2.1. melléklet
Személyes identitás
Az identitást - vagy az arra a kérdésre adott választ, hogy „Ki vagyok én?" - több összetevő határozza meg, úgy, mint a személyes tulajdonságok és az a szociális-történelmi közeg, melyben a személy szocializálódott. Mivel az identitásnak több aspektusa létezik, melyek közül néhány nyilvánvalóbb, mint a többi, az identitásnak különböző rétegeit különböztethetjük meg.
Arra a kérdésre, hogy „Ki vagyok én?" a különböző szintek a következőkre utalhatnak:
- Az életünkben betöltött szerepünk: fiúgyermek/lánygyermek, apa/anya, diák, közgazdász, professzor, barát, egy politikai párt tagja, rock and roll rajongó stb.
- Születési hely, lakóhely (állam, helység, önkormányzat, kerület)
- Etnikai, nemzeti és vallási meggyőződés
- Nem
- Fizikai jellemzők (hajszín, szemszín, magasság, súly)
- Kisebbségi vagy többségi társadalmi csoport tagja
- Amik nem szeretnénk lenni (pl. egy politikai párt tagja, férfi/nő, alkoholfüggő, halhatatlan)
Az identitásunk egyaránt áll olyan elemekből, melyeket nem mi választunk (faj, nemzetiség, születési hely, fiúgyermek/lánygyermek szerep, egyes fizikai jellemzők) és olyanokból, melyeket magunk választunk (feleség, közgazdász, politikai párt tagja stb.). Azok, akik a saját identitásukat az előre adott sajátosságok alapján határozzák meg, úgy gondolják, hogy minden előre van elrendelve és nincsen személyes szabadságunk a választásban. Ezzel leredukálják annak a lehetőségét, hogy jól érezzék magukat a saját identitásuk szerint. Emellett, ha identitásuk egyes vonatkozásainak negatív a megítélése abban a társadalomban, amelynek tagjai, akkor annak a lehetősége, hogy pozitívan ítéljék meg magukat, és ez örömükre szolgáljon, minimális. Azonban azok, akik többféle szerep szerint határozzák meg magukat, melyek között vannak számukra kifejezetten előnyösek, autonóm személyként ítélik meg saját magukat, a választásra vonatkozó személyes szabadság jóleső érzésével.
Ugyancsak fontos kiemelni annak a veszélyét, hogy az identitás egyetlen rétege alapján ítéljük meg magunkat vagy másokat (pl. kizárólag etnikai vagy területi betagozódás alapján vagy csupán szülői szerepkörben), mivel ez sztereotípiák és előítéletes gondolkodás kialakulásának adhat teret. Ha magunkat vagy másokat csupán egyetlen szűrőn keresztül ítéljük meg, megtagadjuk magunktól, vagy a többiektől a különbözőség lehetőségét, vagy saját magunk és mások sokféle szempontból való megítélését, és így pusztán egy bizonyos csoport tagjaként funkcionálunk. Mivel a saját magunkról alkotott képünk nagyban függ attól, hogy mások hogyan percepcionálnak bennünket (Mit gondolnak rólam, és hogyan látnak azok a személyek és csoportok, melyek fontosak számomra?), az elnyomás egyik formájának minősül, ha valakit csak egyetlen szerep szerint vagy egy olyan csoporton keresztül ítélünk meg, melynek tagja; ezzel leredukálva további fontos szempontokat, melyek ugyancsak meghatározzák az illető identitását.
Saját magunk meghatározása ugyancsak függ attól a szociális-történelmi közegtől, melyben felnövünk, amelyben élünk (A saját közösségem hagyományainak, történelmének és kultúrájának mely része jelenik meg bennem és miért?). Mivel minden ember egyfajta tiszteletet élvez; csakúgy, mint mások, és mint senki más (Allport, 1969) a kérdés az, hogy az identitás mely részei egyén-, csoportfüggők és melyek univerzálisak. A személyes identitás kialakítása arra való törekvés, hogy az egyén az identitás minden összetevőjét (egyéni, csoportfüggő, univerzális) egy olyan összetett egységgé formálja, mely a különlegesség és az öntudat érzésével tölti el, a másokkal kapcsolatos hasonlóságok és különbözőségek felismerésével.
Csoportidentitás
Mivel a személyes identitás kialakítása az egyén szociális, történelmi és kulturális közegére épül, pl. a személyes identitás kialakulása és fejlődése a másokkal való (egyéni vagy csoportos) interakciók függvénye, így nagyon nehéz különbséget tenni a személyes és csoportidentitás között
A csoportidentitás, nevezetesen az érzés, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozunk, mellyel megegyező attitűdöt, viselkedési formákat és értékeket közvetítünk nagyon fontos, mert a valahová tartozás érzését biztosítja, biztonsággal tölt el bennünket. Annak a lehetőségét is megadja, hogy saját magunkat és csoportunkat más csoportok és azok tagjainak elfogadásával éljük meg. A csoportidentitás erővel és büszkeséggel tölti el a csoport tagjait (különösképpen, ha egy domináns csoportról van szó, pl. a többségi társadalom). Olyan helyzetekben, amikor többségi csoporttagságot vállalunk, a csoportidentitás nem a legfontosabb, így számos szerepen, tulajdonságon és célon keresztül határozzuk meg magunkat (pl. a többségi társadalom tagjainak nem szükséges nemzeti hovatartozásuk meghatározása). Azonban az olyan esetekben, amikor a többségi társadalom tagjai kisebbségi csoportokkal kerülnek kapcsolatba, vagy amikor maguk is kisebbségi csoporthoz tartoznak, nő annak a valószínűsége, hogy elsősorban a csoportidentitásuk szerint hatásozzák meg magukat. Például a saját hazájában a legtöbb ember nem elsősorban állampolgársága szerint határozza meg önmagát, azonban külföldön járva ez központi elemmé válik az identitás meghatározásában.
Az elnyomás mértéke és bizonyos csoportok esetében a sebezhetőség mértéke ugyancsak szerepet játszik abban, hogy az illető csoportidentitásán keresztül határozza meg önmagát,
vagy önálló személyként. Így a kisebbségi csoportok tagjai jobban rákényszerülnek a saját etnikai csoportjuk alapján történő önmeghatározásra, emellett más csoportok is teljesen csoporttagságuk alapján ítélik meg őket, míg a többségi csoport tagjainak nagyobb lehetőségük van autonóm, független egyénként határozni meg önmagukat.