Bezerédj István 1821. június 25-én, Szombathelyen házasságot kötött a 17 éves Bezerédj Amáliával. A fennmaradt levelek egyértelműen bizonyítják, hogy házasságuk alapja az egymás iránti mély vonzódás, megbecsülés és szeretet volt.

A családi életük színtere a hidjai lakóház és az udvarházat ellátó gazdaság volt, amely együttesen adta azt a közeget, amelyben nemesi létük megvalósult.  A birtok igazgatása a tulajdonos kezében volt, de a folyamatba beiktatódott az ispán, a kasznár, utóbb a jószágigazgató személye is. A kúriai belső személyzettel bizalmon nyugvó viszony alakult ki. A birtokhoz Hidja, Medina, Jegenyés és Bikád puszta tartozott. Hírneves volt Bezerédj István ló-, juh-, és selyemhernyó-tenyésztése. A házat körülvevő angolkert alkalmas volt., a szabadidő hasznos eltöltésére. Büszkék voltak az "édenné” varázsolt Hidja pusztára, a virágzó mandulákra, jázminokra, tulipánokra, Amália kedvenc virágától, az ibolyától kéklő parkra, a gyümölcsösre. A hidjai kúriában szolidan takarékosan, békében zajlott az élet. A bécsi biedermeier stílust követte a belső berendezés; az almárium, a szekreter, az íróasztal, a játékasztal, a vitrin, a könyvszekrény és a zongora, amely a zenekedvelő kor nélkülözhetetlen hangszere volt.

Bezerédj Amália fiatal, okos, szellemes, művelt nő volt, aki derűs, sugárzó egyéniségével meghódította a szomszéd uradalmak családtagjait. Barátnőre lelt Csapó Ida (Nemeskéri Kiss Pál Fiume kormányzójának felesége) és Sztankovánszky Lilla (br. Gerliczy Vincéné) személyében. Igazi társa, követője, segítője volt férjének, akit politikusi tevékenysége is Tolna vármegyéhez kapcsolt. A fiatal pár baráti köréhez sorolható a Tolna vármegyei nemesi családok java része. Hidja hamarosan a társas élet központja lett, ahol felvállalták,a reformeszmék megismertetését, s fáradhatatlanok voltak egy-egy új eszme, gondolat terjesztésében. A tengelici Csapó, a kajdacsi Sztankovánszky, a péli Zichy, a tolnai Festetics, a szekszárdi Augusz és Krenmüller családok, a Dőryek és a Perczelek is gyakori látogatást  tettek Hidján. A vendégek a házigazdákkal együtt kocsiztak, lovagoltak, este whisteztek        (négyszemélyes kártyajáték. a bridzs őse), gondolkodtak, beszélgettek utazásaikról. Az idősebbek pipáztak, politizáltak, a fiatalabbak beszélgettek, vagy felolvasták Kotzebuet, s azon jóízűeket nevettek.^.  Deák Ferenc, Batthyányi Lajos, Wesselényi Miklós többször megfordult Hidján. Deák Ferenc jellemezése szerint: „magasztos eszmék s a legnemesebb érzelmek áradtak széjjel” Bezerédj István otthonából. A család a 19. század első felének újszerű szellemiségét képviselte, egy kicsit hagyományt teremtve. Mindketten műveltek voltak, több nyelven (latin, francia, német, angol) írtak, olvastak és beszéltek. 

A család barátja Franz Schober (1790-1882) költő, muzsikus, festő és mecénás Hidját a „magyar biedermeier egyik leghíresebb szellemi központjának” nevezte. Neki köszönhető, hogy külföldön is megismerték a hidjai kúriát, amelynek lakói tevékenyen részt vállaltak a magyar életstílus és a családi nevelés megújításában.

