4.3. A betelepített németek családfái Tolna megyében (1762)

A 18. század elején Német Birodalom különböző tartományaiból betelepített németség fő célja az volt, hogy a törököktől visszafoglalt teljesen elnéptelenedett területeken, ahol a magyar  népesség majdnem teljesen elpusztult, újra meginduljon az élet,  a mezőgazdasági termelés. Az embert próbáló nehéz munka mellett kezdetektől fontos volt számukra a családi gyökerek ismerete, a tradíciók ápolása, identitásuk megőrzése. Ehhez nagy segítséget kaptak a plébánosoktól, lelkészektől, tanítóktól. Winkler Mihály (1729-1810), a templomépítő tudós szakadáti plébános a településen élő német családok gyökereit kutatva, a falu időseit meghallgatva, már 1762-ben családfákat rajzolt (Kurucz Rózsa, 2012). A tudós pap nevét az irodalmi lexikonokban is megtaláljuk. A pécsi püspöki levéltárban folytatott kutatásai során rátalált egy 16. századi ferenc-rendi öröknaptárra, amely imákat, evangéliumi szakaszokat, elmélkedéseket és énekeket tartalmaz. A kézzel írott becses dokumentumot az Országos Széchényi Könyvtár Winkler-kódex néven őrzi.

A második világháború után tömegesen telepítették ki a németeket a Kárpát-medence országaiból. A kitelepített több százezres németség a szülőföldje iránti vonzódást, ragaszkodást kitartóan és szívósan ápolja,  kutatja szülőhelye történetét. Ennek eredményeként ma már szinte minden egykor német többségű településről megjelent az ún. Heimatbuch. Ezek a könyvek nemcsak helytörténeti, statisztikai, demográfiai, hanem jelentős családtörténeti adatokat is tartalmaznak.

17. Stammbaum Nr. 12-Müller-/Sagetal, 1762

                               Forrás: Glaube und Kirche in der Schwäbischen Türkei des 18.