A
A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja: Keretül szolgál a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátás keretein belül a 0-3 eves korosztály ellátására vonatkozó szakmai standardok és a bölcsődei nevelés-gondozás egyes területeihez kapcsolódó módszertani javaslatok kidolgozásához. Az egyes bölcsődék elkészítik a saját szakmai programjukat (jogszabályi előírás alapján), melyet „A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja”, mint a tartalmi szabályozás legmagasabb szintű dokumentuma figyelembe vételével dolgoznak ki. Ez az egymásra épülés biztosítja egyrészt az általános követelmények teljesítését, másrészt pedig az egyes intézmények szakmai önállóságát, a családok és a fenntartók elvárásaihoz és a helyi lehetőségekhez igazodást.

Adaptáció: Viselkedéses alkalmazkodás a szociális környezethez. Eredményét beilleszkedésnek nevezik. Az intézményi adaptációs vagy beilleszkedési folyamat nehézségeit a pedagógusok azzal csökkenthetik, ha a gyermekekkel megismertetik a megváltozott környezet elvárásait, illetve az új környezeti feltételeknek megfelelő cselekvési lehetőségeiket. A sikeres beilleszkedést visszajelzéseikkel (visszacsatolás) segíthetik. A beilleszkedés akkor sikeres, ha az egyén és a csoport (új szervezet) céljai megegyeznek, lehetőség és belső késztetés is van a célok elérésére irányuló tevékenységekre, s ezek a célok és tevékenységek az egyén fejlődését szolgálják. Ellenkező esetben máladaptivitásról, vagyis elégtelen vagy rossz irányú alkalmazkodásról beszélünk (pl. deviáns viselkedés, destruktív életvitel stb.).

Adottság: A képesség természetes, az emberrel vele született alapja. Lehetőség, amely a természetes érés, fejlődés, nevelés, tanulás, gyakorlás hatására válik képességgé.

Affektív: Érzelmi elem, érzelmekkel (emócióval), érzésekkel, indulatokkal kapcsolatos személyiséglélektani fogalom, melyet elsősorban az attitűdök egyik összetevőjének megjelölésére használnak (a kognitív és viselkedéses elem mellett). Az affektivitás az érzelmek átélésére való képesség, érzelmi telítettség, érzékenység, indulattal, érzelemmel átfűtött magatartás.

Affektív motiváció: Érzelmekre ható motiváció.

Affiliáció: Társas szükséglet (az ember társas lény), vagyis az emberek alapvető igénye a kapcsolatfelvételre, társulásra, a tartós egyedüllét elkerülésére. A szeparáció (pl. az elkülönítés, kapcsolatmegvonás) ezért számít az egyik legsúlyosabb büntetésnek. A pedagógusoknak ezt a hatást mind a büntetések (pl. a bezárás, eltiltás, kiközösítés) alkalmazásakor, mind a pozitív befolyásolási formák kiválasztásakor (a társas szükséglet, a társakkal való együttműködés motivál) figyelembe kell venniük. Affiliációs hajlamunk erősségének jellemzésére a szociabilitás fogalmát használjuk.

Aktivitás, aktivizálás: Az aktivitás (a fizikai mozgással járó cselekvés vagy a belső, intrapszichikus tevékenységek végzése) az emberi életjelenségek egyik legfontosabbika. A nevelés célja sem más, mint hogy felnőtt korára az ember a saját késztetései alapján önszabályozott tevékenységek végzésére legyen képes. A pedagógus ezt a tanulási folyamatot segíti elő az aktivizálás különböző módszereivel (pl. az érdeklődés felkeltésével, motiválással, a tevékenységek szervezésével), hiszen csak a saját tevékenységek végzése útján lehet eljutni az öntevékenység fokára. A tanulók tevékenykedtetése, cselekedtetése nemcsak az ismeretek elsajátítására, készségek kialakítására, képességek kibontakoztatására ad alkalmat, hanem – mivel az iskolai tevékenységek osztálykeretben zajlanak – az érzelmeket, a kapcsolatokat és az önismeretet is fejleszti, főként, ha a feladatok kiscsoportos együttműködést is igényelnek. A humanisztikus nevelési irányzatok közös jellemzője, hogy az aktivizálás, mint fő módszer, a gyermeki személyiség egészének részvételét célozza, így az iskolai tevékenységek nem tananyag-centrikusak (főleg nem csupán a verbális ismeretátadásra irányulnak, ami a hagyományos szemléletű oktatás legnagyobb hibája), hanem az ismeretszerzés mellett egyben a mozgás-, az érzelmi és kapcsolati kultúrát is fejlesztik. Az aktivizálás tehát a didaktikai alapelvek egyike. Olyan szervező, irányító pedagógiai tevékenység, melynek célja a gyermekek (tanulók) belső (pszichés) aktivitásának, öntevékenységének kialakítása.

Alapjáték: Az egyes korosztályok fejlődését meghatározó játékkészlet.

Alul teljesítő gyermek: Az a gyermek például, akinek mindennapi hatékonysága az óvodában vagy az iskolában jóval gyengébb, mint intelligenciája, képességei alapján az tőle elvárható lenne.

Asszociáció (képzettársítás), asszociációképzés: A képzeteink (érzékleti, észlelési élmények, gondolatok, emlékek stb.) közötti kapcsolat, illetve annak létrehozása, mely leggyakrabban ok-okozati viszonyon, rész-egész viszonyon, hasonlóságon, ellentétességen, időbeli vagy térbeli közelségen alapul.

Attitűd: Tartós beállítódás, értékelhető viszony valamilyen tárgy, személy, jelenség, gondolat vagy érték irányában. Közvetlenül nem látható, csak következtetni lehet rá a személy cselekedetei, reakciói alapján.

Autonómia: Önállóság, függetlenség. A pedagógiában kulcsfogalom, mivel a pedagógusmunka csak autonóm módon végezve lehet eredményes, és ugyanez lehet a célja az eredményes nevelésnek is.

Autonóm személyiség: Önálló, érett személyiség, aki önmagát, saját viselkedését saját értékrendje alapján szabályozza: önmaga ítéli meg cselekedeteit (belső kontrollos), tudatosítja a saját szükségleteit, a belső és a külső konfliktusokat, felismeri az emberek közötti kölcsönös függőséget, elismeri mások autonómia iránti szükségletét, olyannak fogadja el önmagát, amilyen valójában, és nem olyannak, ahogyan mások értékelik.

Azonosulás (identifikáció): Mintakövetés útján (öntudatlanul) a mintaadó személyhez hasonlóan igyekszünk viselkedni, amely révén jellegzetes viselkedésmódjait, véleményét, attitűdjeit, értékeit magunkévá tesszük. Az értékek kialakulásának, a társas viselkedés tanulásának, illetve a szociális befolyásolásnak ez a második lépcsőfoka. (Az első a behódolás külső kényszerre, a harmadik az interiorizáció: az értékek ekkor válnak véglegesen a személyiség sajátjává és az önmagáról alkotott képének – énképének – a részévé.) Az identifikáció során az egyén (gyermek) a számára jelentős (a szeretett, elfogadott vagy éppen ellenkezőleg, a félt) személyt tekinti azonosulási mintának. Viselkedését önkéntelenül (érzelmi okokból) utánozva, másolva veszi át az értékeket, illetve éli át az ezt kísérő érzelmeket, jut tapasztalatokhoz, ismeretekhez. Ha a gyermek szereti, tiszteli a pedagógust, a pedagógus viselkedését elfogadja, akkor is az ő elvárásai alapján reagál, annak megfelelően viselkedik, ha a pedagógus nem felügyeli közvetlenül. Félelemből táplálkozik az agresszorral való azonosulás, amely nemcsak a kisgyerekkori durva (pl. iszákos apai) bánásmód hatására, de a későbbi kortárscsoportokban is érvényesülhet. Ha a modell (később a referencia-személy) befolyása nem tartós (pl. gyermekotthonban túl gyakran cserélődnek a gondozók, kisiskolás korban a tanítók), az identifikáció révén szerezhető tapasztalatok hiányoznak, ezáltal az interiorizáció foka sem következik be. Ha az érzelmi hatás gyenge, és hirtelen sokkal vonzóbb referencia-személy (-csoport) adódik, akkor következik be az átpártolás.

Azonosulási minta: Az a személy, illetve viselkedés, akit, illetve amit az egyén (tudatosan vagy nem tudatosan) követni próbál.

B
Befolyásolási fogások: A kódolás kommunikációs készségei, amikor a mentor gondolatait, érzéseit, információit mondja el. Az önkifejezés készségeire akkor van szükség, amikor a mentor az adó szerepében közölni szeretne valamit mentoráltjával, mégpedig változtatási igénnyel, de egyúttal rá is visszahathatnak a mélyebb érzelmi bevonódás miatt.

Bemenetszabályozás: A tanítás-tanulás tantervi cél- és követelményrendszerének bemenetre orientált (input) rendszerű szabályozása, ahol a tanterv a feldolgozandó oktatási tartalomra koncentrál. Az input tantervek fontos feladatnak tekintik a tanári munka részletes szabályozását, pontosan meghatározzák a tananyagot és gyakran a feldolgozásra szánt időt is.

Beszoktatás-befogadás: A gyermek beilleszkedésének menete szülői segítséggel.

Biztonságos háttér: Bowlby kifejezése azon személyek által nyújtott biztonság forrására, akikhez a gyerek kötődik. A biztonságos háttér annak szabályozásában játszik szerepet, hogy miképpen derítheti fel egy gyerek a világot ezektől a személyektől kiindulva.

Büntetés: Valamely cselekvésünkkel kapcsolatos megtorlás, válasz, mely negatív élményt, tapasztalatot jelent. Elszenvedése következtében a személy elkerülni igyekszik a büntetéssel járó helyzeteket. A jutalmazás és a büntetés a magatartás befolyásolásának ősidők óta alkalmazott módszerei. A büntetés alkalmazásának hatékonyságát – az énkép alakulására, a személyiségfejlődésre gyakorolt számos negatív hatása miatt – a modern pedagógia egyre inkább megkérdőjelezi.

BTM: Beilleszkedési, tanulási és/vagy magatartási nehézség. A járási Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottsága szakvéleményében javasolt diagnózis, amely a nevelési-oktatási intézmény ellátási kötelezettségét vonja maga után.

CS
Családi életre nevelés: Nevelés által történő felkészítés a családi szerepek, funkciók majdani betöltésére. Mivel a modernizációval a család szocializációs szerepe csökken (ma a tipikus család egygenerációs, gyakran egyszülős, ahol a szülők pénzkereső tevékenysége és rohanó, illetve fogyasztói életmódja miatt a gyermeknevelés és háztartásvezetés háttérbe szorul), a családi szocializáció általában hiányzó alábbi funkcióit világszerte egyre inkább az iskolai nevelés veszi át. Főbb területei: pszichoszexuális fejlesztés (pl. nemi identitás, szerelem és szexualitás), párválasztás, felelősségteljes együttélés, családtervezés, a szülői (pl. gyereknevelési és gondozási, ápolási) és a felnőttek család-összetartói szerepei (pl. háztartásvezetés, életmód, ünnepek, szokások, gazdálkodás).

Csoportmunka: A tanulásnak és a tanításnak az a szervezési módja, munkaformája, amikor a tanulók csoportban oldanak meg egy feladatot. A csoportmunka hagyományos típusában a csoport tagjai azonos feladatot kapnak. A kooperatív tanulásra épülő csoportmunkában a tanulók különböző feladatot oldanak meg a csoporton belül, de együttműködve egymással. A csoportmunkát csoportvezetők segíthetik. Fontos, hogy világos legyen a csoportmunka időkerete. A pedagógus partneri, támogatói szerepben figyeli, segíti a csoportok munkáját. A csoportbeszámolókat és a munka értékelését célszerű úgy megszervezni, hogy minden csoport aktívan vegyen részt benne.

Csoportos mentorálás: A mentorálás csoportos formája, általában azonos korcsoportú, legtöbbször közös tematikájú, vagy közös problémafókuszú orientációval. A csoportvezető általában idősebb a csoporttagoktól, minimum 1-2 évvel.

Csoportösszetétel: A csoport tagjainak fő jellemzői szerint homogén vagy heterogén lehet, amely a pedagógiában fontos mérlegelési szempont. Az iskolai oktatás-nevelés formális osztálykeretekben zajlik, amelyet általában (egyes alternatív iskolák kivételével) az életkor szerinti homogenitás jellemez. Párhuzamos osztályok szervezésekor gyakori szempont a tanulási képességek alapján történő homogenizálás (amely a jó tanulóknak ugyan – látszólag – kedvezőbb, de nevelési szempontból mindenkinek veszteség). Ugyanez a hátránya a speciális nevelési szükségletű csoportok elkülönítésének is (lásd még: szegregáció). A heterogén összetételű csoportokban az egyéni képességek szerinti fejlesztés differenciáló módszerekkel érhető el. A tehetség, felzárkóztatás, érdeklődés stb. szerinti csoportalkotás hatékony iskolai formái a szakkörök, az osztályon belüli csoportbontás vagy a csoportmunka szervezése.

D
Deduktív (latin: levezető): Annak a gondolkodásnak a jelzője, amely az általánosból, az elvontból, ismert fogalmakból kiindulva az egyes dolgokra, konkrét objektumokra és esetekre, azok kisebb csoportjaira vonatkozó tudást hoz létre.

Didaktika (oktatáselmélet): A pedagógiának azon ága, amely a nevelés testi, értelmi, erkölcsi területei közül az értelem képzésével fogalakozik. A didaktika az oktatás területén jelentkező elméleti és gyakorlati problematikák összességével foglalkozó tudományág. A didaktika kritériumokat állít, útmutatást nyújt és mércét ad a cél, tartalom, folyamat, szervezés, módszer, és eszköz terén.

Didaktikai feladatok: A didaktikai feladatok a nevelési-oktatási stratégia részei, a tanulási-tanítási folyamat szakaszait és szervezését határozzák meg. A tanítás-tanulás összefüggő folyamatának egységes lépései, amelyek hol önállóan, hol komplex módon jelentkeznek. Didaktikai feladatok lehetnek például: a témakör bevezetése, az ismeretbővítés, a gyakorlás, az ismétlés, az összefoglalás, az ellenőrzés, az értékelés stb. Bármelyik didaktikai feladat elhanyagolása a tanulás eredményességét veszélyezteti. Didaktikai feladatok az oktatás folyamatában: 1. a figyelem felkeltése, 2. a tanuló informálása a célról, 3. előismeretek felidézése, 4. az új ismeretek nyújtása, 5. a tények, jelenségek sokoldalú elemzése, 6. fogalomalkotás, következtetés, absztrakciók, 7. rendszerezés és rögzítés, 8. alkalmazás, 9. ellenőrzés és értékelés. A didaktikai feladatok hozzárendelhetők a tanév, egy-egy témakör vagy a tanóra egyes szakaszaihoz. Különféle módszerekkel, munkaformákkal, gyakorlattípusokkal és eszközökkel valósíthatók meg.

Didaktikai játék: Nevelési-oktatási módszer, amely a gyermekek egyéni, páros vagy csoportos játéktevékenységére épül. Célja a játék által a nevelési-didaktikai célok és feladatok megvalósítása, a gyermekek motiválása a fejlesztési folyamatban. A játék speciális fajtája a kommunikációs nevelést szolgáló szerepjáték.

Differenciálás (különbségtevés): Nevelési-oktatási eljárás, amelynek célja a gyermek egyéni sajátosságaihoz igazodó fejlesztés, az egyéni bánásmód biztosítása. A differenciálást adaptív módszerek, munkaformák, eszközök stb. alkalmazása révén valósítja meg a pedagógus, szolgálhatja a felzárkóztatást és a tehetséggondozást is.

Differenciált foglalkozás: A tanulás szervezésének azon módja, amely lehetővé teszi, hogy a pedagógus a gyermekek közötti egyéni különbözőségek figyelembevételével határozza meg a tanulás tempóját és módszereit. Akkor fejlesztő hatású, ha kizárja a gyermek/tanuló merev csoportba sorolását.

