3.4. Techno-humán hullámok
A Mozgó Ház Társulás technológiai tájképei arra a gazdasági-politikai-kulturális változásra is felhívják a figyelmet, amely a technológiai médiumok környezetében, azokkal együtt - nem egyszer szimbiózisban - létező emberi szubjektum pozícióját érinti. Egyfelől az élő jelenléte nyomán középpontként, rendszerező erőként elképzelt ember képét felváltja a különféle technológiák által módosuló, azokkal rizomatikus kapcsolatot fenntartó ember modellje. Az emberi ágens szerepe is megváltozott, ahogyan Hayles a poszthumán nézőponttal kapcsolatban megjegyezte:
„a tudatos ágencia sohasem »uralkodott«. Valójában a kontroll puszta illúziója alapvető tudatlanságra vall a létrejövő folyamatok természetével kapcsolatban, amelyeken keresztül az öntudat, az organizmus és a környezet konstituálódik. Az autonóm akarat gyakorlatának hatalma csak egy olyan történet, amelyet a tudat mesél önmagának, hogy megmagyarázza azokat a következményeket, amelyek valójában kaotikus dinamikák és az ezekből létrejövő struktúrák miatt történtek."391
Az öntudatos, környezetét meghódító és alakító ember képe helyett az információk véletlenszerűségét, illetve mintázatosságát alakító emberi tudat hullámai, folyamatai kerülnek fókuszba. S éppen ez köszön vissza a médiumok összekapcsolódásai, a mediális információk véletlenszerű áradatában mintázatokat felismerni képes nézői test színházi aktivizálása során. A technológia performatív tájképei így szembesítik nézőiket azzal, ahogyan a véletlenszerűség és rendszerszerűség a megismerés során folyamatosan egymásba fordul.