1.2 melléklet

A „reflexió" az új keletű kulcsszavak közé tartozik, bizonyára sok olyan pedagógus van, aki még nem is találkozott vele, ennek ellenére előfordulhat, hogy ő maga is reflektív szakember. A „reflexió", a „reflektív magatartás" több annál, hogy elgondolkodunk valamin. Szinte mindannyian szoktunk olyasmin elmélkedni, hogy mit is csinálunk és ez hogyan hat másokra, de gyakran elmarad az a lépés, hogy tervet készítsünk arra nézvést, mit és hogyan csinálnánk másképp. A szakmai reflexió szándékos, céltudatos, strukturált, az elméletet és a gyakorlatot összekapcsoló, tanulással kapcsolatos, a változást és a fejlődést célzó, egy bizonyos cél elérésére irányuló gondolkodás.
A professzionális pedagógus olyan gazdag eszköztárral rendelkezik, amelyben szinte minden helyzetre van megfelelő megoldás. Gyakran észre sem veszi, hogy valamilyen módszert alkalmaz, de ha rákérdeznek, mit miért úgy csinált, ahogyan, akkor meg tudja mondani az okát. A reflektív magatartásnak az egész életpályát végig kell kísérnie, nem állhat meg a kezdeti szakasz különböző módszerekkel való próbálkozásai, sikerei és kudarcai után. A tapasztalat és a tanításban eltöltött idő még senkit sem tesz automatikusan kiválóvá vagy „szakértővé", ehhez reflexióra is szükség van.
Dewey, a ma is nagyhatású múlt századi amerikai filozófus már 1933-ban megfogalmazta az olyan gondolkodás szükségességét, amellyel elrugaszkodhatunk az ösztönös napi rutintól, kiszabadulhatunk egy olyan állapotból, amelyben az események irányítanak bennünket, és nem mi az eseményeket. Nem csak reagálunk a történésekre, hanem befolyásoljuk, sőt előidézzük vagy megakadályozzuk őket. A rutin cselekvést reflektív cselekvésre váltjuk folyamatos önértékelés és fejlődés közepette (Dewey, 1933, 1997). Dewey szerint a reflektív gondolkodást valamilyen kétely vagy zavar indítja el, ez a tanári munka esetében különösen gyakori, ha új, ismeretlen tanulókat kezdünk tanítani. Amikor valami nem úgy megy, ahogyan szeretnénk, valamit nem tudunk megmagyarázni, gyakran tehetetlennek érezzük magunkat. Ezekből a helyzetekből is lehet azonban tanulni, éppen ezek kínálnak alkalmat a szakmai fejlődésre.
A reflexió a szakmai gyakorlatban kétféleképp nyilvánulhat meg: tevékenység közben és a tevékenység után. E fogalmakat Donald A. Schön amerikai gondolkodó, a reflektív szakmai tanulás gyakorlatának kidolgozója vezette be. Amikor a tervezett tanulási folyamat éppen megvalósul, bármennyire is benne vagyunk a folyamatban, kis távolságot tartva, kívülről is látnunk kell, mi történik. Ez a reflexió arra ad lehetőséget, hogy szükség szerint módosítsunk az eredeti terven, vagy egyéb módon avatkozzunk be még a folyamat során. A tevékenység utáni vagy a tevékenységre vonatkozó reflexió pedig arra szolgál, hogy a megvalósult folyamatot elemezzük, értékeljük a tanulás és a tanítás szempontjából is. Ennek eredményeként módosíthatunk a következő szakaszra vagy a következő alkalomra szóló tervünkön. Ez valójában egy több szakaszból álló, ciklikusan ismétlődő folyamat, amely a következő lépésekből áll: tervezés, megvalósítás, értékelés, újratervezés...
A reflektív gondolkodás és magatartás a pedagógiai gyakorlatban akkor kezdődik, amikor a frissen végzett pedagógus gyakorlati tapasztalatai nem egyeznek a tanultakkal vagy a tanításról, tanulásról benne élő képpel, vagyis ha eltérés van az elmélet és a gyakorlat között. Ez a konfrontáció gyakran odáig vezet, hogy a pedagógus úgy gondolja, nagyon szép, amit tanult, csak éppen nem alkalmazható. A kezdő tanár esetében nagyon fontos és hasznos eszköz a reflektív napló, amelyben rögzítheti megfigyeléseit, s amelyeket aztán így megvitathat a mentorával vagy akár egy másik kezdő pedagógussal. A tapasztalatból kinövő tacit tudás az idők során így explicitté válhat, azaz tudatosulhat, az elméleti és a tapasztalati tudás közötti szakadék lassan szűkülni kezd. (A reflektív napló egyben a reflektív magatartás bizonyítéka is.)
Problémát jelenthet például a biztonságos, pozitív tanulási környezet megteremtése, ami elméletben nagyon jól hangzik. A gyakorlatban azonban kísérletezni kell az adaptációval: próbálkozások vezetnek el az elmélet gyakorlati alkalmazásáig. (Schön, 1983)
A David Kolb és Ron Fry által a hetvenes években kidolgozott- tapasztalati tanulás négy lépésből álló ciklusa (gyakorlati tapasztalás - reflexió - absztrakció /elmélet - aktív kísérletezés) a pedagógusok esetében bármelyik ponton elindítható, de fontos, hogy minden fázis megtörténjen. A modell az alábbi példa alapján egyszerűen kipróbálható bármely mostanában alkalmazott új módszer esetében.

