A folyamat vége?
A pedagógusképzés az eddigi rendszerben hirtelen befejeződött a diploma megszerzésével, lényegében a tanítási gyakorlat után. A pályakezdés pedig ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel ruházza fel a kezdőt, mint minden más pedagógust. Következőnek előírva csak a hétévenkénti kötelező továbbképzés van számukra. Az iskolák ma nem érdekeltek abban, hogy kezdő kollégáikat támogassák még a hetedik év előtt egy őket segítő tanfolyamon való részvételben, miközben pedig köztudott, hogy a pályakezdés a pedagóguspályán (is) sok nehézséggel jár (Dömsödy, 2010). Falus Iván (2005) Tickle-t idézve a következő nehézségeket, problémaforrásokat emeli ki: új jogi helyzet, sok új kötelezettség, új intézményi szervezet, a teljes tananyagot kell tanítani, forrásoknak, eszközöknek kell utánanézni, sok (kis)gyermek veszi körül, akik részei lesznek az életének, elszakad a többi pályakezdőtől, új, ismeretlen nevelési és oktatási helyzetek, nincs szakmai önismerete, identitása, nem szilárdultak meg alapvető kompetenciái.
A sort Novák Imre (2005) írása alapján a következőképpen egészíthetjük ki:
Falus (2005) szerint az alábbiak minőségi változást hozhatnának a pályakezdők életútjában:
A sort Novák Imre (2005) írása alapján a következőképpen egészíthetjük ki:
- nem ismerik a kollégákat, nem ismerik az iskola hierarchiáját, belső kapcsolatrendszerét, a szülők elvárásait,
- nincsenek elégséges ismereteik munkajogról, adminisztráció elvégzéséről, információforrásokról (értekezlet, továbbképzés),
- tart(hat)nak a gyerekektől,
- rossz a tárgyi felszereltség.
Falus (2005) szerint az alábbiak minőségi változást hozhatnának a pályakezdők életútjában:
- felkészültségének, terhelhetőségének megfelelő munkakörülmények,
- tapasztalt mentor figyelje, segítse, akinél hospitálhat is,
- legyen lehetősége jó iskolákkal, kollégákkal kapcsolatot teremteni,
- kapcsolatot teremthessen más pályakezdőkkel,
- továbbképzésben részesülhessen.