A magyarországi családokra és rokoni kapcsolataikra bőven találunk leszármazási adatokat a középkori írásokban, de a magyar főnemesi udvarokra jellemző díszes ősfák, az ún. képes genealógiák a 17. század első felében jelentek meg. Ezek az őskultusz jegyében a honfoglaló vezérekig, vagy még messzebbre igyekeztek visszavezetni a származást. A magyarországi családfák két típusát különböztetjük meg: Az Arbor jellegű és az ősfa jellegű családfákat. Az Arbor jellegű családfa a család leszármazási rendjét egy távoli őstől kiindulva kezdi, azzzal akitől származik a generációk sora. A családfa tetején a legfrissebb hajtásokat mutatja. A 8. századtól viszont már egész sor „Arbor Iuris” avagy „Arbor Consanguinitatis” ábrázolás tűnik fel, többek között egyházi, jogi kódexek illusztrációjaként. Ezek díszítésül, mind több organikus elemet (indát, virágot) alkalmaznak, s a neveket (a családfák „terméseit”) gyakran körökbe foglalják. Ám a figurális ábrázolás, s a fölfelé sarjadzó nemzedékrend megjelenése még újabb két-három századig váratott magára.

„A Jessze fája – avagy a „szent nemzetség” – Jézus Krisztus patrilineáris leszármazási rendjét rögzíti Ábrahámtól Dávid apján, Jesszén át a názáreti Józsefig, úgy, ahogy az az Újszövetség kezdetén Máté evangéliumában olvasható. (Mt 1, 1-17). Ez a 3 x 14 – Jesszétől „csak” 2 x 14 – nemzedéket számláló genealógia, melyből a középkor századaiban sokfelé ágazó, gazdag ábrázolási kánon sarjadt, többszörösen is jelképes. Mindenek előtt abban az értelemben, hogy nem tisztán vérségi, hanem – már a zsidó hagyomány szerint is – inkább jogi és örökösödési folytonosságot tanúsít.” (Nové Béla, 2009). Gyöngyöspata település legfőbb nevezetessége a gótikus stílusú római katolikus templom, mely az 1470-ben elnyert formáját őrzi ma is. A templom főoltárán áll a magyarországi barokk egyházművészet egyedülálló remeke, az ún. Jessze fája szoboregyüttes, amely páratlan a világon.

 

12. Jessze fája/Jézus családfája. A 17. századi gyöngyöspatai oltár

Forrás

Középen a gyertyapadon Izai (Jessze, vagy ahogy a pataiak nevezték, Jekse) életnagyságú szobra fekszik, akinek a törzsökéből hatalmas fa sarjad, annak ágai tojásdad alakban keresztezik a Mária születését ábrázoló festményt. A fa ágain Jézus ősei (királyok, próféták, köztük Salamon és Dávid) ülnek, az összehajló ágak felett a fa csúcsán lévő virágkehelyből a koronás, jobbjában jogart tartó Szűz Mária emelkedik ki bal karján a gyermek Jézussal. A fa két oldalán egy-egy kandelábert tartó angyal áll, gyertyák világítják meg a fatörzsön nyíló tabernákulum ajtót. 1806-ban a szobor elé copfstílusú oltárszekrényt állítottak. A 8 méter magas Jessze-fa törzsén iratszalagok kígyóznak az Énekek énekéből vett idézetekkel.