A Bezerédj-család a jómódú („bene-possessionatus”) dunántúli középbirtokos nemesség jellegzetes típusába tartozott. Korai generációi, a nagybirtokos arisztokrácia familiárisai, gazdaság és katonai tisztviselői között szerepeltek.

Egy család történetének a bemutatása során vizsgálhatjuk a család nevének eredetét, a névadó települést, a közös őstől (nemzetségtől) való származást, a család címerét, birtokait és az egyes családtagok jelentőségét, hatását. A továbbiakban ezt a logikai sorrendet követjük. A Bezerédj család egyike a legrégebbi magyarországi nemesi családoknak.

A család névadó települése: a Zala megyei Bezeréd. Az elnevezése személynévből keletkezett, a Bezred, Bezdred-ből. Fényes Elek geographiai szótára szerint magyar falu volt Zala vármegyében 613 katolikus 8 zsidó lakossal. (Fényes Elek, 1851.) A földesura már a középkorban a Bezerédj család volt. A település első említése 1236-ból származik. A Veszprém és Zala vármegyében birtokos Lőrinte-i nemzetségből (de genere Leurente) eredezteti magát, amelynek múltja a 12. századig nyúlik vissza. A család létének első kétségtelen nyomai a 14. század második felére vezetnek vissza. 1327. május 1-jén, Károly Róbert király Visegrádon kiállított oklevelében Bezerédj Pétert királyi emberként (homo regius) említik. Már a 14. századi források kiterjedt családról tanúskodnak. Az 1400 táján élt Bezerédj I. György fiai, Bezerédj I. János és Bezerédj I. Zsigmond részt vettek Zsigmond király husziták elleni harcaiban. Vitézségükért 1430-ban Nürnbergben kiállított címeradományt nyertek. A címer leírása az 1430. évi címeres levél szerint: „Rézsút balra dűlő, két részre oszló pajzs: a felső mező vörös, az alsó kék, amely vizet (is) ábrázolhat. Benne egy felsőtest és fej, amely úszó oroszlánnak, vagy ágaskodó fél oroszlánnak is látható. Az oroszlán bal felé fordul, első lábait zsákmányra nyújtja. Szájában három ágú korbácsot tart. A pajzs felső szögletén zárt sisak, amelyre mindkét oldalról arany-kék sisaktartó vörös-kék koszorúval van leszorítva. E koszorúból a pajzsbelihez hasonló oroszlán emelkedik ki.”  (Nagy Iván, 1858).

Az ősi birtokra, Bezerédre, Zsigmond királytól nyertek privilegiális levelet. Lőrintére 1440-ben Ulászlótól, V. Lászlótól pedig Bezerédre és Lőrintére kapott újabb birtokadományt a család.

21.   A Bezerédj-család címere

Forrás: Rozsonits Géza (szerk.): Emlékkönyv, 1996, Sopron, 18-19.

A család folyamatosságát a címernyerők közül I. Zsigmond ága biztosította. Négy fia: II. János, I. Balázs, II. György, I. László sorsából II. György ága lett a családtörténet kora újkori meghatározója. Zsigmond fia (II.) szerezte a kapornaki konvent 1483. évi kiadványa szerint zálogjogon Dötk falut. II. Zsigmond három fia, I. Ferenc, I. Mihály és  III. György időszaka alatt a család rövid időre az utóbbi fivér leszármazottainak 17. századi fiúági kihalásáig, két ágra szakadt.    

A három fivér közül I. Mihály és III. György 1526-ban Mohácsnál elesett, I. Ferenc 1527-ben Szapolyai János híveként a Cserni Jovánnal (1492?-1527) vívott harcban Szeged környékén  veszítette életét.

A család Miksa királytól 1564-ben új adománylevelet kapott, amelyben Zala vármegyei birtokait (Koppánban, Dötkön, Szentkozma-dombján, Őrött) megerősítette.    

A Bezerédj-család a 17. században két ágra szakadt. Bezerédj IV. György és Görbey Katalin házasságából született II. Zsigmond a vámoscsaládi, míg testvére II. Mihály a szerdahelyi  ágat származtatta tovább. Szerdahely önálló település volt.  Szentmiklós filiája. 1906-ban egyesültek Fertőszentmiklós néven. Egy 1261-ből származó oklevél „villa Sceredahel” néven említi. A Bezerédjek 1588-ban vásároltak birtokot a Nádasdyaktól Szerdahelyen és Szentmiklóson. Bezerédj Gergely a 16. század végén állíttatott fel birtokán egy  fájdalmas Szűzanya-szobrot. 1717-ben emeletesre átépítették a kúriát. Fényes Elek 1851-ben így írta le a korabeli falut: „Szerdahely magyar falu, amely Szentmiklós mellett, azzal egybeolvadva található. Lakóinak száma 300. A faluban látható a Bezerédj-család derék kastélya. Földbirtokosai szinte azonosak Szentmiklóséval.” (Fényes Elek, 1851).

22.  A Bezerédj-család leszármazási táblája  (2. sz. táblázat).

Forrás: Rozsonits Géza (szerk.): Emlékkönyv, 1996., Sopron, 18-19.

23. A Bezerédj-család leszármazási táblája  (3. sz. táblázat).

Forrás: Rozsonits Géza (szerk.): Emlékkönyv, 1996, Sopron, 18-19.

Az MNL Országos Levéltárában őrzött dokumentumok alapján ismerünk még ménfői és kámi ágat is. A levéltári adatok szerint a családnak közel 40 településen voltak birtokai Magyarországon: Apáti. Asszonyfa, Vámoscsalád, Csánig, Csehi, Csékút, Dötk, Galga, Hany, Hidjapuszta, Jákfa, Koppán, Lőrinte puszta, Mocsár puszta, Niczk, Szentivánfa, Szentkozmadombja, Sotonyi szőlő, Telek puszta, Uraiújfalu, Zágorhíd puszta, Kisgörbő, Zalaegerszeg, Almádi és Badacsonyi szőlő, Bezeréd, Csabrendek, Dobos, Erenye, és Óhíd, Kám, Öcs és Talliándörög, Sennye, Újlak, Véged, Zalakoppány és Veszprém (MNL OL P 57.1958).

A Bezerédj-család tagjai jelentős szerepet játszottak Magyarország történelmében.  Jó néhány családtag hozott véráldozatot Pozsonynál, Mohácsnál, Zimonynál. Győr, Sopron, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém vármegyéket képviselték az országgyűléseken. Alispánok, vármegyei főjegyzők, táblabírók voltak több vármegyében. Magasabb tisztségviselők is kikerültek közülük, pl. alnádor, háznagy, címzetes püspök, kerületi táblai beosztású elnök, udvari tanácsos, magyar testőr, fővárnagy és Székesfehérvár díszpolgára. Többen kimagasló szellemi és művészeti tevékenységet fejtettek ki, mint írók, közigazgatási és egyházi szakírók, költők, szobrászok, zenészek, közgazdák és iskolaalapítók (Kállay István, 1996).