Diszkrimináció: Igazságtalan, hátrányos megkülönböztetésen alapuló kirekesztő magatartás. Azokat az embereket, csoportokat ítéljük meg negatívan, amelyekkel szemben előítéleteket táplálunk. A demokratikus társadalmak különböző antidiszkriminációs törekvései ezt a társadalmilag kedvezőtlen tendenciát kívánják csökkenteni. Az oktatás területén elsősorban a cigány etnikai kisebbség hátrányos helyzetű, illetve a fogyatékos gyermekek csoportjaival szemben megnyilvánuló diszkriminációt kell számításba venni. E csoportok integrációjával (a szeparációval szemben), emellett a sajátos szükségleteiknek megfelelő támogatási formákkal (amit pozitív diszkriminációnak is neveznek) lehet csökkenteni esélyegyenlőtlenségüket. A pedagógus e sajátos helyzetük okainak feltárásával, multikulturális neveléssel, a többséggel való együttnevelésük során kialakuló reális ismeretekkel és együttérzéssel, illetve saját előítélet-mentes magatartásának példájával oldhatja a cigányokkal vagy fogyatékosokkal szembeni ellenérzéseket, s akadályozhatja meg a diszkriminációt a gyerekek körében.

Divergens (latin: széttartó): A nem szokványos, az eredeti gondolkodásmódot jelöli, illetve az ilyen gondolkodás eredményeként megszülető tudást. A divergencia a kreativitás gondolkodási mechanizmusa.

Drámapedagógia: A személyiség fejlesztésének olyan módszere, amelynek során az egyén ismeretei, készségei, képességei, társas kapcsolatai a nevelő által irányított, csoportban végzett közös dramatikus cselekvés révén fejlődnek.

E
Effektív motiváció: A tanulók ambícióinak, becsvágyának felkeltése által a személyes teljesítményre irányuló motiváció kialakítása.

Egyéni bánásmód: Az a nevelői magatartás és gyakorlat, amikor a nevelés során a pedagógus egyénileg, tehát minden növendék személyiségét ismerve, szükségleteihez alkalmazkodva tervezi meg a tanuló számára a leghatékonyabb pedagógiai eljárásokat. Az egyéni bánásmód gyakorlása a pedagógustól alapos pszichológiai és pedagógiai ismereteket és differenciált tevékenységet igényel. Szükségleteiknek megfelelő egyéni bánásmódot igényelnek pl. a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek/tanulók.

Egyéni fejlesztési terv: A pedagógiai folyamat olyan speciális tervezési dokumentuma, amely lehetővé teszi az egyéni sajátosságokhoz igazított, egyénre szabott fejlesztést. Az egyéni fejlesztési terv a szakértői vélemény és a pedagógus saját pedagógiai diagnózisa alapján készül. Tartalmazza: a fejlesztés fő területeit, a felkészítés idejét, ütemezését, az egyes területeken belül a fejlesztés célját, feladatát, módszerét, eszközét.

Egyéni munka: A tanulásnak és a tanításnak az a szervezési módja, munkaformája, amikor a tanulók egyénileg, önállóan oldanak meg egy feladatot. Az egyéni munkának különböző típusai vannak attól függően, hogy a pedagógus milyen mértékben igazodik az egyéni sajátosságokhoz a feladat meghatározásakor. Így megkülönböztetünk egyedül végzett munkát, rétegmunkát, részben vagy teljesen egyénre szabott tanulói munkát.

Együttes élmény: Arra utaló fogalom (Mérei Ferenc), hogy mivel a csoportlét a tagok számára a közös tapasztalatok, értékek, normák és személyes kapcsolatok rendszerét jelenti, amelyet átszőnek érzelmeink is, a csoportban, társakkal együtt, közösségben átélt események érzelmi és kohéziós hatása jelentősen megnövekszik, s ezt a hatást az egyes csoporttagok utólag már nem értékelhetik másként. Az iskolában például a közös kirándulás, hangverseny-, múzeumlátogatás vagy a kooperatív tanulási módszer alkalmazásának egyik hozadéka éppen az együttes élmény fenti hatása.

Elbeszélés (leírás): Olyan monologikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy jelenség, esemény, folyamat, személy, tárgy érzékletes, szemléletes bemutatására szolgál. A tanulók képzeletét, érzelmeit mozgósítja. Rendkívül fontos a szemléltetés: a tárgyak, fényképek, filmrészletek, hangfelvételek fokozzák az elbeszélés élményszerűségét.

Elektronikus tananyag: On-line vagy off-line módon terjeszthető multimédiás tananyag, amely egyre igényesebb interaktivitást képes biztosítani az eszköz lehetőségeitől függően.

Ellenőrzés: A tanulási-tanítási folyamathoz, egy tanulási-tanítási egységhez kapcsolódó didaktikai feladat, amelynek célja a tanulók tudás- és fejlettségi szintjének felmérése. Az ellenőrzéshez szervesen hozzátartozik a tanulói teljesítmény értékelése. Az ellenőrzés a tanulási teljesítmény megállapítására vonatkozó információgyűjtés. Az elért teljesítmény egybevetése valamilyen előre meghatározott egységgel. Ellenőrzési módszerek: folyamatos megfigyelés, szóbeli felelet, beszámoló, feladatlap, teszt, esszé, alkotás, projekt, esettanulmány, portfólió.

Előadás: Olyan monologikus, szóbeli közlési módszer, amely egy-egy téma logikus, részletes, viszonylag hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál. Szerkezete: 1. bevezetés = kapcsolatfelvétel és figyelemfelkeltés, célközlés, előismeretek, rendező elvek. 2. kifejtés = a tananyag strukturált (hierarchikus vagy szekvenciális) közlése, többsíkú elemzése és összehasonlítása, a figyelem fenntartása (változatosság, kérdések, segédanyagok stb.). 3. következtetés, összegzés = lényeg összefoglalása, fontos elemek kiemelése, tanulói kérdések megválaszolása, kapcsolás az előzményekhez és a következő anyagrészekhez. Gyakran más módszerekkel ötvöződik, például a magyarázattal és az elbeszéléssel. A pedagógusi előadás mint módszer túlzott arányú alkalmazása kevésbé ajánlatos a köznevelésben és a közoktatásban.

Emlékezet (memória): Az információk, tapasztalatok megőrzése és előhívása. Az információfeldolgozás folyamatában rövid és hosszú távú memóriát különböztetünk meg.

Empátia: A mások lelkiállapotába való beleélés képessége. Fontos alkotórésze lehet az emberi kapcsolatoknak. A művészetek tanulása, a művészi elsajátítás számára nélkülözhetetlen, úgy is, mint a műalkotásokba való beleélés képessége.

Epochális oktatás: Az osztályban végzett pedagógia munka sajátos eleme az epochális oktatás, amelynek keretén belül adott műveltségi terület ismeretanyagát legalább négy hetes oktatási szakaszokra (epocha) kell felosztani – de ennél hosszabb epochális szakasz is kialakítható –, és ennek keretein belül egy tanítási hétre lehet összevonni a tananyagot oly módon, hogy egy tanítási napon több egymást követő tanítási óra is felhasználásra kerülhet. Ez lehetővé teszi, hogy adott műveltségi terület ismeretanyagát szakaszolva, a tanítási év teljes időszaka helyett epochális szakaszokra elosztva teljesítsék, egy tanítási napon több egymást követő, azonos műveltségi területhez kötődő tanítási óra felhasználásával. Ez a szervezeti megoldás lehetővé teszi, hogy a gyermek figyelme, érdeklődése tartósan egy-egy műveltségterületre koncentrálódjon, változatos eszközökkel, projektmódszer támogatásával sajátítsanak el egy-egy tananyagot.

E-portfólió: A pedagógus munkáját, nevelési-oktatási tevékenységét szemléltető dokumentumok és az ezekkel kapcsolatos reflexiók gyűjteménye. Az e-portfólió típusai: munkaportfólió és értékelési portfólió. A munkaportfólió a pedagógus teljes munkáját tükröző, folyamatosan bővülő dokumentum- és reflexiógyűjtemény. Az értékelési portfólió az adott minősítési eljáráshoz és szempontrendszerhez igazodó, a pedagógus szakmai munkáját bemutató, válogatott dokumentum- és reflexiógyűjtemény. Mindkét e-portfólió tartalmazhat különböző típusú és forrású dokumentumokat. Nemcsak a pedagógusnak lehet e-portfóliója, hanem egy pedagógiai intézménynek, egy adott tanulócsoportnak vagy egy tanulónak is. Egy tanulási-tanítási szakaszhoz is lehet e-portfóliót kapcsolni. Például egy tanuló szövegalkotási folyamatát külön e-portfólióban lehet szemléltetni az anyag- és az ötletgyűjtéstől a vázlatíráson és a piszkozatok megfogalmazásán át a szöveg végső kidolgozásáig és bemutatásáig.

Erkölcsi nevelés: Az együttélés szabályainak és az elvárásoknak tudatos megtartására, a tartalmas emberi kapcsolatok kialakítására irányuló nevelés. Arra kell törekedni, hogy a különböző élethelyzetekben, döntési szituációkban a megfelelő választ adja a gyermek. Értékek megismerése, elfogadása, értékítéletek alkotása, értékek rangsorolása, az erkölcsileg helyes magatartásformák és tevékenységek kialakítása.
Az erkölcsi nevelés módszerei esetében az erkölcsi értékek interiorizációja, erkölcsi szokások, attitűdök, valamint a megfelelő erkölcsi viselkedés és magatartás kialakítása a célunk. Az erkölcsi nevelésben leggyakrabban használt módszerek a következők: az erkölcsi beszélgetés, erkölcsi magyarázat, erkölcsi gyakorlás, példaadás, helyeslés és helytelenítés.

Esetmegbeszélés: Egy tipikus és aktuális helyzet elmélyült tanulmányozása, elemzése és tanulságainak megbeszélése. Az esetmegbeszélés során a team a praktikus esetvezetési kérdésekkel foglalkozik.

Esélyegyenlőség, esélyegyenlőtlenség: A hátrányos helyzetű csoportok gyermekeinek az esélyei a többséghez képest (még kiemelkedő képességek mellett is) jóval kisebbek az adott társadalomba való beilleszkedés sikeressége (pl. továbbtanulás, foglalkoztatottság, magasabb pozíció elérése) szempontjából. A szociokulturális hátrányból (köztük a korlátozott nyelvi kódból) fakadó esélyegyenlőtlenségeket a jelenlegi oktatási rendszer nehezen ellensúlyozhatja (Ferge Zsuzsa kutatásai szerint az iskoláztatás előrehaladtával egyre tovább „nyílik az olló”). Speciális támogató intézkedések (anyagi és pedagógiai) szükségesek a leszakadó rétegek gyermekei esélyegyenlőtlenségének csökkentésére, többek között tanulásuk, szakmaszerzésük inspirálásával, motiválásával.

Esztétikai nevelés: A természeti és művészeti szépség megismertetése és megszerettetése, a szépség igényének kialakítása. Segítség abban, hogy a gyermekek maguk is képesek legyenek szépet alkotni, önmagukat művészi eszközökkel kifejezni; rávezetés a művészeti alkotások élvezetére. A személyes eredményességnek is egyik feltétele az időnek és feladatnak megfelelő esztétikus megjelenés.

E-tanulás (E-learning): Olyan tevékenységek gyűjtőneve, amelyek három forráshalmazból (számítógéppel segített tanulásból, webalapú tanulásból és távoktatásból) építkeznek, magukban foglalják a tanulási-tanítási rendszert, a tananyagfejlesztő tevékenységet is. Számítógépes hálózaton érhető el, tér- és időkorlátoktól független tanulási-tanítási forma. A tanulási-tanítási folyamatot interaktív oktatószoftver(ek) alkalmazásával, egységes keretrendszerbe foglalva teszi hozzáférhetővé a pedagógus és a tanuló számára. Lehetővé válik általa, hogy a pedagógus egy virtuális tanulási környezetben, közvetlen találkozás nélkül támogassa, tutorálja a tanulási folyamatot.

É
Én-értékelés: A társas összehasonlítás egyik fajtája, amelyhez a legmegfelelőbb a hasonló képességű vagy hasonló tulajdonságokkal rendelkező társ, mert ez az összehasonlítás adja a legpontosabb információt a saját képességekről.

Énkép: Önmagunkkal kapcsolatos ismereteink, értékelésünk, érzelmeink összessége, vélekedésünk, felfogásunk, minősítésünk önmagunkról. Az én (ego) kialakulásának egyik kezdeti összetevője a testünkről alkotott testséma, testkép. A másik fő összetevő különböző szerepeinkről és kapcsolatainkról alkotott képünk. Énképünk állandóságára (én-konzisztencia) és kongruenciájára (összetevőinek az ellentmondás-mentességére) egyaránt törekszünk. Ha ezt veszélyezteti egy új információ, különböző én-védő mechanizmusokat alkalmazunk.

Érdeklődés: Érzelmileg színezett és aktív kíváncsiság. A tanulás egyik legfontosabb motiváló tényezője.

Értékelés: Az ellenőrzés eredményeinek értelmezése és ítéletalkotás arról, hogy ezek mennyiben felelnek meg a kitűzött céloknak. Minősítő funkciója van. Fajtái: diagnosztikus (helyzetfeltáró), formatív (formáló-alakító-javító) és szummatív (összegző). A teljesítményről „összegyűjtött információkat összevetik a követelményekkel, s ezzel megtörténik a szűkebb értelemben vett értékelés. A gyakorlatban az információk, az adatok értelmezésének mennyiségi és minőségi formáját egyaránt alkalmazzák.” Az információ értelmezésének (értékelésnek) módszerei: mennyiségi (megítélés, becslés, mérés, osztályzás), minőségi (szöveges értékelés, önértékelés).

Értelmi nevelés: A környezettől kapott első benyomásokból, a valóságról szerzett tapasztalatokból kiindulva megfelelő műveltséget nyújtó ismeretanyag átadása, az önálló gondolkodás és önálló ismeretszerzésre való képesség, valamint az erre való törekvés kifejlesztése. A gyermeket fel kell készíteni az élethosszig tartó tanulásra, az információk világában való tájékozódásra.

Érzelmi kompetencia: Érzelmeink irányításának a képessége. Érzelmi intelligenciának is nevezik.

Érzékelés: A környezeti ingerek megtapasztalása. Ha a tanulást információfeldolgozásként értelmezzük, akkor az érzékelés az emlékezet előszobájának tekinthető.

Észlelés: A fizikai inger megjelenésétől (az érzékelésen keresztül) az élmény kialakulásáig tartó folyamat. A megismerési folyamat második eleme, nem határolható el élesen az érzékeléstől.

F
Figyelem: Az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy korlátozott köre hangsúlyosabban tudatosul

Figyelési fogások: Kommunikációs technika. A meghallgatás készségei, melyek segítségével a mentor arra készteti a mentoráltat, hogy megnyíljon, mondja el érzéseit, gondolatait, fejtse ki egy-egy ötletét, fogalmazza meg terveit stb. Ez nemcsak egy „elmondást” jelent, hanem valódi belső munkát, az adott témakör átgondolását, feldolgozását is.

Frontális osztálymunka: Az órának az a szervezési módja, munkaformája, amikor az együtt tanuló és tanított gyermekek tanulási tevékenysége egy időben és általában egy ütemben, párhuzamosan folyik. A frontális munkát az egész tanulócsoportra vonatkozó, közös nevelési-oktatási célok jellemzik. A frontális szervezési mód pedagógusközpontú, és kevéssé alkalmas arra, hogy a tanulók egyéni sajátosságaihoz, az egyéni tanulási-tanítási célokhoz igazodjon. Ezért célszerű frontális munkát csak olyan arányban szervezni a tanórán, amilyen arányban feltétlenül szükség van rá, és fontos más munkaformákkal felváltva alkalmazni.

G
Gondolkodási műveletek: A gondolkodási tevékenység folyamatainak mozzanataiként értelmezhetők, meghatározzák a gondolkodási tevékenység felépítését és megszabják lefolyását, s maguk is a gondolkodási tevékenység folyamán alakulnak ki. A gondolkodási műveletek a következők: analízis, szintézis, elvonás (absztrahálás), összehasonlítás, összefüggések felfogása (pl. hasonló, ellentétes, kisebb-nagyobb, egyenlő, egész és rész, tárgy és tulajdonság, előbbi-utóbbi-egyidejű, alárendelt-fölérendelt-mellérendelt, ok és okozat, cél és eszköz, feltétel és következmény, értékes és értéktelen, lényeges és nem lényeges stb.), kiegészítés, általánosítás (generalizálás) konkretizálás, rendezés és analógia.

