A cél annak körbejárása, hogy miként gondolkodunk a színház medialitásának vizsgálhatóságáról, mikor például a mozgóképes eszközök, narráció, reprezentáció vagy percepció színházbeli felhasználásáról akarunk szólni. Kérdés, hogy színház és mozgókép egymáshoz való viszonyában a médiumok eltérő specialitásaira (médium-specifikus paradigma) helyezzük-e a hangsúlyt, vagy annak belátására, hogy a médiumok közötti dialógus miként formálja a nézők perceptuális elvárásait, konvencióit (színházi intermedialitás és hipermedialitás paradigmája). Ez utóbbi megközelítés arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor a mozgókép lehetséges színházbéli használata kerül a kutatás fókuszába, nem pusztán a médium technikai eszközeinek (például videokamera, vetítővászon) megjelenésére kell figyelnünk egy-egy előadásban, hanem azokra az esztétikai-perceptuális konvenciókra is, amelyek lehetővé teszik, hogy egy jelenséget „filmesként" vagy éppen „színháziként" azonosítsunk.