossági szempontból elkerülhetetlen. Ugyanakkor szerencsés, ha tisztában vagyunk az ezekkel járó torzító hatásokkal, és új tapasztalatainknak teret engedve változtatni tudunk mások észlelésén.