2.1. melléklet Tehetségazonosítás
A tehetséges gyermek azonosítása rendkívül nehéz. Az egyik módszer a tesztekkel való vizsgálat, melynek használatakor figyelembe kell venni azok hiányosságait. A különböző tesztek általában egy adott területre vonatkoznak, így nem lehet rájuk teljes mértékben hagyatkozni, hiszen nem fedik le az összes területet. Ranschburg Jenő szerint a tesztek segítségével tulajdonképpen mintavétel történik az adott pillanatban a környezet és a veleszületett adottságok közötti kölcsönhatásról. A tesztek eredményei nem minden esetben megbízhatóak, hiszen a kiértékeléskor nem veszik figyelembe az aktuális testi, szellemi állapotot, a szociális helyzetet, pedig mindezek erőteljesen befolyásolhatják a teszteredményt pozitív és negatív irányba egyaránt. A kiemelkedő tanulók teljesítménye, munkavégzésük nem mindig egyenletes. Az alkalmazandó teszt használatakor ügyelni kell annak megbízhatóságára, illetve érvényességére, vagyis, hogy ugyanazt az eredményt hozza minden körülmények között, illetve, hogy a megfelelő tulajdonságokat mérje. A tesztek számszerű eredménye - bár pontosnak tűnik - mégsem ad megbízható eredményt. A kreatív, divergens gondolkodás esetén pedig még kevésbé alkalmazható a tesztek használata, tehát itt egészen más módszerek szükségesek a tehetség felismeréséhez. Renzulli szerint az intelligens tanárok, szülők, jobban kiválasztják a tehetséget, mint a tesztek. A módszerük a direkt vagy indirekt megfigyelés. Az azonosítás másik módszere tehát a megfigyelés. A gyerekeket különböző helyzetekben megfigyelő, arra érzékeny, képzett pedagógus vagy szakember bizonyosan sokkal hatékonyabban, pontosabban tudja érzékelni, hogy a gyermek tehetséges-e adott területen. Ebben segítheti az is, ha ismeri a gyermek társainak, illetve szüleinek a véleményét is. A megfigyeléses azonosításhoz támpontot adhat Geffert Éva és Hetskovits Mária egy az általánosan a tehetséges gyerekekre jellemző tulajdonságlistája. A lista négy területre osztja a tulajdonságokat, ezek közül kiemeltem példaként néhány általam is jellemzőnek ítélt tulajdonságot:
I. Az ismeretszerzés jellemzői alapján
- Sokat tudnak a legkülönbözőbb dolgokról
- Szókincsük gazdag, szokatlan kifejezéseket használnak.
- Gyorsan megjegyzik a tényeket.
- Gyorsan felismerik az ok-okozati viszonyokat.
- Gyorsan tudnak érvényes állításokat, következtetéseket felállítani.
- Kritikusan, függetlenül gondolkodnak.
II. Motiváció
- Az őket érdeklő kérdésekkel elmélyülten foglalkoznak, és nehezen viselik, ha megszakítják őket egy feladat megoldása közben.
- A mechanikus feladatok untatják őket.
- Tökéletességre törekszenek.
- Önkritikusak, nem elégedettek munkájuk gyorsaságával/eredményével.
- Szívesen dolgoznak önállóan.
- Magas célokat tűznek ki.
III. Kreativitás
- Sokféle, és sokszor szokatlan kérdéseket tesznek fel, azokra kapott válaszok alapján újabb kérdéseket fogalmaznak meg.
- Egy probléma felmerülésekor sok ötletet vagy megoldási lehetőséget sorolnak fel.
- Gyakran szokatlan, furcsa vagy meglepően frappáns, okos válaszokat adnak.
- - Véleményüket nem rejtik véka alá.
IV. Szociális viselkedés
- Sokat foglalkoznak olyan fogalmakkal, mint igazságos-igazságtalan, jó-rossz.
- Ha más véleményük van, akkor provokálják a többieket, nem félnek a konfliktushelyzettől.
- Egyéniségek, individualisták.
- Nem fogadnak el tekintélyalapon véleményt anélkül, hogy azt kritikusan át ne gondolnák, elemeznék.
A szakemberek által létrehozott tulajdonságlisták használata mindenképp ajánlott, hiszen a szubjektív megítélés nem feltétlenül a valós tehetségeket veszi jobb képességűeknek. Vizsgálatok szerint a tanárok általában jobb képességűnek ítélik azokat a tanulókat, akik szorgalmasak, jó magaviseletűek, konformisták, feltétel nélkül elfogadják a tanár szavait. Gyakran negatív előítélet alá esnek a figyelmetlen, fegyelmezetlen, tekintélyt nem elfogadó tanulók, noha ezek a tulajdonságok gyakran arra utalnak, hogy a tanuló számára nem kielégítő vagy elégséges a tanár által ismertetet téma. Az adott témakört jól ismerő tehetséges diák nagy valószínűséggel unatkozni fog egy olyan órán, ahol csak általános információkat hall a témáról. Ennek pedig következménye sok esetben a fegyelmezetlenség. A megfigyelés folyamatos kell, legyen, hogy a rejtett vagy esetleg képességeikhez képest alulteljesítő tehetségek is azonosíthatók legyenek. A tehetséges diákok gyakran a tehetségfejlesztésen túl képességeik kibontakoztatásához egyéb támogatást is igényelnek. Az iskolai, szociális beilleszkedésükhöz gyakran szükséges a pedagógusok segítsége, az egyéni bánásmód, az iskola és a család szoros együttműködése. A tehetség sokszor magányos, a környezet segítsége nélkülözhetetlen az érzelmi egyensúly megteremtésében. A nagyobb tudás, gyorsabb, jobb felfogóképesség, jobb teljesítmény szembefordíthatja az osztálytársaival, ami magatartás-problémákhoz vezethet. Az ismeretanyag növelésén, tudás művelésén túl tehát szükség van a gyermek személyiségfejlesztésére. Ahhoz, hogy ez jó irányba haladjon nagyon fontos a pedagógus személyisége