Gondozás: Bensőséges interakciós helyzet kisgyermeknevelő és gyermek között, melynek elsődleges célja a gyermek testi szükségletének kielégítése. A gondozás során a nevelő folyamatos odafigyeléssel biztosítja a gyermekek komfortérzetét, hiszen csak ez adhat pozitív alapot a közös tevékenységekhez. A szociális kompetencia kialakításának az egyik feltétele, hogy a gyermek aktívan részt vehessen a gondozási helyzetekben, A kisgyermeknevelővel kialakított érzelmi kapcsolat, a gyermekről a jelzések kihatnak a személyiség egészséges alakulására. A gondozás jelentős mértékben befolyásolja a szokáskialakítást és az önállósodást.

GY
Gyakorlás: Egy tanulási-tanítási egységhez kapcsolódó didaktikai feladat, amely a tanulók által elsajátított ismeretek alkalmazását, az alkalmazás gyakorlását szolgálja. A tanórán szervesen kapcsolódik az ismeretbővítés folyamatához.

Gyakorlattípus: A nevelési-oktatási célok, a fejlesztés megvalósításának eszköze. A fejlesztő gyakorlatokat egyrészt aszerint lehet csoportosítani, hogy a tanulók szóban vagy írásban végzik-e őket. Másrészt a gyakorlatok típusát meghatározhatja az is, hogy milyen tevékenységet, milyen gondolkodási, logikai műveletet végeznek a tanulók a gyakorlat megoldása közben. Ezek lehetnek például: felismerés, megnevezés, elemzés, összehasonlítás, kiegészítés, törlés, átalakítás, választás, csoportosítás, gyűjtés, helyettesítés, alkalmazás, alkotás stb. Fontos, hogy a pedagógus a nevelési-oktatási célnak megfelelően, arányosan és változatosan alkalmazza a különféle gyakorlattípusokat.

Gyermekvédelem, ifjúságvédelem: A családban történő elsődleges szocializációt (a gyermek testi-lelki szükségleteinek kielégítését), a személyiség fejlődését és az iskolai előmenetelt is negatívan befolyásolják mind a hátrányos helyzet, mind a veszélyeztetettséget jelentő családon belüli és kívüli társas hatások. A deviancia (pl. a drogozás) és a magatartászavarok okai is elsősorban a társas hatásokban keresendők. A gyermekjóléti intézmények és az iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységek az akadályozó hatások kompenzálását, pedagógiai ellensúlyozását célozzák. A gyermek és környezete közötti kapcsolat egyensúlyának helyreállítása az egyik legösszetettebb pedagógiai feladat.

H
Háromszázhatvan fokos értékelés: 360 fokos értékelési módszer, amikor a hagyományos, hierarchiára épülő értékeléssel szemben az értékelt személy teljesítményét nemcsak a felettes (vezető, tanár) értékeli, hanem egyszerre több irányból is értékelik. Oldalirányból (kortársak, munkatársak) és visszafelé is (beosztottak értékelik a vezetőt, fiatalabb diák az idősebb diák tutorát), és a kapott eredményeket integrálva dolgozzák fel.

Hátrányos helyzetű gyermek: Ha a gyermek családjának szocioökonómiai státusza (SES), társadalmi, gazdasági helyzete negatív vagy negatívnak minősített.

Házi feladat: Nevelési-oktatási módszer, amely a tanítási órán kívül végzett, önálló tanulási tevékenységen alapul. Fontos, hogy a házi feladatok az egyéni fejlesztést is szolgálják, motiválóak legyenek, igazodjanak a tanulók egyéni sajátosságaihoz.

Helyi tanterv: Az iskola pedagógiai programjának részeként helyi tantervet készít. Az állami iskolákban a helyi tantervet (a pedagógiai program részeként) a nevelőtestület fogadja el és az igazgató hagyja jóvá. Az egyházi iskolákra vonatkozó szabály szerint a helyi tantervet (a pedagógiai program részeként) a nevelőtestület fogadja el és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. A helyi tanterv elkészítése során az iskola a miniszter által a Nemzeti alaptantervben meghatározott pedagógiai szakaszokra, iskolatípusra, továbbá az egyes sajátos köznevelési célok teljesítéséhez kiadott kerettanterveket alkalmazza. Az iskola a miniszter által határozattal jóváhagyott kerettantervet is beépíthet a helyi tantervébe.

Holisztikus: Egészlegesség, teljesség, az egymásra-hatás figyelembe vétele a részek szemlélete során is. Az un. segítő foglalkozások (mint pl. az orvos, pszichológus és a pedagógusi hivatás) gyakorlása során fontos e holisztikus látásmód, vagyis az emberi személyiség testi-lelki, ezen belül az értelmi, érzelmi és akarati komponensek egységének, illetve a környezettel való kapcsolatainak az együttes szemlélete (az orvos ne a betegséget, hanem az embert gyógyítsa, a tanár ne a tantárgyát, hanem a gyereket tanítsa, fejlessze).

Hospitalizáció (institucionalizáció): Tartós, bentlakásos intézeti kezeléssel összefüggésben jelentkező tünetegyüttes, melyet a pszichés aktivitás csökkenése, a másoktól való elidegenedés és a külvilág iránti érdeklődés beszűkülése jellemez. Gyermekkorban a fejlődés-érés folyamatát lassítja, esetleg meg is akadályozza, ha tartósan kimaradnak azok az ingerek, amelyek a fejlődés magasabb fokára lépést alapozzák meg.

Hospitalizmus: Spitz által leírt fejlődési zavar, melynek lényege az, hogy az anya nélkül felnőtt gyerekek fejlődésükben elakadtak, súlyosan visszaestek. A személyre szóló gondoskodás, szeretetkapcsolat hiánya vezet oda, hogy a gyerekek elsivárosodhatnak, beszűkülhetnek érdeklődésükben, kapcsolataikban.

I
Identifikáció (azonosulás): A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata, amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő személlyel (pl: szülővel). Az a pszichológiai folyamat, amely az egyénben megteremti azt az érzést, hogy kicsoda ő és ki akar lenni.

Identitás: Azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek alakítása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik.

Igényszint, igénynívó: Az egyén által önmagának megszabott vagy kiválasztott feladatok szubjektív nehézségi szintje. E nívó függ az énképtől, a külső elvárásoktól, a teljesítmény-attribúciótól, és viszont: a teljesítményszint és attribúciója visszahat az igénynívóra. Az igénynívó mértékletes növelése (pl. a külső elvárások, reális értékelés) hoz fejlődést a teljesítményben, az pedig az énkép változásába.

Interkulturalitás: A kultúrák közötti interakció, a kulturális és társadalmi sokféleséget, különbözőségeket figyelembe vevő pedagógiai megközelítés és gyakorlat.

IKT: Jelentése: információs és kommunikációs technológiák, illetve az IKT-ra épülő eszközöknek, módszereknek és eljárásoknak az alkalmazása az oktatásban. Alkalmazásának céljai különbözőek lehetnek: információgyűjtés, -rendezés, -feldolgozás, -megosztás, kommunikáció stb. Az IKT felhasználható a különféle didaktikai feladatok megvalósításában is, segítségével a tanulás támogatása mind a tanórákon, mind pedig tértől és időtől függetlenül is megoldható.

Imprinting: Korai bevésődés. Az élet első tapasztalatai, amelyek meghatározzák az identitást.

Individualizált tanulás, individualizáció (a tanulásban): Egyéni tanulási szituáció, amelynek során egyéni feladatok saját úton és ütemben történő megoldásával egyéni teljesítmények, eredmények elérése a cél.

Induktív (indukció): Annak a gondolkodásnak a jelzője, amelyik az egyedi és/vagy konkrét esetekből halad az általános és/vagy absztrakt megállapítások felé. Például a különböző fajta, különböző tulajdonságokkal rendelkező halak vizsgálatából jut el a „hal” fogalmához.

Integráció, inklúzió: Integráció: egybeolvasztás, megújítás kiegészítéssel; inklúzió: befogadottság, bennefoglalás. Szociálpszichológiai értelemben a társadalmi csoportokkal kapcsolatban használják, pedagógiai értelemben pedig a különböző hátrányos helyzetű vagy speciális szükségletű csoportok gyermekeinek a többséggel való együtt-nevelését, illetve ennek eredményét értjük alatta.

Intelligencia: Az egyénnek az a képessége, amellyel alkalmazkodni tud az életben adódó problémákhoz, új helyzetekhez, vagyis képes a helyzeteken (önmaga hozzáállásán) változtatni. Az a jellemző, amit az intelligenciatesztek mérnek. Problémamegoldás, gondolati rugalmasság, elvont fogalmakban gondolkodás, tanulási képesség, beszédkészség, ítéletalkotás, téri képzelőerő, kézügyesség, kreativitás, a meglévő ismeretek egyaránt részei az intelligenciának. (Értelmesség.)

Internalizáció: A szocializációs fejlődési folyamat befejező fázisa, egyben eredménye, mely során a személy – a társas helyzetben megvalósuló befolyásolás révén – más(ok) attitűdjeit, értékítéleteit oly fokban magáévá teszi, hogy azokat külső kontroll (ellenőrzés, jutalmazás, büntetés) hiányában is érvényesíti. A szociális tanulás, illetve befolyásolás harmadik, legmagasabb szintjét az identifikáció (azonosulás) előzi meg, amely során a jelentős személy (felnőtt, szülő, csoport, tanár) által közvetített értékek a gyermek, diák saját értékrendjébe beépülnek. Azért tartja be azokat, mert megszegésük bűntudatot, lelkiismeret-furdalást okozna (belső kontroll), így az értékek függetlenné válnak a forrástól. A gyerekek magukévá teszik a normákat és már nem kell nyíltan utasítani őket és nem kell a tekintélyt képviselő felnőtt reagálását megvárniuk.

Interpretáció: Értelmezés, magyarázat, közvetítés, de mindezzel együtt, meghatározott korlátok között újraalkotás is. Az egyéni értelmezésen alapuló bemutatás (magyarázat, közvetítés), illetve az egyéni újraalkotás a pedagógusi munka természetes sajátja, a tananyag tolmácsolása.

Intuíció: Ráérzéses, nem tudatosan zajló felismerés képessége vagy folyamata, belső megérzések által vezérelt megismerés. Rokon fogalom a belátás (insight, Einsicht): az összefüggések hirtelen, megvilágosodásszerű felismerése, megértése.

Ismeret: Tények, fogalmak, általánosítások összessége.

Ismeretbővítés: A nevelési-oktatási folyamathoz, egy tanulási-tanítási egységhez kapcsolódó didaktikai feladat. Célja a meglevő ismeretekre építve a tanulók ismereteinek bővítése. Az új ismeretek elsajátításának különböző kognitív útjai lehetnek: a) a tanulók aktív feladatmegoldására, problémaalapú, felfedeztető tanulásra, munkáltatásra; b) szemléltetésre; c) a pedagógus közlésére; d) tanulói kiselőadásra; e) a tanulók kooperatív tanulására; f) számítógépes programra stb. épülhet. Fontos, hogy a pedagógus minél nagyobb arányban válassza a tanulók aktív és interaktív tevékenységére épülő ismeretbővítési eljárásokat. Az óratervben/foglalkozástervben a nevelési-oktatási célok között célszerű megfogalmazni azt is, hogy az adott órán milyen tudásszint elsajátítása a cél: az új fogalom felismerése, megnevezése, értelmezése vagy alkalmazása stb. Az ismeretbővítés folyamatának elmaradhatatlan része az ismeretek alkalmazása.

Ismétlés: A nevelési-oktatási folyamathoz, egy tanulási-tanítási egységhez kapcsolódó didaktikai feladat. Célja a korábban elsajátított ismeretek felidézése. Megkülönböztetünk óra eleji, témakört bevezető és év eleji ismétlést. A tanórán a gyakorlatok előtt is szükség lehet az előzetes ismeretek felidézésére, ismétlésére.

J
Jártasság: Az ismeretek alkalmazásának egyik művelete = gyakorlottság, gyakorlati felkészültség. Új feladatok, problémák megoldása ismereteink kombinatív felhasználása útján.

Játék: A gyermekkor legfontosabb tevékenysége, amely segít a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti a testi, az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődést. A kisgyermeknevelő a játék feltételeinek (megfelelő hangulat, hely, idő, eszközök) biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet, a kreativitást. A gyermek igényeitől és a helyzettől függően kezdeményez, szerepet vállal a játékban, annak tartalmát ötleteivel, javaslataival színesíti. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatos fejlődésére is. A többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését.

Jellem: Az egyénre jellemző viszonylag állandó akarati tulajdonságok összessége, mely szilárd elveken alapuló erkölcsi nézetekben és magatartásban nyilvánul meg. A személyiség ezen un. „kemény magvát” elsődlegesen a családi szocializációs hatások spontán alakítják ki, ugyanakkor tudatosan (neveléssel és önneveléssel) tovább fejleszthető.

Jó gyakorlat (angol, best practice): Egy módszer vagy tevékenység, amely újszerű, építő jellegű megközelítéseket, technikákat tartalmaz, amely bizonyíthatóan vagy már bizonyítottan hozzájárul az adott intézmény minőségi színvonalának emeléséhez és más intézmények számára is átvehető példaként szolgálhat. A jó gyakorlat tehát adott szakmai kritériumoknak megfelelő innováció, oktatási, pedagógiai, szervezetfejlesztési gyakorlat, amely az intézmény szakmai és menedzsmentet érintő fejlesztő munkáját az egyéni fejlesztési szintig pozitívan befolyásolja. Az átvett innováció a továbbiakban a felhasználók által is elismert szolgáltatásként képes működni, keresésének és implementációjának lényege tehát a sikeres adaptáció, a saját intézményi működésbe való beépítés.

K
Kerettanterv: Az oktatásért felelős miniszter által jóváhagyott pedagógiai dokumentum, amely a Nemzeti alaptantervet követően a tartalmi szabályozás következő szintjét képviseli. Rögzíti az egyes iskolatípusokban és fejlesztési szakaszokban a nevelés-oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, évfolyamonkénti követelményeit és az ajánlott időkeretet. Az egyes témakörökre összpontosító részletes kidolgozással támogatja a pedagógusok pedagógiai tervező tevékenységét, segíti a fogalmi gondolkodás fejlesztését, a tanulói teljesítmények folyamatos figyelemmel kísérését. A kerettantervet az oktatásért felelős miniszter adja ki. A kerettantervek két fő típusa jóváhagyás szerint: a miniszter által kiadott kerettanterv, a miniszter által jóváhagyott kerettanterv. A miniszter által kiadott kerettanterv megjelölés nem egy dokumentumot jelöl, hanem a jelenlegi formájában is mintegy 12 különböző pedagógiai szakasz-, iskolatípusra adtak ki kerettantervet. A kerettanterv meghatározza a kulcskompetenciák és a kompetenciafejlesztés adott életkori és képzési szakaszban érvényesítendő feladatait, a személyiségfejlesztés lehetőségeit és értéktartalmát, a pedagógiai egységesség és differenciálás elveit, az ismeretközlés és a képességfejlesztés közötti összhang megteremtésének módját és összhangjának biztosítását. A jogszabály alapján kikövetkeztethető terminológiai rendszer szerint a kerettantervtől meg kell különböztetünk a tantárgyi kerettantervet és a programtantervet.

Kettős kötés: Előfordulhat, hogy szándékaink ellenére mást közlünk a nem-verbális csatornán, mint amit a verbálison tettünk, és a gyermek aszerint cselekszik, a nem-verbális közlést tartja igaznak.

