1.1. Színház és médiatechnológia
A színházi gyakorlat történetét végigkísérte a különféle szerkezetek, analóg technológiák használata, a több mint kétezer éves távol-keleti árnyjátékok technikájától kezdve az ókori „deus ex machina" emelődaruján és az Erzsébet-kori színház csapóajtóján keresztül egészen a 19. században megjelenő forgószínpadig, vagy a leleményes théâtrophone bevezetéséig, amely a színházi előadást telefonon keresztül közvetítette.306 Ilyen értelemben a médiatechnológia mindig is szerves része volt a színházi gyakorlatnak, ahogyan Peter Boenisch fogalmaz: egyszerűen sohasem létezett egymástól külön a színház- és a technológiai médiumok története.307
A színház és médiatechnológia viszonyának áttekintésekor a következőkben elsősorban arra fókuszálok, hogy a technológiai médiumok terjedése és változásai hogyan alakították a színház konvencióit főként a 20. és 21. század folyamán, s mindez hogyan kapcsolódott az emberi érzékeléshez, valamint a világ lehetséges (színpadi) reprezentációihoz. Emellett röviden kitérek arra is, hogy a mozgókép és színház egymáshoz való kapcsolatát miként határozták meg az kizárás és bekebelezés technikái. A most következő áttekintés kiindulópontként szolgál az intermedialitás színházi gyakorlatának elméleti-történeti vizsgálatához.