A TAPASZTALATI TANULÁS CIKLUSAI	TÖRTÉNÉS
Gyakorlati tapasztalás	A pedagógus vitamódszert alkalmaz az óráján.
Reflexió	Elgondolkodik azon, miért volt sikeres, és hogyan lehetne fejleszteni a módszert.
Tanulás: absztrakció, (fejlettebb) elmélet	Szakirodalmat keres, kollégákkal beszélget, fejleszti a koncepciót.
Aktív kísérletezés	Kipróbálja az új, fejlettebb verziót.

A reflektív magatartás magában foglalja a folyamat közben megtapasztalt érzések megnevezését és elemzését is. Ha ez gyakorlattá válik, az érzelmi intelligencia fejlődéséhez vezet. Ha választ keresünk arra, miért éreztük tanácstalannak magunkat, miért voltunk zavarban vagy mi dobott fel, nem csak érzéseink válnak tudatosabbá, hanem megtanulhatjuk szükség szerint elkerülni vagy megismételni azokat a körülményeket, amelyekben a negatív és pozitív érzelmek kiváltódtak (Gibs, 1988).
Miért legyünk reflektívek?

1. Mert muszáj. Olyan szakmai elvárás, amelynek bizonyítékát kell adnunk a szakmai ellenőrzés és a minősítés során. (Ez azonban mégsem a legfontosabb ok.)
2. Mert arra ösztönöz, hogy jobban megértsük a tanulókat, szükségleteiket és képességeiket. A gyerekek fejébe látni nem könnyű! A reflektív tanár könnyebben eléri a tanulóknál is, hogy reflektáljanak saját tanulásukra, ezáltal elemezzék, értékeljék és fejlesszék azt. Segít önálló tanulóvá fejlődni.
3. Mert a reflexió fejleszti érzelmi intelligenciánkat, különösen, ha érzelmeink elemzésére is gondot fordítunk. Ha tudatosulnak bennünk érzéseink, könnyebb kezelni őket.
4. Mert a reflexió a fejlődés kulcsa. Fejlődni csak úgy lehet, ha elgondolkodunk azon, ami történt, elemezzük és további tudást és új utakat keresve folyton kísérletezünk.

A reflektív gyakorlat kialakításához jó szolgálatot tesz az a kaland, ha valamelyik konkrét tanulónk helyébe képzeljük magunkat egy konkrét óránkon. Mit tesz? Milyen lehetőségei vannak? Mennyit mozog, mennyit és kivel beszél? Mit talál érdekesnek? Mennyire érti, amiről szó van? Mennyire van benne egy aktív folyamatban? Unatkozik? Ezt kezdhetjük a saját érzéseink elemzésével is, amikor előadáson vagy értekezleten vagyunk. (Jegyezzük le, pl.: Szomjas vagyok. Jó lenne felállni egy kicsit. Meddig beszél még, rettenetesen unalmas. Vajon hazaért már a gyerek?) Mit tehetnénk a következő órán, hogy a gyerekek jobban érezzék magukat?

