3. modul:Tehetséggondozás
A modul tartalmi célja a tehetséggondozás különböző formáinak megismerése, annak bemutatása, hogy tehetségfejlesztő módszerek hogyan jelenhetnek meg a mindennapi tanításban.
A megvalósítás lépéssora:
- Előzetes (otthoni) feladatként a hallgatók kiválasztanak egy országot, melynek oktatáspolitikájában a tehetséggondozás kiemelt hangsúlyt kap. A hallgatóknak az internet segítségével kell utánajárniuk, hogy választott országban mi jellemzi a tehetséggondozás feltételeit, gyakorlatát.
- Ráhangoló feladatként az azonos országot választók egy közös állóképet alkotnak a vizsgált országról. A bemutatáskor a többi csoport értelmezi, hogy a bemutatók milyen sajátosságait jelenítették meg az adott országnak.
- Csoportok közötti mozaikot9 alkotnak a hallgatók úgy, hogy az azonos országot vizsgálók kerülnek egy csoportba. Szóforgóval10 megosztják egymással a tehetséggondozás gyakorlati megvalósításának formáit. A szóbeli megosztás után az adott ország tehetséggondozási térképét készítik el közösen egy nagy (flipchart) lapra úgy, hogy a gyakorlati megvalósítás programelemei (lehetőleg rajzban is) megjelenjenek a térképen. Az oktató differenciáltan - csoportról csoportra haladva - támogatja a kiscsoportos munkát. Az elkészült közös országtérképek felkerülnek a terem falára, és a hallgatók vegyes csoportokban11 képtárlátogatással12 megismerik egymás munkáját. Az oktató - az elhangzottak és további irodalmak alapján13 - összefoglalja a tehetséggondozás különböző formáit, a tehetségfejlesztő módszerek megjelenésének lehetőségeit a mindennapi életben.
A hallgatók körben ülve reflektálnak arra, hogy a témafeldolgozás módja, melyről saját élményt szerezhettek, miként támogatta a tehetséggondozás megvalósítását.
9 A kooperatív tanulásszervezésben a csoportok közötti mozaik azt jelenti, hogy nagycsoportos szinten van egy közös téma, mely a kiscsoportok között van részekre osztva. Minden kiscsoport a saját témáján dolgozik, melyet egy következő lépésben megoszt a többi csoporttal - így áll össze a mozaik darabjaiból.
10 A szóforgó olyan kiscsoportos szintű kooperatív struktúra, amely az egyenlő részvételt és hozzáférést biztosítja. A lényege, hogy a kiscsoport tagjai egymás után szólalnak meg - ismertetve egy-egy dolgot az egyéni munkájukból. Addig halad a kis csoportban a szó körbe-körbe, míg egymás után minden előzetesen gyűjtött gondolatot meg nem osztanak egymással a csoporttagok. A szóforgó irányítására célszerű egy kijelölt csoporttagot megbízni, ha nem dolgozunk kooperatív szerepekkel. (Ha használjuk a kooperatív szerepeket, akkor mindig tudja valamelyik szerep gazdája, hogy neki kell irányítania a szóforgót.)
11 A kis csoportokban összegyűlt tudások megosztására a vegyes csoportokat úgy alakítjuk ki, hogy minden újonnan létrehozott csoportban legyen legalább egy személy minden előző lépésben együttdolgozó csoportból - ezzel biztosítható a mozaik teljessé tétele. Vagyis az előző lépésben együttdolgozó csoportok közül a legkisebb számosságút kell kiválasztanunk, és őket annyifelé küldeni, ahányan vannak, és hozzájuk csatlakozhat a többi csoportokból egy-egy (vagy több) újabb tag.
12 A kooperatív képtárlátogatás során a hallgatók vegyes csoportban körbejárják a falakra helyezett rajzos szövegeket úgy, hogy mindig az a hallgató mutatja be az éppen látott „képet", aki az előző lépésben dolgozott rajta. A körbejárást is érdemes az oktatónak koordinálni: először minden vegyes csoport odaáll egy képhez, adott időkeretben megbeszéli a látottakat, majd az oktató által megadott jelre az óra járásával megegyező irányba egy képpel továbbhalad minden csoport. Ez addig megy körbe, míg minden csoport minden képhez eljut.
10 A szóforgó olyan kiscsoportos szintű kooperatív struktúra, amely az egyenlő részvételt és hozzáférést biztosítja. A lényege, hogy a kiscsoport tagjai egymás után szólalnak meg - ismertetve egy-egy dolgot az egyéni munkájukból. Addig halad a kis csoportban a szó körbe-körbe, míg egymás után minden előzetesen gyűjtött gondolatot meg nem osztanak egymással a csoporttagok. A szóforgó irányítására célszerű egy kijelölt csoporttagot megbízni, ha nem dolgozunk kooperatív szerepekkel. (Ha használjuk a kooperatív szerepeket, akkor mindig tudja valamelyik szerep gazdája, hogy neki kell irányítania a szóforgót.)
11 A kis csoportokban összegyűlt tudások megosztására a vegyes csoportokat úgy alakítjuk ki, hogy minden újonnan létrehozott csoportban legyen legalább egy személy minden előző lépésben együttdolgozó csoportból - ezzel biztosítható a mozaik teljessé tétele. Vagyis az előző lépésben együttdolgozó csoportok közül a legkisebb számosságút kell kiválasztanunk, és őket annyifelé küldeni, ahányan vannak, és hozzájuk csatlakozhat a többi csoportokból egy-egy (vagy több) újabb tag.
12 A kooperatív képtárlátogatás során a hallgatók vegyes csoportban körbejárják a falakra helyezett rajzos szövegeket úgy, hogy mindig az a hallgató mutatja be az éppen látott „képet", aki az előző lépésben dolgozott rajta. A körbejárást is érdemes az oktatónak koordinálni: először minden vegyes csoport odaáll egy képhez, adott időkeretben megbeszéli a látottakat, majd az oktató által megadott jelre az óra járásával megegyező irányba egy képpel továbbhalad minden csoport. Ez addig megy körbe, míg minden csoport minden képhez eljut.
13 Pl. dr. Gyarmathy Éva (2007): A Tehetség háttere és gondozásának gyakorlata. 40-71.