Kommunikáció a mentorálás folyamatában
A mentori munka nehézsége abban is megnyilvánul, hogy a mentornak az iskolai szervezési feladatokat együtt kell végeznie a tanítási és a mentorálási feladatokkal egy igen bonyolult kommunikációs térben. Mivel a mentor munkájában is számításba kell venni magát a pedagógust, mint meghatározó tényezőt, a személyén át érvényesülő kommunikációs hatásokat, a szakmai kommunikáció fejlesztése is szükségszerű része a mentorképzésnek (Antalné Szabó-Major, 2010: 152).
A szakmai kommunikáció fejlesztésének lehetséges területei a mentorképzésben Antalné és Major (2010) alapján:
A német nemzetiségi szakirányt hallgató óvodapedagógus- és tanítójelöltek foglalkozásai, órái célnyelven folynak, hiszen számukra cél a nyelvi megújítás segítése is. Ilyen formában a gyakorlóiskolában és óvodában a célnyelven folyó órák és foglalkozások előkészítése és elemzése is német nyelven zajlik, ezért is nagy jelentőségű a szakspecifikus szakmai kommunikáció fejlesztése a mentorképzésben is.
Nemcsak a német nemzetiségi foglalkozásokon, hanem az ilyen típusú óvodákban is elvárás, hogy a nap során német nyelven folyjon a beszélgetés gyerek és óvodapedagógus között. A német nemzetiségi iskolai oktatásra és nevelésre is a fenti követelmény vonatkozik, bár inkább csak a tanítási órák keretére, amikor a tanórai tanár-diák kommunikáció német nyelven zajlik, és részben a tantárgy jellegétől is függ a tanórai kommunikációs stratégiák és technikák alkalmazása. A szakspecifikus tanórai kommunikáció fejlesztése nélkülözhetetlen eleme a mentorképzésnek. A mentor a hospitálások során saját tanórai kommunikációs kultúrájával mintát ad a jelölt számára.
Egyik különösen kényes területe a mentorok feladatkörének, és ezért erről kiemelve szólunk, a tanácsadás. Visszautalva Braun (2008) magyarázatára, az autonóm, individuális létezési módok miatt a tanácsadás, vagy a visszacsatolás mikéntje különösen fontos az egész folyamat sikeressége szempontjából. Nagy jelentőséget kell ezért tulajdonítanunk a reflexív koncepcióknak, azoknak, amelyek a gyakorlati képzésben „a konstruktív és reflexív kezdeményezéseken alapulnak” (Walterová, 2002).
A szakmai kommunikáció fejlesztésének lehetséges területei a mentorképzésben Antalné és Major (2010) alapján:
- a mentor és a jelölt közötti szakmai kommunikáció fejlesztése;
- a mentor és az iskola egyéb szereplői közötti kommunikáció fejlesztése;
- a jelölt szakjára jellemző tanórai kommunikáció fejlesztése.
A német nemzetiségi szakirányt hallgató óvodapedagógus- és tanítójelöltek foglalkozásai, órái célnyelven folynak, hiszen számukra cél a nyelvi megújítás segítése is. Ilyen formában a gyakorlóiskolában és óvodában a célnyelven folyó órák és foglalkozások előkészítése és elemzése is német nyelven zajlik, ezért is nagy jelentőségű a szakspecifikus szakmai kommunikáció fejlesztése a mentorképzésben is.
Nemcsak a német nemzetiségi foglalkozásokon, hanem az ilyen típusú óvodákban is elvárás, hogy a nap során német nyelven folyjon a beszélgetés gyerek és óvodapedagógus között. A német nemzetiségi iskolai oktatásra és nevelésre is a fenti követelmény vonatkozik, bár inkább csak a tanítási órák keretére, amikor a tanórai tanár-diák kommunikáció német nyelven zajlik, és részben a tantárgy jellegétől is függ a tanórai kommunikációs stratégiák és technikák alkalmazása. A szakspecifikus tanórai kommunikáció fejlesztése nélkülözhetetlen eleme a mentorképzésnek. A mentor a hospitálások során saját tanórai kommunikációs kultúrájával mintát ad a jelölt számára.
Egyik különösen kényes területe a mentorok feladatkörének, és ezért erről kiemelve szólunk, a tanácsadás. Visszautalva Braun (2008) magyarázatára, az autonóm, individuális létezési módok miatt a tanácsadás, vagy a visszacsatolás mikéntje különösen fontos az egész folyamat sikeressége szempontjából. Nagy jelentőséget kell ezért tulajdonítanunk a reflexív koncepcióknak, azoknak, amelyek a gyakorlati képzésben „a konstruktív és reflexív kezdeményezéseken alapulnak” (Walterová, 2002).