Képesség: Egyéni adottságoknak tevékenység gyakorlása révén történő kifejlődése. Fizikai és szellemi teljesítményre való alkalmasság, élettani és pszichikai feltételek, adottságok és szerzett készségek együttese. Területei: motoros, kognitív, kommunikációs, érzelmi. Általános képességek: olyan pszichés diszpozíciók, amelyek minden tevékenység végrehajtásához nélkülözhetetlenek; ide tartozó képességcsoportok: intellektuális képességek, kommunikációs képességek, a cselekvés képességei, a szociális képességek. Speciális képességek: olyan pszichés diszpozíciók, amelyek csak meghatározott tevékenységváltozatok végrehajtásához szükségesek (pl. konstruáló képesség, a finommozgás koordináció képesség stb.). Mérhető, teljesítményképes tudás. A képesség magas szintű kifejlesztésének eredménye a kompetencia.

Képzési modul: A képzési program olyan tananyagegysége, amely egy logikailag összetartozó ismeretanyagnak önállóan kezelhető, meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, mérhető kimenetű, önállóan is tanítható része. Ismeretanyagának elsajátítását követően a képzésben résztvevő személy képes ennek tartalmát meghatározott szinten alkalmazni, illetve további tanulmányai során felhasználni.

Készség: A tanulás (gyakorlás) eredménye: teljesítményképes tudás. A cselekvés automatizált eleme, mely a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül funkcionál. Fajtái: írás-, olvasás-, beszéd-, manuális-, szenzomotorikus-, intellektuális és összetett készségek. A készség elsajátításának lehetséges útjai:
a) analizáló-szintetizáló: először a részmozzanatok tanulása történik, majd ezek összekapcsolása;
b) globális tanulás: a tevékenység részmozzanatokra bontása nélkül folyik a begyakorlás, a részletek a sokszori ismétlés sikerei és kudarcai, illetve az utólagos tudatosítás következtében differenciálódnak (járni, beszélni tanulás);
c) transzferális tanulás: a gyakorlás kezdetben egyszerűsített (mesterséges) helyzetben folyik (szimuláció), ezt követi a természetes helyzetbe történő átvitel (transzfer), pl. repülőgép vezetésének elsajátítása történhet ilyen módon.

Készség- és képességfejlesztés: A kompetenciafejlesztés része a nevelési-oktatási folyamatban. Célja az adott kompetencia használatához szükséges készségek és képességek fejlesztése. Ez szorosan kapcsolódik az adott kompetencia részét képező attitűd(ök) formálásához és az új ismeretek bővítéséhez is. A minden műveltségi terület tanulását és tanítását megalapozó anyanyelvi kommunikáció fejlesztésének fő területei: a beszéd és a szóbeli szövegalkotás, a beszédértés, az olvasás és a szövegértés, valamint az írás és az írásbeli szövegalkotás fejlesztése.

KLIK: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ – az iskolák fenntartói szervezete.

Kritérium: Megítélési, bírálati szempont. Azon szabályok, minták, kívánalmak és normák összessége, amelyekhez igazodunk, amikor megítélünk valamit.

Kognitív: Megismerő, megismerésre vonatkozó tudattartalom. A világ (benne más emberek és a magunk) dolgainak, jelenségeinek, megnyilvánulásainak a megismerése során tudatunkba beépül az az ítélet is, amelyet a dolgok (benne a saját magunkról való tudásunk, az én, a self) hozzánk fűződő viszonyáról, jelentőségéről alkotunk (énkép és érték együtt). A kogníció része az oktulajdonítás (attribúció) és a személypercepció is. A megismerő tevékenység végeredménye tehát a tudatban egy viszonyrendszer is énképünk, másokról és a világ dolgairól alkotott képünk összefüggéseiről.

Kognitív motiváció: A gyermekek értelmére (érdeklődésére, kíváncsiságára, tudásvágyára) ható motiváció.

Kognitív stílus: A személyiség általános jellemzőinek a gondolkodásmódban, megismerési, szellemi, mentális tevékenységekben való megnyilvánulása (pl. rigiditás vagy nyitottság).

Kompetencia: A pszichikus képződmények olyan rendszere, amely magában foglalja az adott területtel kapcsolatos attitűdöt, készségeket, képességeket és ismereteket. A nevelés-oktatás tartalmának, az intézményes nevelés célrendszerének meghatározó elemei a fejlesztendő kompetenciák. A nemzetközi és nemzeti tartalmi szabályozó dokumentumokban megadott kulcskompetenciák az intézményes nevelés minden szintjére és színterére vonatkoznak. A műveltségi területekhez sajátos, az adott szakterülettel összefüggő kompetenciák is kapcsolódnak. A pedagógus-életpályamodellel kapcsolatos minősítési eljárásban nyolc pedagóguskompetencia alapján történik a pedagógusok minősítése, munkájuk értékelése. A nyolc pedagóguskompetencia azon tudásnak, attitűdöknek és képességeknek az összességét nevezi meg, amelyek alkalmassá teszik a pedagógusokat arra, hogy tevékenységüket, pedagógiai feladataikat eredményesen elláthassák.

Konfliktus, konfliktuskezelés: Lelkiállapot, mely kapcsolatainkban vagy belső késztetéseinkben jelentkezik, s egymással összeegyeztethetetlen motivációk egyidejű hatására alakul ki. A konfliktuskezelés a konfliktusok erőszakmentes feloldására törekvő eljárás, melynek technikája tanulható (fel kell ismernünk, s meg kell állapítanunk, kié a probléma, s csak ha valóban a miénk, kell nekünk megoldani). Kapcsolati konfliktus esetén a magunk érzéseinek a kifejezése mellett a másik személy indítékait, értékeit is tekintetbe kell venni (a kommunikáció során a másik aktív meghallgatásával (értő figyelemmel), elfogadásával, empátiával, érzéseinek és a mi érzéseink tükröztetésével). A konfliktusmegoldás legjobb módja, ha mindkét fél nyertes, illetve ha legalábbis vesztese nincs. Tartós kapcsolati konfliktusok megoldását külső személy (mediátor) is segítheti.

Kongruencia: Az aktuális belső érzelmi állapot és a viselkedés, a szándékok és a megnyilvánulások közötti összhang, amely a személyes hitelességet biztosítja.

Konstruktivizmus, konstruktivista pedagógia, konstruktivista szemlélet: Eredetileg ismeretelméleti, később a pedagógiában és a pszichológiában is meghonosodó szemléletmód, amely a megismerést, szűkebben a tanulást nem az információk felvételének, hanem tudásépítésnek, konstrukciónak tartja. A konstruktivista pedagógiai szemléletmód a tudáskonstruálást aktív, személyes, önszabályozott folyamatnak tekinti. Alapelve, hogy a tudás konstruálása alapvetően az előzetes tudás által meghatározott.

Kooperáció: Együttműködés. Az iskolai területen a kooperációs vagy kiscsoportos tanulási/tanítási módszer az, amelyik a leginkább elősegíti a személyiség szociális kapcsolati, illetve érzelmi kultúrájának a fejlesztését. A csoportműködést, illetve a csoporttagok munkáját a különböző típusú feladatok más és más vonatkozásban serkentik (pl. az összekötő feladatnál a csoport eredményét a leggyengébb teljesítményt nyújtó csoporttag határozza meg, míg az elválasztó feladatnál a legjobbé, az additív feladatnál pedig a csoporttagok ereje összeadódik).

Kooperatív oktatási módszer: Egyrészt tanulási-tanítási módszer, másrészt a csoportmunka egyik szervezési módja. A tanulók (3-6 fős) kis csoportokban végzett tevékenységén alapul. A tanulók együttműködésén alapuló tanulást jelent, amely történhet párban vagy csoportban. Lényege, hogy a tanulók a közös cél eléréséhez egyéni teljesítményükkel is hozzájárulnak, minden csoporttag részt vesz a feladatmegoldásban. Megnő a csoporttagok egyéni felelőssége, és pozitív függés, építő egymásra utaltság alakul ki a csoporton belül. Az ismeretek és az intellektuális képességek fejlesztésén túl kiemelt jelentősége van a negyedik oktatási stratégia céljaiként említett szociális készségek, együttműködési képességek kialakításában. Négy elterjedt változata: közös munka végén egyéni beszámolók, közös munka végén egyéni vetélkedők, mozaiktanulás (elosztott tananyag közös feldolgozása) és csoportkutatás (részfeladatok közös feldolgozása). A kooperatív tanulásnak különféle technikái alkalmazhatók: beszélgető korongok, mozaiktechnika, szakértői mozaik, szóforgó, csoportinterjú, diák kvartett stb.

Korai tanítás: A másik személy tanulását segítő tevékenység, amely magába foglalja az új információval való kapcsolatba kerülés lehetőségének megteremtését és segítését. Ez utóbbi jelenthet:
- bátorító, támogató, megerősítő, elismerő jelenlétet,
- helyzetnek megfelelő konkrét segítséget, ötletadást, magyarázatot, segítést, stb.,
- modellnyújtást.

Korlátozott nyelvi kód: Gondolatok vagy történések közlésekor a nyelvi megfogalmazás az aktuális, konkrét, látható szituációkhoz kötődik; az absztrakciós vagy meta-szintű gondolatok kifejezésére, illetve megértésére nem áll rendelkezésre az un. kidolgozott nyelvi kódrendszer. Még ha a metakommunikációs jelzésrendszer használata és megértése jól fejlett is, az iskolában többnyire a verbális teljesítmények a mérvadóak (az ismeretközvetítésben és így az értékelésnél is ez a jellemző), ezért a szülők iskolázottsági szintje szerinti különbségek jelentik az iskolában a legnehezebben kezelhető hátrányos helyzetet, így az iskolázatlan (pl. cigány) szülők gyerekeiből lesznek az alulteljesítők (ezáltal nyílik az olló az iskolai évek során a hátrányos helyzetűek esélyegyenlőségét tekintve).

Kötődés: Az a tartós érzelmi kötelék, amelyet a csecsemők bizonyos emberekkel, először általában az anyjukkal építenek ki. Akkor tekintünk egy gyereket biztosan kötődőnek, ha ennek a személynek a közelében igyekszik maradni, nyugtalanná válik, amikor tőle elválasztják és örül az ismételt találkozásnak.

Kreativitás (teremtés, alkotás): Meghaladja az eddig birtokolt tudást, minthogy ahhoz viszonyítva valami újat fedez fel, hoz létre. A kreatív produktum az azt létrehozó személy tudásához viszonyítva eredeti, de természetesen ennél egyetemesebben is az lehet. A kreativitásnak fokozatai vannak. Gilford a divergens gondolkodásban látja a kreativitás alapját. A divergens („széttartó”) gondolkodás olyan elemeket kapcsol össze, amelyeket rendszerint egymástól függetlennek, sőt össze nem illőnek tartunk, és korábban nem feltételeztük, hogy közöttük kapcsolat lehetséges. A kreativitásban gondolkodásunkban mindeddig egymástól távol eső, korábban egymással nem érintkező gondolati tartalmak kerülnek egymással összefüggésbe. Szemben a konvergens („összetartó”, „egyfelé tartó”) gondolkodással, amely megmarad a megszokott összefüggések, kapcsolatok között. A kreativitás kapcsolatban van a problémák felfedezésével és a problémák megoldásával. A kreativitásban szerepet kap az intuíció (a gyors belátás, megértés, a dolgok mélyére tekintés) is. A praktikus gondolkodási szint létrehozza a kreativitás gyakorlati, cselekvési dimenzióit, a motoros kreativitást. A gondolati áttételek útján az affektivitás is megújulhat: az egyén számára addig sosem volt érzelmi reakciókat teremtve.

Követelés: Nevelési módszer. Külső késztetés a normának való megfelelésre, feltétlen végrehajtást igényel. A követelés hatékonyságának feltételei: legyen világos, egyértelmű, teljesíthető, de erőfeszítésre késztető, határozott, ellenőrizhető. Minden lényeges követelés jelenjen meg, egyre magasabb szinten, egymáshoz kapcsolódóan. Lehetőség szerint kérés, esetleg helytelenítés formájában valósuljon meg, így sokkal buzdítóbb, de természetesen a felszólításnak, tiltásnak, parancsnak éppúgy megvan a létjogosultsága. Az összes módszer alapja a követelés, hiszen mindig a követelmények teljesítéséhez viszonyítunk.

Követelmény: A személyiség elvárt fejlettségi szintjeinek (magatartásának, szokásainak, jellemtulajdonságainak, ismereteinek és képességeinek) a meghatározása, amelyet a nevelés eredményeként lehetséges és szükséges elérni. A követelménynek általában három rétege van: adott tartalom, a tartalom elsajátításából következő teljesítmény és az ebből következő nevelési eredmény (tartós személyiségváltozás).

Kreativitás: Alkotóképesség, melyet az eredetiség, divergens, problémamegoldó gondolkodás jellemez (az intelligenciatesztek által a statikus, inkább reproduktív jellegű képességeket mérő korábbi felfogást kiegészítve ez is az intelligencia része). Tágan értelmezve kreativitást igényel a legmagasabb rendű emberi motívum, az önmegvalósítás fokának az elérése is. A nevelésnek épp emiatt célja a kreativitás fejlesztése, illetve fontos e képességek megismerése (s ennek figyelembe vétele pl. a pályaorientáció során).

Kulcskompetencia: Olyan kompetencia, amely minden egyén számára szükséges a társadalmi életben, a munkában, a közéletben és a magánélet különféle színterein való boldoguláshoz, helytálláshoz, fejlődéshez. Az Európai Unió által megadott kulcskompetenciákra épülnek a Nemzeti alaptantervben meghatározott kulcskompetenciák: anyanyelvi kommunikáció, idegen nyelvi kommunikáció, matematikai kompetencia, természettudományos és technikai kompetencia, digitális kompetencia, szociális és állampolgári kompetencia, kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia, esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség, hatékony, önálló tanulás.

L
Legközelebbi fejlődési zóna: Vigotszkij elméletében a felnőttek és az idősebb gyerekek által nyújtott támogatás, amely lehetővé teszi, hogy segítséggel olyan cselekvéseket is végrehajtson a gyerek, amelyeket később majd (éppen e segítségnyújtás révén) egyedül is megtanul elvégezni.

Lelki jelenségek: A világ (és benne önmagunk) megismeréséhez vezető érzékelés, észlelés, figyelem, képzelet, emlékezet, gondolkodás, tanulás, a kogníciós tevékenységeket kísérő érzelem és az azt energetizáló motiváció, valamint szintén a kognícióval és érzelemmel, motivációval egybekötött akarat, az alkalmazkodást célzó tevékenységek, viselkedés. A pedagógia szintén hasonló szempontok mentén csoportosítja a nevelési feladatokat, amikor pl. az értelmi, érzelmi, akarati, stb. nevelési területeket nevez meg.

M
Magyarázat: Nevelési-oktatási módszer, amely monologikus szóbeli közlésre épül. Alkalmazásával törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő.

Megbeszélés (beszélgetés): Nevelési-oktatási módszer, amely dialogikus szóbeli közlésre épül. Hagyományosan a tanulók a pedagógus kérdéseire válaszolva dolgozzák fel a tananyagot. Az eredményesség feltételei: előismeretek, érdekes téma felvetése, jó és továbbvivő kérdések, rugalmas de határozott vezetés, oldott légkör, minden tanuló aktivizálása, a konstruktív válaszokból világos kép összeállítása. Fontos, hogy a pedagógus kérdései problémamegoldásra, gondolkodásra ösztönözzék a tanulókat. Hasznos, ha a megbeszélésben a tanulók is lehetnek a diskurzus kezdeményezői, egymásnak is feltehetnek kérdéseket.

Meggyőzés: Nevelési-oktatási módszer, melynél a tudat formálása, a belső meggyőződés kialakítása a cél. A normák, szabályok ismeretét és a velük való azonosulás érzelmeit az előadás, magyarázat, beszélgetés, vita, rendezvényeken való részvétel során szerzi a gyerek. Meggyőződésévé mindez akkor válik, ha a tudatosítást elegendő tényanyag segítette, saját tapasztalatai is alátámasztják ezeket, a pedagógus meggyőző erővel érvelt. A meggyőződés kialakulásában nagy szerepe van a példáknak, példaképeknek, eszményképnek. A példa folyamatos tapasztalatszerzési lehetőség egy emberi magatartásról, cselekedetről. A példaképek konkrétan, az eszményképek elvontabban mintákat, modelleket adnak a gyereknek. Ezek a minták, mint emberprogramok funkcionálnak és utánzásra késztetnek. Sokszor elhangzik az a sajnálatos megállapítás a pedagógusok körében, hogy a gyerekeknek nincs példa- és eszményképük. Ez valóságos gond, de a fő problémát mégis a jó példák hiánya okozza, hiszen ezek nélkül nehéz kialakítani és elfogadtatni példaképeket, megfogalmazni eszményeket.