Hogyan írjunk reflektív naplót?
A reflektív napló a tanulás és a tanítás tervezésével, az előkészületekkel és a megvalósítással kapcsolatos tapasztalatokat és érzéseket tartalmazza. Rávilágít azokra a momentumokra, amelyek további szakmai fejlődést, tanulást tesznek szükségessé. Szubjektív jellegű, elsősorban magunknak írjuk, de tudnunk kell, hogy vannak olyan helyzetek, amikor más is megnézi, nem lehet tehát indiszkrét vagy túlzottan informális. A legsikeresebb és a legkevésbé sikerült óráink érdemlik meg a legmélyebb elemzést, hogy a siker ismételhető, a sikertelenség elkerülhető legyen. A reflexió okozhat nehézséget: gyakran nem könnyű őszintének lenni még magunkhoz sem. De őszinte szembenézés nélkül nincs szakmai fejlődés sem.
Az írás kiváló módja annak, hogy összeszedjük, elemezzük és értékeljük, mi is történt valójában. Érdemes hozzászokni, hogy az óra, foglalkozás, esemény után minél hamarabb nekiálljunk. Ne sokat gondolkodjunk, csak írjuk, ami eszünkbe jut, kiemelve néhány fontos pontot. Amint leírtuk az eseményt, máris tanulhatunk belőle. „Keveset és gyakran", ez jó irányelv lehet. A szokás kialakításához valami rendszerességet kell bevezetni, például egy kiválasztott tanulócsoportban tartott foglalkozások vagy két tanulócsoport foglalkozásainak összehasonlítása lehet a vezérfonal.
Írhatunk szabadon, nem kell tudományosnak lenni, de a művelt köznyelvi szint alá menni nem tanácsos, és semmiképp ne tartalmazzon a napló személyeskedő megjegyzéseket sem tanulókról, sem felnőttekről. A siránkozást is el kell kerülni. Rajzokkal, képekkel, táblázatokkal, hang- és videofelvételekkel is ki lehet egészíteni a naplót, ezek azonban nem lehetnek öncélúak, és az sem jó, ha kiválóságunk igazolására szolgálnak. A reflexiós napló minden eleme álljon szakmai fejlődésünk szolgálatában!
Az olyan bejegyzés, amely pusztán leír valamilyen eseményt (azt, ami történt), nem ér semmit. Elemzést is kell tartalmaznia, vagyis azt, hogyan történt és miért, mennyire volt hatékony és mi következik ebből. Segíthetnek például a következő kérdések:

• Mi történt? Mit láttam/hallottam/tapasztaltam? Egyszerű, ítéletmentes beszámoló legyen.
• Hogy éreztem magam? Milyen hatással járt, amit tettem/nem tettem? Ezt sem kell elemezni.
• Mi volt abban a jó és a rossz, ami történt? Fogalmazzunk meg értékítéleteket.
• Mi miért történt úgy, ahogyan történt? Kérdezzünk meg másokat, olvassunk!
• Mi következik abból, amit leírtam és elemeztem? Általános következtetés.
• Mit tehetek másképp? Személyes következtetés, terv.

Bizonyára annyiféle reflektív napló születik, ahányan írjuk. Reméljük, hogy mindannyian tanulunk is a sajátunkból. A reflektív naplóról való reflektív gondolkodás fejleszti a reflektív napló írására való képességünket.

Felhasznált irodalom
The reflective teacher in: Peter Scales: Teacing in the Lifelong Learning Sector (2008), Open University Press, New York, 2008. 306 p. (19-37. p.) online
További szakirodalom
Szivák Judit (2010): A reflektív gondolkodás fejlesztése, Géniusz könyvek, Budapest online
John Dewey: How we Think, Courier Dover Publications, 1997. 224 oldal online
Donald A. Schön: The Reflective Practitioner: How Professionals Think in Action, basic books, USA, 1983. 375 old. online
Graham Gibs: Learning by Doing: A Guide to Teaching and Learning Methods, 1988. online

 

 

---