2. Többdimenziós tehetségmodellek – Renzulli
Az 50-es években Guilfordnak köszönhetően bővül a tehetségfogalom a kreativitás fogalmával. A vizsgálatok szerint az intelligencia és a kreativitás nem esik egybe. A kreativitás fogalma alatt divergens, eredeti gondolkodásmódot, problémamegoldó képességet értünk. Innentől az egytényezős tehetségmodelleket felváltják a többtényezős modellek. Többek között a ma is meghatározó a Renzulli-féle (1978) tehetséget leíró háromkörös modell.
1. ábra. A Renzulli-féle (1978) tehetséget leíró háromkörös tehetségmodell
Ez a modell három összetevőjét emeli ki a tehetségnek. Ennek a három tulajdonságcsoportnak az integrációja a tehetség. Később az átlag feletti képességeket Renzulli szétválasztotta általános és speciális képességekre.
Így tehát a modell szerint a tehetség négy összetevője:
- Átlag feletti általános képességek: Vagyis magas szintű gondolkodás, fejlett képességek adott területen. Az elmúlt évek kutatásai szerint az igazán jelentős szellemi teljesítmények hátterében nem elsősorban a magas általános értelmesség áll, ehhez a további faktorok is elengedhetetlenek.
- Speciális képességek: A Gardner-félecsoportosítás szerint hétféle speciális képességcsoport különíthető el: nyelvi, zenei, matematikai-logikai, vizuális-téri, testi-mozgásos, szociális-interperszonális, intraperszonális. Az általános értelmesség és speciális szellemi képességek nagyrészt függetlenek egymástól.
- Kreativitás: A problémahelyzetekben új megoldásokat találó, a szokásostól eltérő (divergens) gondolkodásmód.
- Feladat iránti elkötelezettség: Motiváció a magas szintű teljesítményhez: érdeklődés, versenyszellem, kitartás, emocionális stabilitás stb.
„Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik - a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet bármely tevékenységi területén." (Balogh László)