Mentálhigiéné: Lelki egészség, illetve ennek védelmére irányuló tevékenység, folyamat. Az egészség, így a lelki egészség is viszonylagos egyensúlyi állapot, amely fenntartása folyamatos aktivitást, a változó környezeti hatásokra (problémahelyzetekre, konfliktusokra) reagáló, személyiségünkkel adekvát válaszmódokat igényel. Különösen azokban az un. segítő foglalkozásokban, amelyekben a személyiség a legfőbb munkaeszköz (mint amilyen pl. a pedagógus-munka is) fontos a lelki egészség karbantartása. A nevelési-oktatási intézményekben mind a pedagógusok, mind a gyermekek testi-lelki egészségvédelmét is a mentálhigiénés ismeretek birtokában lehet hatékonyabbá tenni.

Mentalitás: Egyénre jellemző gondolkodásmód, amely magába foglalja a gondolkodás érzelmi- és értékdimenzióit is.

Mentális: Értelmi, szellemi dimenzió, mely a személyiség egyik fő összetevője. Fejlődés-lélektani fogalom a mentális kor, amely az értelmi fejlettségnek a tényleges életkorhoz való viszonyát mutatja. A mentális deficit, mentális retardáció a gyógypedagógia fogalomkörébe tartozik, az értelmi, szellemi fogyatékossággal, illetve a tanulásban való akadályozottsággal összefüggésben használják.

Mentor: A mentor egy idősebb, tapasztaltabb személy, aki elősegíti a fiatalabb személy karakterének és kompetenciájának továbbfejlődését, olyan fokozatosan nehezedő képességek és feladatok elsajátításában, amelyben maga is jártas. A folyamat többé-kevésbé rendszeres találkozások során, egy hosszabb időtartam keretén belül zajlik.

Mentorálás: Tapasztalt pedagógus által a kezdő, kevésbé gyakorlott, vagy a szervezetbe újonnan érkező pedagógus számára nyújtott egyéni támogatás. Fenntartható és strukturált folyamat, amelynek célja a támogatott személy szakmai kultúrába, a helyi kontextusba való beilleszkedésének elősegítése, tudatos szakemberré válásának támogatása.

Mentorált: A mentorált egy, általában idősebb személlyel kialakított, hosszabb időn át tartó kapcsolat résztvevője, aki a kölcsönös érzelmi bevonódással járó kapcsolatban, meghatározott cél érdekében motiváltan vesz részt, önmaga fejlesztésének érdekében.

Mesterfokú tanítás-tanulás: Lényege abban rejlik, hogy kitűzzük, milyen készségeket szeretnénk elsajátíttatni, és értékelési eljárást tervezünk, mellyel meg tudjuk állapítani, hogy az adott tanítási egység után rendelkeznek-e a [hallgatók, résztvevők] szóban forgó készségekkel. Ha igen, akkor új készségek vagy készségcsoportok tanulásába kezdhetnek bele. Ha nem sikerült az elsajátítás, akkor kiegészítő fejlesztést alkalmazunk, majd újra értékelünk.

Metakogníció: A saját értelmi működésünkre vonatkozó tudásunk és ennek irányítására (a tanulási-gondolkodási folyamat tervezésére, szervezésére, ellenőrzésére, értékelésére) való képességünk. A fejlődésnek egy magasabb fokán, 10-12 éves kor körül alakul ki, és a tanulási tapasztalatok gyarapodásával fejlődik.

Mérés: Az ellenőrzésnek olyan módszere, amelynek során mérőeszközöket (teszteket) alkalmazunk, hogy az ellenőrzés során feltárt eredményeket kvantifikálni (számszerűsíteni) tudjuk. Követelményei: objektivitás, validitás (érvényesség) és reliabilitás (megbízhatóság).

Mikroskillek: Apró beszélgetésvezetési fogások, általában verbális megnyilvánulások, amelyek segítségével a mentor a mentorált által elmondottakra reagál, és/vagy saját gondolatait, érzéseit mondja el.

Mintakövető tanulás: Nevezik modellkövető vagy modellálló tanulásnak is, amely az un. szociális tanulás egyik sajátos változata. A szociális mintakövető tanulás a kommunikációs-, viselkedési-magatartási minták, társadalmi szerepek önkéntelen vagy tudatos kiválasztása, majd önkéntelen vagy tudatos átvétele. Mindebben az emberi pszichikum egyik eredeti működési módja: az utánzás játszik elsőrendű szerepet. De alkotórésze a szociális mintakövető tanulásnak az identifikáció, a mintával való azonosulás is, amely tudati és érzelmi kötődést fejez ki. A harmadik elem az empátia, a másik ember lelkiállapotába való beleélés képessége, amely közreműködik az identifikáció kialakulásában is.

Mnemotechnika (mnemonika): Az emlékezést (az információk tárolását és előhívását) mesterségesen megkönnyítő eljárás, technika. Például a helyek módszere, a fogas módszer, a kulcsszó módszer, a szerveződési sémák.

Modellnyújtás: A pedagógus azon magatartása, mely méltán utánozható a gyermek számára.

Moduláris oktatás: A tananyag kisebb, önmagában koherens részei a modulok, melyek az egyes tanórák anyagánál általában nagyobb, de a tanterv egészénél kisebb egységek. A modulok a tananyag egészén belül, azzal összehangoltan saját, jól átlátható követelménnyel rendelkeznek, azonos didaktikai elveket kell, hogy kövessenek. A modulok önmagukban koherensek, vagyis egy témakört, témát tartalmaznak, azonban a témakörök, a témák szerveződésének logikája eltérő modultípusokat hozhat létre. A modulok sorrendje és egymásra épülése nem lehet véletlenszerű. A programoknak bejárási utakat kell kínálni a kidolgozott modulokhoz, melyekhez bizonyos eszközi elemek szorosan kötődnek. Ilyenek például a kompetenciafejlesztő oktatási programokhoz szervesen tartozó programtantervek, a csomag eszközi (tanári-tanulói) elemei, az értékelési eszközök.

Motiváció és motiválás: A motiváció azon különböző eredetű indítékok együttese, melyek a tanulót a tanulásra rávezetik, tanulási elhatározását, kedvét ébren tartják. A motiválás a tartós motivációk kialakulását szolgáló eljárások összessége.

Munkáltató módszer: Nevelési-oktatási módszer, amelynek során a gyermekek tárgyakkal vagy eszközökkel manipulatív tevékenységet végeznek, egyénileg, párban vagy kis csoportokban pedagógus felügyelete és támogatása mellett.

Műhelymunka: Az azonos témában dolgozó szakemberek között intenzív formában zajlik úgy, hogy egy adott témában egy vagy több alkalommal megbeszélik a témával kapcsolatos véleményüket. Ha kialakulni látszik valamilyen konszenzus, akkor az rögzítésre kerül; munka végére kialakul a mindenki számára elfogadható munkaanyag, termék.

N
Napirend: A gyermekek létszámát és fejlődését figyelembevevő, legoptimálisabban tervezett, naponta ismétlődő nevelési-gondozási menet. A bölcsődei élet szervezeti kerete. A gyermek korának, szükségleteinek megfelelően kialakított napirend szerint az események idejének, sorrendjének ismétlődése megkönnyíti a gyermek életét, alkalmazkodását, tájékozódását. A napirend kialakításában figyelembe kell venni a külső körülményeket, tényezőket, az évszakot, a csoport létszámát és a személyi feltételeket. Kialakításának további feltételei a személyi állandóság (saját gondozónő-rendszer), a tárgyi feltételek, a jó munkaszervezés, a kisegítő személyzet összehangolt munkája, a gyermekek otthoni életének, életritmusának lehetőség szerinti figyelembe vétele A folyamatos napirend előnye, hogy csökken a várakozási idő, s elegendő idő jut a gyermekek gondozására, ellátására.

Nemzeti alaptanterv: A nemzeti nevelés és oktatás különféle szintjeit meghatározó tartalmi szabályozó dokumentum, amely igazodik az Európai Unió oktatáspolitikai programjához és Magyarország oktatáspolitikai törekvéseihez, nemzeti sajátosságaihoz egyaránt. A Nemzeti alaptanterv általános nevelési elveket, célokat és feladatokat, valamint műveltségi területenként további alapelveket, célokat, fejlesztési feladatokat és közműveltségi tartalmakat határoz meg. A Nemzeti alaptantervre épülnek a további szabályozó dokumentumok, például a kerettantervek és az intézmények pedagógiai programjai, valamint a pedagógusok által készített tervezési dokumentumok.

Nevelés: A legáltalánosabban értelmezve olyan hatást értünk rajta, amely valamilyen módon hat az egyén fejlődésére, módosítja viselkedését, magatartását. Szűkebben értelmezve olyan társadalmi tevékenység, amelynek az a célja, küldetése, hogy tudatosan fejlessze, növelje/nevelje a gondjaira bízott gyermeket: bölcsődést, óvodást, iskolást.

Nevelési alapelv: A pedagógiai tevékenységet meghatározó, a nevelés egész folyamatára ható pedagógiai szemléletmód. Az egyik legfontosabb nevelési alapelv az adaptivitás, az egyéni bánásmód elve, amely szerint a tanulók egyéni sajátosságaihoz és a csoport jellemzőihez igazodó fejlesztési célokat, feladatokat kell meghatározni, ezekhez alkalmazkodó, adaptív módszereket, szervezési módokat és eszközöket szükséges alkalmazni. A fejlesztés elsődlegességének elve szerint a tanulók fejlesztése és az attitűdformálás a meghatározó, ezt alapozza meg az ismeretek elsajátítása. A funkcionalitás elve szerint a tanuláshoz problémaorientált tanulási környezetet és életszerű gyakorlatokat szükséges biztosítani. A kreativitás és a tevékenységközpontúság elve szerint a fejlesztő gyakorlatok a tanulók kreativitására és minél sokrétűbb tevékenységére épülnek. A nevelés egész folyamatára érvényes a tanulók szociális érzékenységének a szükségszerű fejlesztése. További nevelési alapelvek lehetnek: a célszerűség, a folyamatosság, a változatosság, a játékosság elve stb.

Nevelési módszer: A nevelési módszer a kitűzött nevelési cél elérésének érdekében alkalmazott eljárás. A nevelési módszereket el kell határolnunk az oktatási módszerektől. A nevelési módszerek esetében célunk mindig a tágabb értelemben felfogott személyiségfejlesztés, ami az erkölcsi, szociális, érzelmi fejlesztésben, alakításban nyilvánul meg. Az oktatási módszerek az intellektuális fejlesztést szolgálják. Számos esetben nem könnyű az elhatárolás, mivel az adott módszer (például gyakorlás, beszélgetés) oktatási és nevelési módszerként is egyaránt használható.
A nevelési módszerek kiválasztásánál: a gyermek viselkedése, a gyermek szándéka, a gyermek kora, az előzmények és a nevelő szándékai, céljai, illetve a nevelési cél, nevelési feladat, a tanulók életkora, értelmi fejlettsége, képességei, a pedagógus személyisége, pedagógiai kulturáltsága, felkészültsége, vezetési stílusa, a tanulók, a közösség életkora, sajátosságai, a pedagógiai szituációk és azok tartalma egyaránt szerepet játszhatnak.
A nevelőnek tájékozottnak kell lennie a nevelési módszerek osztályozásában és ismernie kell az alapvető módszereket, mert csak ennek birtokában lesz képes az adott nevelési szituációnak megfelelő módszert kiválasztani és hatékonyan alkalmazni.

Nevelési-oktatási cél: A nevelési-oktatási folyamat, illetve egy adott tanulási-tanítási egység lezárásakor várt eredmény, amely meghatározza, hogy a tanulási-tanítási tevékenységek eredményeképpen milyen változás történik az adott területen a tanuló személyiségében, tudásában, készségeiben, képességeiben, attitűdjében, viselkedésében. A célok és az elérésüket szolgáló feladatok komplex cél- és feladatrendszert alkotnak. Leírásuk tartalmazza az elérendő tudásszint és fejlődési szint, az elvárt viselkedési formák megnevezését is. A nevelési-oktatási célok elérése érdekében komplex nevelési-oktatási stratégiát alkalmaznak a pedagógusok.

Nevelési-oktatási stratégia: Az órán alkalmazott eljárásrendszer, amely magában foglalja az óra felépítését, a módszerek, a szervezési módok, a munkaformák, a gyakorlattípusok, a didaktikai eljárások, az eszközök komplex alkalmazását a nevelési-oktatási cél elérése érdekében. Az adaptív nevelési-oktatási stratégia az adott feltételekhez, a tanulócsoport sajátosságaihoz és a tanulás-tanítás egyéb körülményeihez is igazodik.

Nevelés színterei: A gyermekek nevelésének legfontosabb színtere a család. De a nevelési folyamatban meghatározó szerepük van a kisközösségi és a társadalmi élet egyéb színtereinek is. Az intézményes nevelés főbb színterei: a bölcsőde, az óvoda és az iskola. Az intézményes nevelésben fontos figyelembe venni, hogy a gyermekek nevelését a tömegkommunikációs eszközök is befolyásolják és új kultúraelsajátítási formák alakulnak ki. A számítógép- és az internethasználat növekedésével a tanulási folyamatban egyre nagyobb szerepet játszik a virtuális tanulási környezet. Az intézményes nevelés színtereihez a nevelő-oktató munka különféle pedagógiai szakaszai kapcsolódnak.

Nevelés szükségessége: Egyén szempontjából a nevelés azért létkérdés, mert képessé teszi őt arra, hogy bekapcsolódjék a társadalomba (család, munkahely, más közösségek), és a maga aktuális létfeladatait az adott társadalmi keretek között megoldhassa.

Nevelési stílus: Az alkalmazott nevelési módszerek összessége, amely a nevelőnek a nevelthez vagy a neveltekhez fűződő viszonyában állandó jellemző. Mutatói az öntevékenység/irányított tevékenység, elfogadás/elutasítás, ellenőrzés/autonómia, korlátozás/engedékenység, melegség/ellenségesség stb. (Autokrata, demokratikus, laissez faire: Lewin. Meleg-engedékeny, meleg-korlátozó, hideg-engedékeny, hideg-korlátozó: Ranschburg.)

O
Oktatási eszköz: A nevelési-oktatási célok és stratégiák megvalósítását támogató eszköz. Főbb típusai: háromdimenziós demonstrációs eszközök (pl. természeti tárgyak, kísérleti eszközök, sportszerek); nyomtatott segédletek (pl. tankönyv, munkafüzet, feladatlap, feladatgyűjtemény, kézikönyv, falitabló); oktatástechnikai anyagok (pl. vetített vázlat, ábra, fotó, rajz; hangfelvétel, rádióműsor; film, tévéműsor; számítógépes oktatóprogram, honlaptartalom, digitális tananyag); oktatástechnikai eszközök (pl. CD-lejátszó, projektor, televízió, számítógép) stb. Egyre inkább terjed az IKT alkalmazása. Fontos, hogy a pedagógus célszerűen, az adott nevelési-oktatási célnak és az adott tanulási környezetnek megfelelően, a tanulók sajátosságaihoz igazodva válassza ki az eszközöket. Igen hasznosak a szemléltetést kísérő grafikai eszközök: a táblázat, a halmazábra, az aláhúzás, a bekeretezés, a színezés és a kiemelés egyéb módjai is.

Oktatás szervezési módjai vagy munkaformái: Tanulásszervezési mód: az oktatás során alkalmazható szervezési mód, azaz frontális munka, egyéni munka, páros munka, csoportmunka, rétegmunka. A frontális munka: olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyerekek, ifjak tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében. Az egyéni munka: az egyes gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Öt változata: egyedül végzett munka, rétegmunka, teljesen vagy részben egyénre szabott munka, individualizált munka. A párban folyó tanulás: lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében. Változatai: páros munka és a tanulópár. A csoportmunka: 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatokat. A csoport tagjai között pozitív hatású kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre és a tanulók kommunikatív és kooperatív készségeit is fejleszti.

