4.1. melléklet
A kedvező körülmények biztosítása, a kedvező tanulási környezet megteremtése minden egyes gyermek/fiatal személyes, szakmai, társadalmi boldogulásának, életminőségének záloga. A kedvező tanulási környezet magában foglalja az iskola hatékonyan működő belső környezetét, valamint a hatékonyságnövelő együttműködést elfogadó, támogató társadalmi környezetet.
„A társadalom nem absztraktan létezik, hanem mindig adott lokalitásokban kristályosodik ki. A társadalom helyi 'kikristályosodása' jelenti azt a környezetet, amelyben az egyének tevékenykednek, csoportokat alkotnak, bennük maradnak vagy kiszakadnak azokból. A környezet részint szociálisan értelmezhető - azaz jelenti a társadalmi rétegek, csoportok, politikák jelenlétét és együttjátszását -, részint az adott természeti-földrajzi adottságokat, részint és nem utolsósorban a társadalmi szervezetek, intézmények elérhetőségét jelenti."
A múlt század nyolcvanas éveitől új társadalmi, gazdasági, politikai kontextusban hangosodnak fel azok a nézőpontok, amelyek arra próbálnak rávilágítani, hogy az „iskola egyre kevésbé lesz abban a helyzetben, hogy az oktatási funkciókat a társadalomban saját különleges előjogának tartsa. Valamennyi szektornak - a közigazgatásnak, az iparnak, a kommunikációnak, a szállítmányozásnak - részt kell vállalnia az oktatás előmozdításában. A helyi és nemzeti közösségek önmagukban is kiváló oktatási intézményeket jelentenek." Mindez természetesen nem az iskola kivonulását jelenti a gyerekek, fiatalok oktatásából/neveléséből, sokkal inkább az iskola hatósugarának, nyitottságának, valamint az oktatáson kívüli szektorok iskoláztatásban vállalt felelősségének, részesedésének kiterjesztését helyi, regionális, országos szinten egyaránt. Az iskolának nemcsak humánus eszmékre, sokszínű kommunikáción és kooperáción alapuló belső iskolai légkörre van szüksége, hanem a gyerekek/fiatalok énfejlődését, társas kapcsolatainak kiteljesítését támogató, tapasztalatszerzési lehetőségeit növelő, önálló, felelős döntéseihez további információt és teret nyújtó együttműködésre és segítésre kész intézményekre és társadalmi erőkre is. E nélkül az iskola hatékonysága, az egyén eredményessége nem növelhető. Az iskola feladata ebből a szempontból az, hogy szisztematikusan építse ki kapcsolatrendszerét a társadalom gazdasági, szociális, művelődési, tudományos szervezeteivel, intézményeivel, de mindenekelőtt a családdal, a szülői közösségekkel, a gyerekek, fiatalok fejlesztésében partnerként együttműködő szolgáltató, segítő, fejlesztő, gyógyító intézményekkel, szakemberekkel.
Az iskola belső és külső környezetének szerepét (az inkluzivitás szempontjából) felerősíti az a szemléletváltás is, amelyben - a különböző fogyatékossággal élő, a speciális nevelési szükségletű gyerekek/fiatalok fejlesztésében - az orvosi típusú megközelítéssel szemben a társadalmi, pedagógiai (szociális típusú) megközelítés nyer teret. E szemlélet fontos jellemzője az, hogy nem a gyerekben van a hiba, hanem a gyerek környezetében vannak az akadályok.
Több vizsgálati eredmény mutatja azt és több kutató, szakíró hívja fel a figyelmet arra, hogy az iskolák, a „pedagógusok egy része nem tekinti feladatának, hogy a különböző hátterű, eltérő kulturális, nyelvi közegből származó gyerekek és a nem azonos képességekkel érkező gyerekek számára egyaránt biztosítsa a megfelelő színvonalú oktatást, a különböző gyerekeket az osztály közösségébe integrálja". Ez a fajta feladatvállalás és nyitottság pedig a minimumkövetelménye annak, hogy az iskola, a pedagógus kezdeményezze az együttműködést, összefogja az érintetteket azért, hogy minden egyes gyerek/fiatal megfelelően fejlődjön, hogy már az iskolában elsajátítsa az együttéléshez, együttműködéshez szükséges készségeket, hogy a felnőtt élet különböző helyzeteiben, szerepeiben is a lehető legtermészetesebben élje meg az elfogadást.
A pedagógusok egymás közötti és külső szakemberekkel folytatott „stábmegbeszélései" a gyerekek, fiatalok érdekében végzett munkának (a saját szaktudás megosztásának; az esetmegbeszéléseknek; az esetkezelő, egyéni tanácsadó, egyéni konzultációs tapasztalatok közzétételének; a döntés-előkészítő, érdek- és álláspont-egyeztető szakmai vitáknak, a megoldási stratégiák kidolgozásának; a szakmai önkontrollnak) fontos terepét jelenthetik.
A szülőkkel, a családi házzal való partneri együttműködés is kiemelt figyelmet igényel. Az együttműködés alapja a kölcsönös bizalom, továbbá az iskolai és családi életvilágok kölcsönös megismerési lehetőségének megteremtése. A kezdeményezés az iskola feladata, hiszen a pedagógus tudatában van annak, hogy a családi szocializáció értékeire építés, a megfelelő alkalmazkodás a diákok kulturális és családi hátteréhez megkönnyíti a család és a tanuló iskolai életvilághoz való kapcsolódását, az iskola - gyerek, szülő általi - elfogadását. A szakirodalom a kultúraazonos oktatást alapfeltételnek és kiindulópontnak tekinti, melynek során „a gyerek a saját környezetéhez hasonló feltételek közt, saját kultúrájának logikája segítségével alakítja ki pl. tanulói szerepét és helyzetét, illetve szerez olyan új ismereteket és készségeket, melyek lehetővé teszik számára, hogy a későbbiek során a saját világától különböző rendszerekben is működni tudjon".
A befogadó iskola minden gyerek fejlesztéséért felelősséget vállal, partneri együttműködést kezdeményez, adekvát értéket, tudást terjeszt. Az iskola pedagógusai és diákjai megfelelő projektekkel mozgósíthatják az iskola közvetlen környezetét a befogadáson alapuló értékek elfogadására. Bemutathatják az iskola ez irányú lépéseit és eredményeit. Felmutathatják a problémákat, így is jelezve készségüket az iskola külső környezetével (fenntartóval, civil szervezetekkel, szociális és egészségügyi intézményekkel, pedagógiai, szakmai szolgáltatókkal, kulturális és szabadidős intézményekkel, munkahelyekkel, családokkal, szülői-családi szerveződésekkel, önkéntes segítőkkel, karitatív szervezetekkel, egyházakkal, más iskolákkal stb.) való együttműködésre és ösztönözve az emberbarát, gyermekbarát szolgáltatások kivitelezésére is.
22 Bárdossy Ildikó (2006): A befogadó iskola és környezete. Új Pedagógiai Szemle, 2006/3. http://www.ofi.hu/tudastar/befogado-iskola (letöltés dátuma: 2014. 11. 15.)