6.1. Vámoscsaládi ág
Bezerédj
II. Imre (1679-1708) a kuruc hadak főparancsnoka, II. Rákóczi
Ferenc tábornoka, a vámoscsaládi ág egyik legismertebb tagja. Édesapja II. Zsigmond,
édesanyja Béri Balogh Klára, felesége Botka Mária, testvérei V. György és
Tamás. Bezerédj Imre kistermetű, kevés beszédű, bátor férfi volt. Fiatal kora
ellenére egyike a kuruc tábor legügyesebb, legrettegettebb vezérének. Szekfű
Gyula a „bátor ezredesek”
között említi. Katonái között annyira népszerű volt, hogy azok dalba foglalták
nevét. Így született a Hej Rákóczi,
Bercsényi, Bezerédj… kezdetű kurucdal. 1708-ban, 29 éves korában
fővesztésre ítélték a Pálffy János császári hadvezérrel való titkos alkudozása
miatt. Levelét, amelyhez a hódolás feltételei is csatolva voltak, a pozsonyi
Pálffy-levéltárban őrizték. 1708. december 18-án II. Rákóczi Ferenc parancsára
Sárospatakon rituális megtorlásként lefejezték. Lovával együtt az ottani
nagytemplomban temették el. Búcsúzó Ének című latin nyelvű versében,
mely a kuruc költészet gyöngyszeme, így írt:
„Jól tudom, hogy vagynak nékem sok irigyem,
Kik
hazugságokat gondoltak ellenem,
Kikben soha
bizony semmi tudtam sincsen,
Azon igyekeznek,
hogy elejtsék fejem.”
(Thaly Kálmán, 1864., 342-348.)
Bezerédj VI. György
(1779-1863) jeles közéleti ember,
jogász, tehetséges, színes, sokoldalú személyiség volt. Gimnáziumi tanulmányait
Szombathelyen, jogi tanulmányait 1796-1798 között Pozsonyban végezte. Francia,
latin és olasz nyelvtudással rendelkezett. A zene szeretete meghatározó volt
egész életében. Tudománya és hazafisága
következtében nagy tekintélynek örvendett. 1802-ben házasságot kötött mezőszegedi
Szegedy Antóniával. A Vas vármegyei
Szentivánfán kezdték meg életüket. Vas vármegye tiszteletbeli jegyzője, majd
főispánja, Veszprém vármegye főjegyzője, 1827-től alnádor, 1829-től a kőszegi
kerületi tábla elnöke volt. Több diétán Vas, illetve Veszprém vármegye követe,
cs. kir. udvari tanácsos. Latin nyelvű életrajzát maga írta meg. Batthyány
Lajoshoz intézett beszéde (Oratio ad
principem Ludovicum a Battyán), feljegyzésre érdemes (Szinnyei József, 1891).
Szegedy Antónia
(1782?-1842) testvére
annak a Szegedy Rózának, aki Kisfaludy
Sándor (1772-1844) dunántúli
földbirtokos, költő szerelme, múzsája és felesége volt. A kámi birtok, ahol Kisfaludy
Sándor élt, így került később a Bezerédj-család tulajdonába. Kisfaludy Sándor verseiben
a házasélet és az ideális családi élet élményeit mutatta be. Pártfogolta
a magyar színjátszás ügyét,
szorgalmazta a balatonfüredi színház felépítését. Több színműve jelent meg. Mintaképe
a 16 évvel fiatalabb testvérének, Kisfaludy Károlynak (1788-1830), akit ő
ösztönzött az írásra. A tehetséges költő, novella- és drámaíró, festő Kisfaludy
Károly a magyar irodalmi romantika egyik kezdeményezője lett. Így a Kisfaludy-család
révén a zene mellett a költészet, a színjátszás, az irodalom és a festészet
szeretete is jelen volt Szegedy Antónia és a Bezerédj-család életében. 1804. április
15-én Szentivánfán világra jött Bezerédj György és Szegedy Antónia elsőszülött
gyermeke, Amália. Az évek során később további hat gyermekük született (Kurucz Rózsa, 1994).
Bezerédj testvérek
Amália, Konstanczia,
Etelka, Antónia, Lujza,
III. László, Elek
(1804-1837), (1806-1836), (1807-1888), (1809-1891), (1810-1872), (1813-1871), (1823-1894)
A
hét testvér közül Amália, mint a legidősebb, minden lehetőséget megkapott a
klasszikus műveltség elsajátítására. Kiválóan zongorázott, hárfázott, énekelt.
A magyar nyelven kívül írt, olvasott, beszélt németül, franciául, angolul és
latinul. Édesapja mellett házitanító és nevelőnő is foglalkozott a fiatal
lánnyal. Komolyan érdeklődött az irodalom, a festészet és a zene iránt.
Édesanyja
a gyakori szülések miatt sokat betegeskedett, ezért 10-12 éves korában már
nevelői szerepet is be kellett töltenie fiatalabb testvérei mellett. A művelt
és művészetkedvelő Amália hamarosan testvérei példaképévé vált. Nem véletlen,
hogy testvére, László virtuóz zenész lett. A költészet szeretetére nevelés is
komoly szerepet kapott. Amália édesanyja szorgalmazta a háztartási munkák
elsajátítását is, amit a fiatal lány nem igen kedvelt. Naplójában kiönti
bánatát: „Mennyivel
jobb volna klavérozni, mint a konyhában a gazdaság körül szorgos-kodni.” (Bodnár
István-Gárdonyi Albert, 1918)..