Oktatás szervezeti keretei: A hazai oktatás alapvető és rugalmas szervezeti kerete az osztály. A társas kényszerképződményből az osztályfőnök alakít szociális egységet. Osztálybontás: az osztályt két vagy több csoportra bontják fel az intenzívebb oktatás érdekében. A nívócsoportos oktatás: párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból hasonló színvonalú csoportokat hoznak létre. A teamoktatás: két vagy több osztály számára szervezett közös tanítás, melyet a hasonló elsajátítási szinten levő tanulókkal történő kiscsoportos foglalkozás követ. A tanárok intenzív együttműködését követeli meg. A projektoktatás: az osztályoktól független, feladatcentrikus szervezeti keret, melyben a tanulók az általuk választott komplex témát önállóan dolgozzák föl.

Oktatási célok: A tanulók tudásában és személyiségfejlődésében bekövetkezett tervezett változások, amelyek a tanítási-tanulási folyamat eredményeképpen valósulnak meg a korszerű műveltségfelfogást reprezentáló művelődési anyag feldolgozása során.

Oktatási folyamat makrostruktúrája: Ismeretszerzés (figyelemfelkeltés, célkijelölés, előzetes ismeretek, új ismeretek), alkalmazás (tények, jelenségek sokoldalú elemzése, feladat- és problémamegoldás), rendszerezés (fogalomalkotás, következtetés és általánosítás), rögzítés (ismétlés, összefoglalás, logikai kapcsolás, ismeretszintézis), ellenőrzés (tudásfelmérés, teljesítménymérés, szintmérés stb.) értékelés (diagnosztikus, formatív, szummatív).

Oktatási módszerek: Az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. Megkülönböztethetünk általánosan alkalmazható és szaktárgyspecikus módszereket. Gyakran használatos módszerek: tanári előadás, magyarázat, elbeszélés, tanulói kiselőadás, megbeszélés, vita, szemléltetés, munkáltatás, projektmódszer, tanulási szerződés, kooperatív tanulás, játék, tanulmányi kirándulás, házi feladat stb. Érdemes a tanulói tevékenységekre építő módszereket nagyobb arányban alkalmazni a tanórán, mint a pedagógusközpontú eljárásokat.

Oktatási módszerek kiválasztásának szempontjai: Az oktatás és tanulás törvényszerűségei (ld. oktatási folyamat), az oktatási célok sajátosságai, a tananyag tartalma, a tanulók különböző tulajdonságai, a külső tárgyi lehetőségek, feltételek és a pedagógus felkészültsége, módszertani kultúrája.

Oktatási stratégiák: Sajátos célok elérésére szolgáló módszerek, eszközök, szervezési módok és formák olyan komplex rendszere, amely koherens elméleti alapokon nyugszik. Fajtái: célközpontú- és szabályozáselméleti stratégiák.

Osztályozás: Az értékelésnek az a módszere, amellyel a tanulókat besoroljuk a mért teljesítményük értéke szerinti csoportokba. Lehetővé teszi a teljesítmények összehasonlítását. Célja annak megállapítása, hogy milyen mértékben felelt meg a tanuló az iskolai tanulás eredményeképpen az előírt követelményeknek, s amit elért, elegendő-e a továbbhaladáshoz.

Osztálytermi kommunikáció: A tanórán folyó kommunikáció, amelynek szereplői a tanulók és a pedagógusok. Típusai: a pedagógus és a tanulók között, valamint a tanulók egymás között zajló kommunikációja. Fontos, hogy az osztálytermi kommunikációban a pedagógus kommunikációja világos, érthető, célszerű és mértéktartó legyen, megfelelő teret és lehetőséget adjon a tanulói megszólalásokra, a kommunikáció tanulói kezdeményezésére és a hosszabb tanulói megnyilatkozásokra. A pedagógusnak törekednie kell arra, hogy a szóátadás és a megszólalók kijelölésének a joga se csupán őt illesse meg, hanem minél több valóságos párbeszéd alakuljon ki a tanulók és a tanulócsoportok között.

Ó
Óraelemzés: A személyes óramegfigyelést követő tevékenység. Célja az óramegfigyelésre épülve a pedagógus tanórai munkájának elemzése, értékelése. Az óraelemzésnek az óralátogatás céljaitól függően különböző szempontjai lehetnek. Az óraelemzést általában az órát tartó pedagógus rövid önértékelése nyitja meg, ezt követik az óramegfigyelésen részt vevők elemzései, majd az óralátogatásra felkért szakértő hozzászólása, összegző értékelése. A pedagógus az óraelemzés végén válaszolhat a kérdésekre és az elhangzott reflexiókra, ezekre épülve következtetéseket, saját pedagógiai munkájának fejlesztésére vonatkozóan javaslatokat fogalmazhat meg.

Óramegfigyelés/foglalkozás megfigyelés: Célja a pedagógus tevékenységének, a pedagógus és a gyermekek együttműködésének a megfigyelése. A megfigyelésnek a céljaitól függően különböző szempontjai, szempontsorai lehetnek. A megfigyelés tapasztalatait és az ezekkel kapcsolatos megjegyzéseket különböző tartalmú és formájú látogatási naplókban, feljegyzésekben lehet rögzíteni.

Óraterv/foglalkozásterv: A pedagógus által készített tervezési dokumentum, amely rögzíti a tanóra/foglalkozás céljait, nevelési-oktatási stratégiáját, az óra felépítését, menetét, az alkalmazott módszereket és óraszervezési módokat, valamint az eszközöket. Az óraterv/foglalkozásterv tartalmazhatja a tanulói és a pedagógusi tevékenységek tömör leírását, valamint a pedagógus instrukcióit is, továbbá a lehetséges tanulói válaszokat és választevékenységeket, a tervezett táblaképet. Az óratervhez/foglalkozástervhez a mellékletben célszerű csatolni a tanulói feladatlapokat, az órán feldolgozott szövegeket, az egyéb segédeszközöket. Az óratervhez/foglalkozástervhez érdemes mellékelni az IKT-tananyagokat is.

Óvodai nevelés országos alapprogramja: Keret jellegű, országos tartalmi szabályozó, mely elvekben fogalmazza meg a magyar óvodákban folyó nevelés tartalmát. Olyan központi tartalmi szabályozó dokumentum, amely meghatározza a magyar óvodákban folyó nevelőmunka célját, alapelveit, az óvoda funkcióit, feladatrendszerét, az óvodai tevékenységformákat, az óvodai élet megszervezésének elveit, az óvodapedagógusok, a nevelést segítő szakemberek szakmai munkájának elveit, a tervező, ellenőrző, értékelő tevékenységeik elvi irányait, a megvalósítás feltételeinek biztosítását, valamint az óvodáskor végére várható fejlődési jellemzőket. Minden más program hordozója és minden más program erre épül.

Ö
Ölelkezési idő: A napnak azon szakasza, amikor a csoportban minden gondozónő jelen van (10-14 óra között).

Önálló tanulás: Közvetlen irányítás nélkül, önirányítottan (egyéni tanulási szokások vagy tanulási stratégiák alapján) végbemenő tanulás. Célja a tanulók aktív részvétele a tanulási folyamatban, ezáltal a független, önálló kritikai gondolkodás, a problémamegoldó képesség fejlesztése. A célok elérését a tanulók folyamatos önmegfigyelése, önellenőrzése, a tanulás eredményességével kapcsolatos felelősségérzet kialakulása és a tanár aktivizáló, motiváló, szükség esetén korrigáló tevékenysége segíti. Az önálló tanulást megelőzheti előkészítés, direkt irányítás az iskolai oktatási folyamat egyes szakaszaiban (pl. önálló munka mint szervezési mód, valamint otthoni tanulás formájában), de végbemehet egyéni kezdeményezésből, pl. az érdeklődés alapján is.

Önfejlesztés: Saját személyiségünk fejlesztésére irányuló azon törekvés, amely jó esetben tudatos tevékenység, önreflexióval fejleszthető. Részben tudatos, részben ösztönös tevékenység, a társas összehasonlításnak az a fajtája (a felfelé hasonítás), amelyhez azt a célszemélyt választjuk ki, aki jobb az összehasonlítási dimenzióban. Aki meg tud tanítani bennünket arra, hogy hogyan teljesítsünk az eddigieknél jobban, s egyben ösztökél bennünket a fejlődésre. Ez a heterogén összetételű szervezeti formákban nagy húzóerőnek bizonyul.

Önirányítás (önszabályozás): Az érett személyiség jellemzője, vagyis az a képesség- és tulajdonságegyüttes, ami tudatos cselekvésre (vagy éppen cselevéseink gátlására, késleltetésére) késztet, illetve képessé tesz (külső és intrapszichikus) tevékenységeink saját magunk által kontrollált meghatározására, értékelésére, öntevékenységeink melletti döntésre, önfejlesztésre. (Pedagógiai konzekvenciáihoz lásd: aktivitás, aktivizálás, visszacsatolás.)

Önreflexió: Tudásunk és viselkedésünk aktív, kitartó vizsgálata. Segítségével a pedagógusok tudatossá teszik azt, ami öntudatlan, és elemzik viselkedésük okait. Megkülönböztetjük a gyakorlati tevékenység érdekében, a tevékenység során és az az után végzett elemző, értékelő magatartást. A pedagógusok munkájának hatékonyságát megsokszorozza e tudatos elemzés. A jelenleg formálódó reflektív pedagógia adhat a pedagógusok önreflexiójának kialakításához sajátos szempontokat segítségül. Felszínre kerülhetnek például az énvédő mechanizmusok, a kognitív disszonancia vagy az attribúció, naív becslés, első benyomás, személyészlelés torzításai, s megerősödhet a hitük például a saját pálya-alkalmasságukban, elhivatottságukban, illetve a pszichológiai-pedagógiai ismereteik használhatóságában.

Önszabályozott tanulás: Tágabban minden tanulási folyamat önszabályozott, mert maga a tanuló személyes aktivitásával hozza létre, építi fel saját tudását. Szűkebben önmagunk tanulási folyamatának tudatos irányítása, amelyben alapvető szerephez jut a tanulási célok kitűzése, a tanulás eszközeinek, módszereinek összegyűjtése, a tanulási motívumok rendszerének tudatos kezelése, a tanulási stílus és stratégiák tudatos megválasztása, a tanulás eredményeinek önálló értékelése.

Összefoglalás: A nevelési-oktatási folyamathoz, egy tanulási-tanítási egységhez kapcsolódó didaktikai feladat. Célja az elsajátított ismeretek rendszerezése. Megkülönböztetünk óra végi, témazáró és év végi összefoglalást. A tanórán a tanulási-tanítási szakaszokat, gyakorlatokat is lezárhatják részösszefoglalások. Célszerű az összefoglaláshoz új szempontot alkalmazni az ismeretbővítés folyamatához képest, továbbá hasznosak a rendszerező fürtábrák, táblázatok és halmazábrák.

P
Pályaszocializáció, pályaidentifikáció: A foglalkozási vagy szakmai szocializációnak is nevezett pályaszocializáció a szocializációban mind a szerepelsajátítás, mind az identitás kialakulásának fontos része. Felnőtt életünk jellemzője (s az önmegvalósításunk terepe is) a munkavégzés, amely különböző pályákon zajlik. A pályaszerepeket fokozatosan sajátítjuk el (a pedagógusok az anticipáló foglalkozási szocializáció révén). A pályaidentifikáció folyamatában a kiválasztott szerep elvárásait elfogadjuk, azonosulunk vele, s ha már tökéletesen magunkénak érezzük foglalkozásunkat, akkor nevezhetjük az állapotot pályaidentitásnak. Mivel azonban a pályakövetelmények és mi magunk is folyamatosan változunk, időről időre a pályával való azonosulási és adaptációs folyamat is újraindulhat.

Páros munka: A tanulási-tanítási folyamatnak az a szervezési módja, amelyben a tanulók párban dolgoznak a tanórán. A páros munka egyik típusában a pár tagjai azonos feladatot oldanak meg. A másik, kooperatív tanulásra épülő típusában a pár tagjai különböző feladatot végeznek, de a tanulók együttműködnek a feladat megoldása érdekében. A párban folyó tanulás bármilyen didaktikai célt szolgálhat.

Pedagógiai kompetenciák: A tudás, nézetek és gyakorlati készségek ötvözetei, amelyek lehetővé teszik, hogy a pedagógus egy adott területen sikeresen elláthassa feladatát.

Pedagógiai munkaportfólió: A pedagógiai munkaportfólió segíti a kognitív önszabályozás kialakulását és fejlődését, segítségével a hallgató és a tutor rendszeresen megvitatja a hallgató eredményeit, problémáit, a fejlődésével és a fejlesztésével kapcsolatos szakmai célkitűzéseit. A környezet számára is láthatóvá, értékelhetővé teszi, hogy a tanárjelölt hol tart az elméleti ismeretek elsajátításában, hogyan képes az elméleti- és a gyakorlati ismereteket integrálni, azt egy-egy gyakorlati probléma értelmezése, megoldása érdekében alkalmazni.

Pedagógiai program: A nevelési-oktatási intézmények nevelési-oktatási céljait, feladatait, alapelveit és a fejlesztés eljárásait meghatározó dokumentum. A pedagógiai program az érvényes Nemzeti alaptantervre és kerettantervekre épül, de figyelembe veszi az adott intézmény tanulóinak, környezetének és a pedagógusok testületének sajátosságait is.

Pedagógiai szakasz: A nevelési-oktatási intézményekben folyó nevelő-oktató munka tagolódása az életkor és nevelési-oktatási cél szerint. A köznevelés főbb pedagógiai szakaszai: óvodai nevelés, alapfokú nevelés-oktatás, középfokú nevelés-oktatás, szakképzés. Ezek a szakaszok egymásra épülnek, de cél- és feladatrendszerük szerint elhatárolhatók egymástól.

Pedagógus beszéde: A pedagógus beszéde fontos pedagógiai eszköz a nevelési-oktatási folyamatban. A pedagógus beszédkultúrájának meghatározó elemei a paralingvisztikai eszközök (a hangsúly, a hanglejtés, a hangerő, a hangfekvés, a hangszín, a beszédtempó, a szünettartás stb.). A pedagógusi beszédet nem nyelvi jelek kísérik: az arcjáték, a testmozgás, a térközszabályozás stb. Fontos, hogy a hangzó pedagógusi beszéd és a nem nyelvi jelek összhangban legyenek egymással. Az osztálytermi kommunikációnak meghatározó részei a pedagógus megnyilatkozásai. Főbb típusai: pedagógusi instrukció, kérdés, kapcsolatteremtő, -tartó és záró, kijelentő, magyarázó, értékelő, diskurzusjelölő stb. pedagógusi megnyilatkozások. Érdemes a pedagógusnak megismernie saját beszédszokásait, egyéni sajátosságait, hogy megfelelő önismerettel, hatékonyan tudja fejleszteni saját kommunikációját.

Pedagógusi instrukció: A pedagógus egyik tanórai megnyilatkozási típusa, amely a tanulóktól várt tevékenységet, a tanulói feladatot fogalmazza meg. A pedagógusi instrukció része a feladatot megnevező szó, amely leggyakrabban ige: Olvassátok el némán a szöveget! Az instrukciós ige alakja igazodik a pedagógusi instrukció címzettjéhez. Fontos, hogy az instrukció egyszerű, világos és érthető legyen, és a pedagógus fölöslegesen ne ismételje meg, ne halmozza őket. A pedagógusi instrukció után a pedagógusnak elegendő időt kell adnia a tanulók számára a feladat végiggondolására. Az írásbeli instrukciók általában nem tartalmaznak udvariassági elemeket, és gyakran az instrukciós igével kezdődnek. Minden külön tanulói feladatot külön instrukcióban célszerű megfogalmazni.

