1. Egydimenziós tehetségmodellek
A tehetség meghatározása, a kiemelkedő képességek megítélése koronként változott. Fogalmának meghatározása már a XIX. században elkezdődött. Nagyon sok meghatározás, modell keletkezett, melyekkel próbálták beazonosítani a fogalmat. Rendszerint valamilyen kimagasló teljesítményre utalnak a definíciók. „Minden társadalom maga dönti el, hogy mit tekint tehetségnek, ezért a fogalom tartalma az idő és a hely függvényében változhat." (Sternberg). Általában az aktuális társadalmi szükségletek határozzák meg, hogy kit tekintünk tehetségesnek. A legősibb változat szerint a tehetséget egy misztikus emberfeletti erőnek tartották. Később egyfajta fogyatékosságként kezelték, ami rokon az őrülettel, majd a nézetek ennek ellenkezőjébe csaptak át, egy minden tulajdonságában kiváló tehetségkép formájában. A tehetségesek közül kiemelünk egy magasabb fokozatot: a zsenit. Galton szerint kivételes egyének a populáció kis százalékát teszik ki - négyezerből egy - a zsenik pedig milliókból egyetlenek. Lombroso szerint a zsenik zavaróak az átlagos tehetségek számára - felforgató, újító tevékenységeik miatt - ezért gyakran üldözik őket. A mai napig az átlagos emberek különcnek, „csodabogárnak tartják" őket. A XX. században a tehetség kialakulásának vizsgálata, a mérési módszerek kérdései kerültek előtérbe. Szélsőséges vélemények alakultak ki az öröklődés és környezeti hatások jelentőségét illetően. Sokáig e kettő egymással szemben, ma már egymás mellett áll. A genetikai öröklés meghatározza az adottságot, de hogy ebből mi alakul ki azt a környezet erősen befolyásolja. Az a nézet, miszerint a tehetség utat tör magának, nem állja meg a helyét. Fontossá váltak a tehetség azonosítására, majd a fejlesztési lehetőségekre vonatkozó kérdések. A tehetség mérése - a pszichometria korszaka - Galton munkásságával kezdődött. A tehetség meghatározására, mérésére vonatkozó kutatások során Galton, majd követője, Terman is a tehetséget az intelligenciával azonosította. Az intelligencia kifejezés alatt egy általános „értelmességet" (Gyarmati) értünk. Terman kutatásai, eredményei szerint - magas intelligenciájú gyermekek nagyszámú követéses vizsgálata - azonban nem a legintelligensebb egyénekből lettek a legnagyobb alkotók. Binet által elindított intelligenciatesztek jelentősége azonban ma is nagy. Bár az intelligenciatesztek hatékonysága megkérdőjelezhető a tehetségek beazonosítására, főleg speciális tehetségterületek esetén, mégis a legelterjedtebb vizsgálati módszer. Révész Géza már az intelligenciatesztek kialakításának korában visszautasította az intelligenciatesztekre alapozott tehetségazonosítást, mert szerinte sok tehetség kimarad, és sok intelligens, de nem tehetséges fiatal bekerül az azonosításba. Hangsúlyozta, hogy más típusú intelligencia a tudósé és a művészé, mint a gyakorlati életben érvényesülni akaró emberé.