Pápai Páriz Ferenc 1767-ben megjelent latin-magyar szótára a genealógia szó jelentését így adja meg: valamely „nemzetségnek lajstroma”. (Pápai Páriz Ferenc, 1767.) Mai szóval így mondhatnánk: leszármazási táblája.       

„Genealógia (gör.) a. m. származástan általános jelentősége szerint valaminek leszármazását jelenti. Szűkebb értelemben a nemzetségek (genera) eredetének, leszármazásának és egymásközti összefüggésének tana. Mint ilyen, a történelem segédtudományai között tekintélyes, lehet mondani nélkülözhetetlennek tekinthető. Ettől eltekintve a jogtudomány is egyik legfontosabb segédtanai közé sorolja, amennyiben örökösödési stb. perekben gyakran döntő hatást gyakorol.” (Révai Nagy Lexikon, 1913., 442.)

A genealógia az emberek közötti leszármazáson alapuló, rokonsági kapcsolatokkal foglalkozó klasszikus történeti segédtudomány. A tárgya miatt magyarul származástannak vagy családtörténetnek nevezzük.

A genealógia tárgya: valamely személy leszármazásának kutatása,

                                  valamely család történetének feltárása,

                                  bizonyos személyek közötti rokonsági kapcsolatok megállapítása.

A genealógia jelentősége:

Helytörténeti, birtoktörténeti, genetikai kutatásokhoz elengedhetetlen. Számos új segédtudomány belőle fejlődött ki (történeti demográfia, történeti szociológia). Sokáig a mindennapi életben is jelentős, gyakorlati szerepet játszott (pl. a származás igazolása). Az egyetemi oktatásban is egyre inkább megjelenik és beépül a tananyagokba. A pedagógiatörténetben és a pedagógiai gyakorlatban ez az elméleti háttér a legalább három generációs családfák felvétele és elemzése, illetve a családnarratívák révén jól hasznosítható.