Pedagógusi kérdés: Olyan megnyilatkozási típus, amely a pedagógus kérdését fogalmazza meg. Típusai: nyílt és zárt végű pedagógusi kérdések. A nyílt végű kérdésre a gyermekek/tanulók különböző helyes válaszokat adhatnak, és problémamegoldásra, gondolkodásra, hosszabb válasz megfogalmazására ösztönzik őket. Gyakran a miért kérdőszóval kezdődnek. A zárt végű kérdésre a gyermekek/tanulók csak egyfajta helyes választ adhatnak, és gyakran ténykérdés, azaz csak egy-egy adatot (nevet, helyet stb.) kér. Zárt végű az eldöntendő kérdés is. Hasznos, ha a pedagógusi kérdéseket a pedagógus a foglalkozás/óra előtt végiggondolja, és fontos, hogy minél több nyílt végű kérdést tegyen fel. Célszerű a pedagógusi kérdést egyszerűen, tömören és világosan megfogalmazni és csak a szükséges mértékben megismételni. A pedagógusi kérdések után megfelelő időt kell hagyni a gyermekeknek a válasz végiggondolására.

Pedagógusi magyarázat: Nevelési-oktatási módszer, amely a pedagógus monologikus szóbeli közlésére épül, törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek és fogalmak értelmezését, megértését szolgálja. A fogalmak tanítására ajánlatos módszer az induktív megközelítésű pedagógusi magyarázat, amikor a tipikus példák elemzéséből kiindulva történik meg a következtetések megfogalmazása, az új fogalmak értelmezése. A pedagógus problémamegoldó kérdésekkel a magyarázatba is bevonhatja a gyermekeket/tanulókat. Szemléltetésül fürtábrákat, táblázatokat, halmazábrákat stb. is használhat. A magyarázat a gyermekek értelméhez szól. Az előadásnál rövidebb terjedelmű, de hozzá hasonló szerkezetű. Fajtái: értelmező (mi? vagy mit?), leíró (hogyan?) és okfeltáró (miért?) irányú magyarázat. A magyarázat eredményességének feltételei: célfogalmazás, példák, logikus felépítés, taneszközök, részösszefoglalások és ismétlések, előismeretek számbavétele, szabatos fogalmazás, kérdések feltétele, változatos előadásmód, vázlat készítése.

Pedagógusképzés: Pedagógus végzettség megszerzése céljából felsőoktatási intézmények által szervezett képzés. A 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján valósul meg. Tágabb értelemben a pedagógus folyamatos szakmai fejlődése.

Pedagógus szerep: A pedagógus státuszához kapcsolódó, az elvárásoknak megfelelő, illetve azokra reagáló viselkedésmintázat.

Problémamegoldás: Lényege a gondolkodás átstrukturálása, a meglévő ismeretek újakkal történő kiegészítése, valamint a régiek és az újak eddig nem volt, új struktúrába való áthelyezése. A problémamegoldás gondolatmenetei új ismeretekhez vezetnek, s lehetőséget adnak a cselekvési, gyakorlati-cselekvési, gyakorlati és az érzelmi struktúrák átrendezésére is.

Programozott oktatás: Az oktatásnak az a formája, amely lehetővé teszi, hogy a tanuló gondosan összeválogatott feladatokból álló program segítségével, közvetlen tanári irányítás nélkül, egyénileg tanuljon.

Programtanterv: A nevelési és oktatási program (pedagógiai rendszer) kerettanterve. A nevelési és oktatási program fogalmát a NAT-kormányrendelet fogalmazza meg. A nevelési-oktatási program a nevelés-oktatás megtervezését-megszervezését segítő, a NAT-ban és egy adott kerettantervben kitűzött nevelési-oktatási célok elérését, tartalmi elemek feldolgozását lehetővé tévő, egy adott pedagógiai koncepció alapján kidolgozott hét elemű rendszer, amely minimálisan egy-egy tantárgyra, egy vagy több műveltségi területre, vagy pedagógiai szakaszra terjed ki.

Projektmódszer: Nevelési-oktatási módszer, amely a gyermekek/tanulók és a pedagógusok közös tevékenységére, együttműködésére épül. A projekt során a gyermekek/tanulók valamilyen tárgyi vagy szellemi produktumot állítanak elő közösen. Ehhez maguk készítik elő, tervezik és szervezik meg, végzik el a munkát, a pedagógus támogatói szerepben vesz részt benne. A projektek több műveltségi területhez is kapcsolódhatnak egyszerre. A projektek olyan komplex feladatok, melyek elvégzése során a témát annak széles körű összefüggésrendszerében dolgozzák fel. Alkalmazásának lépései: témaválasztás, tervezés, kivitelezés és értékelés. Jellemzői: nagyfokú önállóság és szabadság, az ismeretek integrálódása, fejlett kapcsolatkezelés. A projekt kidolgozása történhet egyénileg vagy csoportosan, végeredménye minden esetben egy bemutatható szellemi vagy anyagi alkotás.

Portfólió (olasz: dokumentumdosszié, szakértői dosszié): A fejlődést dokumentáló vagy egy adott állapotot tükröző dokumentumgyűjtemény, amely reprezentálja tulajdonosának szakmai kompetenciáit.

R
Referencia-hatalom: Amennyiben a hatalom lehetséges forrása az, hogy a másik személy őt (a diák a tanárt) vonatkoztatási keretként, bizonyos szempontból modellként használja saját viselkedésének értékelésére. A pedagógus – ha érett, hiteles, elkötelezett, hozzáértő – az un. hivatásszemélyiségéből fakadó referens hatalma által gyakorolhatja a legnagyobb fejlesztő befolyást a gyerekek nevelésében.

Reflexió: Valamely személy vagy csoport viselkedésének, tevékenységeinek megfigyelésén alapuló visszajelzés. A reflexiói tapasztalataink, ismereteink és cselekedeteink szisztematikus elemzése. Segítségével a pedagógusok tudatossá teszik azt, ami öntudatlan, és elemzik viselkedésük okait.

Rejtett tanterv: (A külhoni szakirodalomban „hidden curriculum”, „collateral learning” = önkéntelen tanulás.) Látens hatásrendszer, implicit tanterv, az iskolázás másodlagos terméke, amely annak a szociális tanulásnak (modellkövető, spontán, nem szervezett) a létére és folyamatára utal, amelynek során a gyermekek olyan tapasztalatokra, tudásra tesznek szert, amit nem szándékosan tanítanak meg nekik. Az emberi kapcsolatokban: az interperszonális interakciókban diákok és diákok, diákok és tanítóik, illetve tanítók egymás közötti interakcióiban jelenik meg. Nyilván nem tantervként van jelen abban az értelemben, ahogyan ezt az elnevezést a tananyagra, illetve ennek meghatározott dokumentumaira használjuk. Általában nem is terv, hiszen tudatosan nem vagy csak részlegesen, felszínesen tervezik, bár nem feltétlenül tervezhetetlen. De mindenképpen tanít, nevelő ereje van. És valóban „rejtetten” működik, legalábbis a „nyílt” tananyaghoz és annak „nyílt” tanításához képest.

Reprodukálás: Újraelőállítás, újra létrehozás, amely megismétlés, utánzás révén megy végbe. A reproduktív működés nem alakít át, és nem alkot újat, csupán újrarendezi a meglévőt, változtatás nélkül felidézi és változtatás nélkül alkalmazza.

Részleges megerősítés: Ha egy viselkedésmódot csak néha követ kívánatos következmény, akkor a viselkedés fenn tud maradni, lényegesen nehezebben kioltható lesz, sőt, ha nagyon kívánatos a következmény, akkor szinte kiolthatatlanná válik. Egy viselkedésforma jutalmazásának ezt a speciális fajtáját hívják részleges megerősítésnek.

S
Saját gondozónő rendszer: Egy bölcsődei csoportban öt-hat gyermek gondozását és nevelését folyamatosan végző, illetve figyelemmel kísérő gondozónő.

SNI: Sajátos Nevelési Igény, a megyei Szakértői Bizottság szakvéleményében javasolt diagnózis, amely a nevelési-oktatási intézmény ellátási kötelezettségét vonja maga után.

SZ
Szakmai standard: Egy adott szakma vagy munkakör elvárásainak a széles szakmai közvélemény által elfogadott rendszere. A folyamatos szakmai fejlődés, a képzés, a továbbképzés, az értékelés és a minősítés közös alapja.

Szegregáció: A csoportok elkülönítése, elkülönülése (az integráció ellenkezője) valamely szempontból közös jegyeket mutató csoportosítás szerint. A pedagógiában ilyen mérlegelési szempont, hogy szegregáltan vagy integráltan történjék-e pl. a cigány származású vagy a fogyatékos gyermekek speciális szükségleteinek a kielégítése. Ez egyszerűbb (s rövid távon talán eredményesebb is) az elkülönített csoportokban, de valódi (a velük szembeni diszkriminációt, előítéleteket is megváltoztató), a befogadó és a befogadott csoport együttműködését egyaránt fejlesztő hatás csakis a többségi csoporttal való integrált együtt-neveléssel érhető el, természetesen, ha a speciális szükségleteket is tekintetbe veszik.

Szemléltetés (demonstráció, illusztráció): Nevelési-oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik. Szerepe: a képszerű gondolkodás fejlesztése, a fogalomalkotás megalapozása, a tanulói érdeklődés felkeltése, a gyakorlati alkalmazás bemutatása. Az eredményes alkalmazás feltételei: kapcsolódás a megelőző anyagrészekhez, strukturált és jól követhető bemutatás, lényegre irányított figyelem, tanulói aktivitás kiváltása, megfelelő visszacsatolás és rögzítés.

Szemléltető szöveg: A nevelési-oktatási célt és a didaktikai feladatot szolgáló, szemléltetésre alkalmazott szöveg. Fontos, hogy a szemléltető szöveg tartalma, formája és terjedelme igazodjon a tanulók életkori és egyéni sajátosságaihoz, és változatos típusú legyen. A szemléltető szöveg szolgálhatja a személtetés tanítási módszerére épülő ismeretbővítést is. Ebben az esetben fontos, hogy a szemléltető szövegben megfelelő számban, arányban és elosztásban legyenek az új fogalmakat és szabályokat szemléltető, tipikus példák. A szövegekkel való munkát megelőzheti a szövegfeldolgozás előkészítése, a szövegben szereplő ismeretlen szavak értelmezése, ráhangolódás a szöveg tartalmára.

Szenzomotoros: Erzékelő és mozgató idegi (pszichés) folyamatok együttese.

Szenzoros élménykeresés: Hajlam a változatos, új és izgalmas ingerek keresésére.

Szeparáció: Elkülönítés (a másik embertől, egyéni szinten; csoportok esetén inkább a szegregációt használjuk). Egymagában az ember gyengébbnek, sérülékenyebbnek, tehetetlenebbnek érzi magát, mint mások társaságában. Kisgyermekkorban különösen nagy szorongást (un. szeparációs félelmet) kelt az egyedüllét. (Affiliációs szükségletünknek is részben a társas környezet védő hatása az alapja.) A szeparációt ezért éli meg büntetésként a gyermek.

Szerepjáték: A szerepjáték olyan oktatási módszer, melyben valaki egy másik személy szerepét vagy funkcióit játssza el (pl. történelmi személyek vitája).

Szerepkonfliktusok: Egy személy egyidejűleg általában többféle szerepet játszik, amelyek elvárásai között (sőt, egy szerepen belül is, pl. a tanáréban) ellentmondások lehetnek. Ezek okozzák a szerepkonfliktusokat: a szülőét pl., aki a gyerekével töltené az idejét, de a családfenntartói vagy szakmai szerepében ehelyett a munkájával kellene törődnie; vagy a tanár az iskolai szervezet tagjaként belső (intrapszichikus) konfliktusba kerülhet akkor, ha a diákcsoport tagjaként az iskolai normákkal ellentétes normákat követ.

Szervezési mód: Más néven munkaforma. A tanórán a tanulás és a tanítás szervezési módja a nevelési-oktatási célok elérésére. Ha a pedagógus tevékenységét nevezzük meg, akkor szervezési módról, ha a tanulók tevékenységét, akkor munkaformáról beszélünk. A szervezési módok és munkaformák típusai: egyéni munka, páros munka, hagyományos csoportmunka, kooperatív tanulásra épülő csoportmunka és frontális munka. Kutatási eredmények igazolják, hogy eredményesebb a nevelés és az oktatás, ha nagyobb arányban alkalmazzák a pedagógusok a tanulóközpontú szervezési módokat, például a kooperatív tanulásra épülő páros és csoportmunkát, valamint a differenciált fejlesztést támogató egyéni munkát.

Széles korcsoport: Az a csoport, ahol a 20 hetes kortól a 4 éves korosztályig a gyermekek együtt nevelkedhetnek.

Szimuláció: Oktatási módszer, amelyben a tanulók tapasztalati tanulás révén fogalmakat, eseményeket, jelenségeket ismernek meg, s mint tevékenységeket gyakorolják be azokat. A szimuláció a valóság absztrakciója, mely fizikai és társadalmi valóságot egyaránt tükrözhet (pl. a mikrotanítás).

Szocializáció: A társadalmi normák, érték- és szokásrendszerek beépülése, elsajátítása. Tágabb értelemben a társadalom spontán és szervezett (így benne a nevelési) hatásainak összességén alapuló un. társadalmi tanulás, amely nyomán az egyén a társadalomba beilleszkedik, annak eredményes tagjává válik. A szocializáció során a társas viszonylatok normáinak, szokásainak elsajátítása a szerepek megismerésén és gyakorlásán keresztül szerepelsajátítással történik. Szűkebb értelemben az egyén viselkedésének és értékrendjének valamely társadalmi csoport normáihoz való hozzáigazítása, illetve hozzáigazodása. Az elsődleges vagy családi szocializáció a mindennapi élet viselkedési formáinak, együttélési normáinak az elsajátításához ad mintát. A másodlagos, szakmai vagy (anticipáló) foglalkozási szocializáció során a társadalmi munkamegosztásban való részvételre készülünk fel.

Szociális kompetencia, szociális intelligencia: Ez határozza meg, mennyire sikeres, hatékony az egyén a szociális élet során jelentkező problémák megoldásában, társas kapcsolatainak építésében és fenntartásában. Összetevői között vannak kognitív, kommunikációs és egyéb képességek, melyek az életkori előrehaladás ellenére bizonyos fokú egyéni kontinuitást is mutathatnak. A kapcsolattartáshoz szükséges képességek együttesét nevezik szociális intelligenciának, mely újabban az intelligencia egyik lényeges összetevőjének számít.

Szociális referencia: Az a kommunikációs viselkedés, amelyben a gyerekek gondozóik arckifejezéséből kísérlik meg leolvasni, hogyan értelmezzenek egy szokatlan eseményt.

Szóbeli értékelés: Az értékelő és az értékelt személyes jelenlétét feltételező, verbális és metakommunikatív csatornát alkalmazó pedagógiai módszer, illetve rendszerszabályozó elem. Előnyei: közvetlen alkalmazhatóság, erős motivációs hatással bír, különösen a formatív, fejlesztő értékelés.

Szokás: Automatizált cselekvéseket tartalmazó, sztereotip, azonos módon, gyakran ismétlődő viselkedéssor. A hétköznapi nyelvben többféle jelentése van: a rutincselekvések mozdulatainak mechanikus, félautomatizált sorozata, ideges, kényszeres megnyilvánulások, a beszéd egyes elemei és fordulatai, a gondolkodás jellegzetes módjai. A nevelésben gyakran etikai megítélés tárgya: jó és rossz szokások.

Szöveges értékelés: Írásbeli tanulóértékelési forma. Három alapvető műfajt különböztet meg a szakirodalom, de léteznek ezek variánsai is. 1. Szabad, előzetesen meghatározott és kötelezően alkalmazandó szempontok nélküli szöveges értékelés; 2. előzetes szempontok alapján, szabadon fogalmazott szöveg; 3. előre meghatározott, nyomtatott skála szerinti értékelés.

T
Taneszköz: Információhordozó oktatási médium, a tanítás-tanulás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését segítő tárgy. A taneszközök felosztása: háromdimenziós, nyomtatott és oktatástechnikai eszközök. A taneszközök tulajdonságai: dokumentumszerűség, manipulálhatóság és sokszorozhatóság.

Tanítás: A pedagógus célirányosan megvalósított tervező, szervező, szabályozó és értékelő tevékenysége. Az ismeretszerzésben való rendszeres vezetés, melyhez a gyermek érdeklődésének mesterséges, azaz didaktikai hatásokkal történő irányítása társul.

Tanmenet: A tanítás-tanulás menetének egy tantárgyra vagy műveltségi területre, egy tanulócsoportra és rendszerint egy tanévre vonatkozó, a tárgyat tanító pedagógus által történő írásos megtervezése. A pedagógus által készített tervezési dokumentum, amely a Nemzeti alaptantervre, a kerettantervre és az intézmény pedagógiai programjára épül. Célja áttekintést adni a pedagógusnak egy szaktárgyhoz kapcsolódva az adott osztályban zajló egész éves nevelési-oktatási folyamatáról. A tanmenet tartalmazza az osztály megnevezését, a tanórák számát és felosztását témakörönként. A tanórákhoz kapcsolódva megadja a főbb didaktikai feladatokat, a fejlesztendő készségeket és képességeket, valamint a kapcsolódó ismereteket is. A tanmenetet a pedagógus év közben a tapasztalataival, megjegyzéseivel egészítheti ki.

Tantárgyi kerettanterv: A tantárgyi kerettanterv a kerettanterv alkotóeleme. Ahhoz hasonlóan iskolatípusra, pedagógiai szakaszra, egyes sajátos köznevelési feladathoz készül. A tantárgyi kerettanterv csak kerettanterv részeként értelmezhető.

Tanterem: A tanulás-tanítás egyik intézményi színtere. A tanterem berendezése befolyásolja az alkalmazott nevelési-oktatási stratégiákat és eljárásokat. A padok elrendezése is különböző lehet, ha mód van rá, alkalmazkodik a tanórai tanulói tevékenységekhez.

Tanterv: A nevelés és hangsúlyosan a tanítás-tanulás teljes iskolai időtartamra szóló terve. Egyrészt pedagógiai dokumentum: az iskolai műveltség foglalata, közvetítő eszköz a kultúra és az iskola között. Másrészt az oktatásirányítás szabályozási eszköze (pl. a Nemzeti Alaptanterv és az iskolafenntartó által jóváhagyott helyi tantervek = Intézményi Pedagógiai Programok).

Tanulás: Minden olyan információ, tapasztalat megszerzésének folyamata, amely magatartásmódosulással jár, illetve változást idéz elő a gondolkodásban, viselkedésben. Az új információk beépülnek a gyermek ismeretrendszerébe, kiegészítik, vagy adott esetben módosítják, megváltoztatják azt.
A tanuló tudatos és aktív közreműködése az oktatás folyamatában. Az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, a képességek kialakulása, meghatározott viszonyulások, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése, magatartásformálódás. A tanulás a pszichikum tartós módosulása külső tényezők hatására, részben ismeretelsajátítás, a figyelem és az emlékezet működtetése által. Tág értelmezése magában foglalja valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség fejlődését, fejlesztését. Összetett tevékenység, amely megfelelő ismeretek és különböző képességek, készségek, attitűdök, tanulási módszerek, technikák és stratégiák birtoklását feltételezi. A személyiségfejlődés és a tanulás összetartozó fogalmak. Az oktatási gyakorlatban a tanulás a tanulónak a motiváció hatására végzett, egyénileg különböző erőfeszítést igénylő, tudatos, alkalomszerű vagy tervszerű, folyamatos tevékenysége.

Tanulás kisgyermekkorban: A tanulás a gyermek korából és fejlettségéből adódó tevékenység, illetve tevékenységbe ágyazottan történik. Csecsemő- és kisgyermekkorban a tanulás fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük, nem része a teljesítményelváráshoz kötött erőltetett ismeretgyarapítás. Legfontosabb irányítója a természetes kíváncsiság, az érdeklődés. a kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek, a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és kommunikáció. A tanulás formái: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, a gondozónő-gyermek interakcióból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás. A beszéd a kisgyermekkori tanulás nagyon fontos eleme. A kommunikatív képességek fejlődésének feltételei a biztonságos és támogató környezetben zajló felnőtt-gyermek és gyermek-gyermek interakciók.

Tanulási motiváció: Az egyén önszabályozó folyamatainak része, amelyben a tanuló (metakognitív, metamotivációs és viselkedési szempontból) aktív részese saját tanulási folyamatának. Ez a tanuló által meghatározott folyamat önszabályozó interakciókon keresztül valósul meg. A tanulási motiváció(k) a tanulásra ösztönöznek minket. A tanulási motiváció fajtái: kompetenciamotiváció, elsajátítási motiváció, érdeklődés, teljesítménymotiváció.

Tanulási motiváció szintjei: Külső (extrinsic) motiváció = a tanulás eszköz egy külsődleges cél elérése (jutalom elnyerése vagy büntetés elkerülése) érdekében. Presztízsmotiváció = a tanulást belső én-érvényesítő tendenciák és külső versenyhelyzetek befolyásolják. Belső (intrinsic) motiváció = a tanulás érdeklődésen, kíváncsiságon alapul. Beépült (internalizált) motiváció = a tanulás erkölcsi kötelességgé válik.

Tanulási-tanítási egység: A tanulási-tanítási folyamatnak egy olyan egysége, amelynek keretében a tanuló valamely nevelési-oktatási célt egy adott tananyag, tanítási téma feldolgozása révén ér el. A tanulási-tanítási egységhez meghatározott időkeret kapcsolódik. Egyik fajtája a tematikus terv.

Tanulási szerződés: Nevelési-oktatási módszer, a tanuló és a pedagógus közötti megállapodás egy adott tanulási cél.

Tanulási törvények: A tudományosság, a motiválás, az aktivizálás, az érthetőség, a fokozatosság, a rendszeresség, a szemléletesség, a tartósság, a differenciálás, a visszacsatolás és a megerősítés elve.

Tanuló kiselőadása: Nevelési-oktatási módszer, egy tanuló monologikus szóbeli közlésére épül. Célja egy téma önálló kifejtése kiselőadás formájában előzetes felkészülés alapján, a tanulótársaknak címezve. Alkalmazására csak felsőbb osztályokban kerülhet sor. Eredményessége a tanár alapos felkészítő munkáján múlik (élmény, tapasztalat, kutatómunka, forma, előadás stb.)

Tanulóközpontú didaktika: Az érintetteket is be kívánja vonni az intézményesített nevelési-oktatási folyamatok tervezésébe és kialakításába. Lehetővé kívánja tenni az önrendelkezési és beleszólási jog gyakorlását, az ember önmagának és embertársainak felelősséggel tartozó cselekvését, mivel felfogása szerint az iskolának és az oktatásnak inkább a tanuló perszonalitását kellene figyelembe vennie, és az önrendelkezés, a beleszólási jog megvalósításával már az iskola intézményében – mint a társadalom egyik alrendszerében – valóra kellene váltani a társadalom deklarált demokratizmusát.

Tanuló szakmai közösség vagy szakmai tanulóközösség: Az egymást támogató, együtt dolgozó emberek csoportja, akik fontosnak tartják a közösségbe való bevonódást, a tanulásra vonatkozó közös elképzelés kialakítását, s akik közvetlen közösségükön belül és kívül lehetőségeket keresnek gyakorlatuk vizsgálatára, arra, hogy közösen új, jobb módszereket sajátítsanak el, melyekkel diákjaik tanulását eredményesebbé tehetik.

Tanulói portfólió: A tanulói portfólió a tanuló munkáiból összeállított célirányos gyűjtemény, amely bemutatja készítőjének egy vagy több területen tett erőfeszítéseit, fejlődését és eredményeit. A tartalom összeállításában a tanuló is részt vesz; a gyűjteménynek tartalmaznia kell a dokumentumok kiválasztására szolgáló szempontrendszert, az értékelési szempontrendszert és a tanuló reflexióit.

Tartalmi szabályozás: A pedagógiai fejlesztésnek, hangsúlyosan a tanítás-tanulás kötelező érvényű tartalmának és követelményrendszerének központi vagy helyi szinten történő szabályozása.

Tartalom: Azoknak az ismereteknek, képességeknek, készségeknek, motívumoknak, emócióknak a rendszere, amelyet az oktatás fejleszteni kíván. A korábbi értelmezés szerint a tartalom csak a tananyagot (az ismeretek rendszerét) jelentette.

Taxonómia: Osztályozási rendszer. A pedagógiában tanulási taxonómiákat, követelmény taxonómiákat, és (újabban) értékelési taxonómiákat szoktak megkülönböztetni. A tanulási taxonómiák általában a tanulás formáit, fázisait rendszerezik.

Társas kompetencia: Azon készségek összessége, amelyek a kortársakkal való sikeres együttműködést lehetővé teszik.

Társtámogatás: Munkatársak, partnerek egymásnak nyújtott, tudatos támogatása az általuk végzett munka minél magasabb szintű ellátása érdekében.

Tehetség: Egy potenciális lehetőség, ígéret arra, hogy valaki valamilyen társadalmilag hasznos emberi tevékenységi körben kiemelkedő teljesítményt hozzon létre úgy, hogy ez számára is megelégedettséget, sikerélményt jelentsen.

Tehetséggondozás: A tehetség meghatározását, a tehetség felismerését és a tehetségfejlesztést magában foglaló pszichológiai, pedagógiai tevékenység; tárgya tág értelemben a tehetség kibontakoztatása, melybe beleértjük azoknak a tulajdonságköröknek a meghatározását, amik a tehetséget alkotják, valamint a tehetségfejlesztést, a tehetséges tanulók iskolai és iskolán kívüli nevelését, képzését, az életpályájukról való gondoskodást, a tehetségek védelmét és az oktatásirányításra, pedagógiai képzésre, szülők orientálására háruló következményeket.

Tehetség-koncepciók: Tehetségnek valamely kiemelkedő adottságunkat, képességünket nevezik. Egytényezősnek az olyan tehetségkoncepciók minősülnek, amelyek a tehetség-fogalom terjedelmét kitágítva azt valamely általános pszichológiai adottsággal, képességgel (pl. az intelligenciával) magyarázzák. A többtényezős tehetségértelmezés szerint a tehetség egy-egy részterületen is kibontakozhat, kialakulásának nincs közös gyökere vagy egyéb általános feltétele.

Tematikus terv: A tanulási-tanítási egység egyik fajtája. A pedagógus által készített tervezési dokumentum, amely a Nemzeti alaptantervre, az adott műveltségi területhez és szaktárgyhoz kapcsolódó kerettantervre, az intézmény pedagógiai programjára és a pedagógus által készített tanmenetre épül. Célja, hogy áttekintést adjon egy adott osztályban egy konkrét témakörnek a tanulási-tanítási folyamatáról. A tematikus terv részletesebb, mint a tanmenet, tartalmazhatja az osztály megnevezésén, a tanórák számán és felosztásán, a tanórákhoz rendelt didaktikai feladatokon, a fejlesztendő készségeken és képességeken, valamint a kapcsolódó ismereteken túl az alkalmazott főbb módszerek, szervezési módok és tanítási eszközök megnevezését is.

Tervezési dokumentum: Az intézményes nevelés tartalmát és rendszerét meghatározó dokumentum. Közéjük tartoznak a nemzetközi és a nemzeti oktatáspolitikai dokumentumok, például az Európai Unió oktatási-nevelési dokumentumai, valamint Magyarország nemzeti oktatáspolitikai, köznevelési törvényei és rendeletei. A 2012-ben megújult Nemzeti alaptantervre és a 2013-ban megjelent új kerettantervekre épülnek a pedagógiai intézmények saját pedagógiai programjai. A pedagógus ezeket a dokumentumokat is figyelembe véve végzi nevelési-oktatási tervezőmunkáját, és készít tanmenetet, tematikus tervet, valamint óratervet/foglalkozástervet.

Testi nevelés: A gyermek egészségéről, testi fejlődéséről történő gondoskodás annak érdekében, hogy egészséges, ép idegrendszerű, jó mozgású, jó felépítésű, egészségesen élő, ügyes, edzett felnőtté váljon. A testi fejlődés elősegítésére szolgáló pedagógiai tevékenységet jelenti, mely olyan sajátos műveltségtartalmakkal van kapcsolatban, mint az egészségkultúra, cselekvéskultúra. Így tehát a testi és lelki egészség ápolására szolgáló tevékenységek fontos részét képezik a nevelésnek.

Tevékenységközpontú tanulás: A tanulási folyamatban a gyermek, a tanuló nem passzív befogadóként vesz részt, hanem tevékenykedések során, saját élményként éli át és sajátítja el az ismereteket, a tananyagot.

Tolerancia: Türelmesség, mások viselkedésének, gondolkodásának, másságának az elfogadása. A tolerancia nem jelenti a mássággal, a másfajta gondolkodással való egyetértést vagy annak követését, pusztán annak az elfogadását, hogy másképp is lehet dolgokról gondolkozni, másképp is lehet a világot látni s abban élni, mint ahogy mi tesszük. A másság elfogadása azt is jelenti, hogy nem tartjuk szükségszerűnek, hogy saját viselkedésünket, gondolkodásunkat feltétlenül jobbnak ítéljük, mint másokét. (Ellenkezője az intolerancia.)

Tudásmegosztás: Az a folyamat, amikor egy személy vagy szervezet valamely tudását más személyek vagy szervezetek rendelkezésére bocsátja, akik ezt felhasználva módosíthatják kognitív struktúráikat.

V
Veszélyeztetés, veszélyeztetett gyermekek: Azok a gyermekek, akik testi-lelki fejlődése szempontjából a családi nevelés káros vagy elégtelen. A veszélyeztetés olyan – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult – állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. Veszélyeztetés esetén – ahol egyik vagy mindkét szülő, esetleg más családtag alkoholista, antiszociális magatartású, pl. börtönviselt vagy brutális, bántalmazó, nemtörődöm, elhanyagolja gyermekét, lumpen életmódot folytat – a gyermek védelmére törvény határozza meg a megfelelő intézkedéseket. (Csupán a szegénység nem ok a gyermekek állami gondozásba vételére.) Az iskolákban a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős pedagógus feladata a veszélyeztetett és a hátrányos helyzetű gyermekekkel történő foglalkozás.

Vezetési stílusok: A pedagógiában leginkább a Kurt Lewin nevéhez fűződő autokratikus, demokratikus és a laissez faire (újabban anarchikus) stílus néven ismert tipizálást hasznosítják. A pedagógusok (és ugyanígy a szülők) nevelői attitűdjében nagy szerepet játszik a másik ember (a diák, gyermek) önállóságának figyelembe vétele és a velük kapcsolatos érzelmi hőfok is, ezért e kétféle dimenzió (hideg-meleg és korlátozó-engedékeny) mentén koordináta-rendszerben ábrázolt felosztás is jól alkalmazható mind önismeretünk, mind a személyiségjegyeinktől is függő vezetési stílusunk tudatos korrigálására, fejlesztésére.

Visszacsatolás (feedback): Olyan szabályozottságot jelent (pl. a megismerő tevékenységben, tanulásban, kommunikációban), amely során egy ingerre, információra adott (vagy kapott) válaszreakció jelenti azt az új információt, amely szabályozza a további válaszreakciónkat. A pedagógiában a visszacsatolásnak – tágan értelmezve – szintén visszajelző és korrekciós szerepe van (a pedagógus jelzi vissza a gyerekeknek a tevékenységükről szerzett információt, illetve saját további tevékenységének tervezéséhez is támpontul szolgál pl. a gyerekek tudásának a bemérése).

Vita: Nevelési-oktatási módszer, amely a tanulók dialogikus szóbeli kommunikációjára épül. Az ismeretek elsajátításán túl célja a gondolkodási és a kommunikációs készségek fejlesztése. A vitában a tanulók viszonylag nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus a háttérből irányítja a vita menetét. A megbeszéléstől abban különbözik, hogy itt az interakciók elsősorban a tanulók között, s legtöbbször vélemények ütköztetésének formájában zajlanak. Fontos a nyitottság és a vita megfelelő pedagógiai előkészítése, vezetése és lezárása.