Bezerédj István először tiszteletbeli (fizetés nélküli) esküdt, majd aljegyző, 1825-től Tolna vármegye táblabírája, ezt követően 1827 és 1836 között a vármegye főjegyzője és országgyűlési követe volt. Politikai pályafutása a megyei liberális nemesi ellenzék körében indult el, ahol az első időszakban a magyar alkotmányosság védelmében sérelmi feliratokat szerkesztett. Politikai nézeteinek kialakulásában a rokoni kapcsolatok is jelentős szerepet játszottak. Szemléletére döntő hatást gyakorolt – különösen a magyar nyelv ápolása terén vallott nézeteivel – nagybátyja, Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857) liberális nemesi politikus, a híres ellenzéki követ, a kiváló szónok, a reformmozgalom egyik elindítója, az MTA igazgatótanácsának tagja. 1825-től annak a Csapó Dániel (1778-1844)  által vezetett Tolna vármegyei hazafias ellenzék néven ismert csoportosulásnak volt a tagja, később vezéralakja, amelyet az első reformországgyűléstől kezdve végig következetesen az ellenzéki szellem, s az országos ellenzéki mozgalmak támogatása jellemzett.

Bezerédj István közismert filantróp cselekedeteit – az olvasmányain keresztül megismert liberális eszmék mellett –, bizonyára a középkori jobbágyrendszer tarthatatlanságának felismerése, s az ország művelődési helyzetének alacsony színvonala is befolyásolta. „Szilárd lelkülettel, tiszta erkölcsiséggel” szállt síkra a reformeszmékért, ezért ellenségei javaslatait legtöbb esetben excentrikusnak tartották. Ő azonban tántoríthatatlanul, nagy odaadással és lelkesedéssel harcolt liberális elgondolásaiért, az emberi élet jobbításáért.

Boldogságukat megkoronázta, hogy 1834-ben Pozsonyban világra jött Bezerédj Amália és Bezerédj István várva várt gyermeke, Bezerédj Flórika (Floriana, Maria, Anna, Elisabeth, Antónia), ahogy Deák Ferenc nevezte egyszerűen: a „diétai kisleány”. Érkezésével a derű, a jókedv és az öröm költözött a házba.

Bezerédj István 1836 és 1839 között nem vett részt az országgyűlés munkájában. A távol töltött időszak alatt sem tétlenkedett, a gyakorlati megvalósítások egész sorát hívta életre Tolna megyei birtokán, Hidján. Támogatott minden olyan kezdeményezést, amely a fejlődést szolgálta. Az országgyűlésen elutasított törvényjavaslatok érvényre juttatására kereste a megoldást, s azért, hogy bebizonyítsa, hogy az Úrbéri Törvény csekély vívmányánál tovább lehet lépni; ideiglenes szerződést kötött jobbágyaival az úri kilenced megváltásáról. Nemes működésének egyik legjelentékenyebb mozzanata volt az úr és jobbágy közti viszony megváltoztatására tett kísérlete.  Ez morális és gyakorlati tekintetben is életének nagy tette, s ennek egy részterülete az, hogy népe s cselédjei gyermekei számára iskolát és óvodát alapított, s így biztosította művelődésüket. Az alkotás, a szervezés munkájában hű segítőtársra talált feleségében, akit súlyosbodó tüdőbaja otthonához láncolt, s így a gyermeknevelés eszméjének terjesztése – a Flóri könyve kéziratának elkészítése –, majd a gyakorlati megvalósítás adott célt életének.  Amália testvérével, Bezerédj Etelkával  együtt nagy lelkesedéssel szervezte a kápolnai és hidjai „oskolákat”, valamint a hidjai „kisoskolát”. Az intézetek alapítását megelőzte a külföldi szakirodalomban való alapos, elmélyült és széleskörű tájékozódás, a Hidján tartott nevelési és társadalmi vita, melyek egyben az eszme Tolna megyei terjesztését is szolgálták.

A modellt adó hidjai kisgyermekintézet Magyarország első olyan falusi „kisoskolája” volt, ahol integráltan együtt nevelték a kisiskolás és óvodáskorú gyermekeket. Mintát adott az országos alapításokhoz, a környezeti feltételek megteremtéséhez, a tartalmi munkához. A hidjai „kisoskola” alapítási idejére vonatkozóan eltérő megállapításokat közöltek a korabeli szakirodalmak. Marczali Henrik a Pallas Lexikonban, már 1828-ra teszi az alapítás idejét. A feltárt források arra utalnak, hogy hagyományos „oskola" valóban működött már ebben az időben Hidján. A tolnai plébánián őrzött Historia Parochia is megerősíti azt a tényt, hogy az 1830-as években Hidján működő intézmény iskola volt és nem óvoda. Ezt ékesen bizonyítja az a levél is, amelyet Bezerédj István  1835 márciusában Pozsonyból írt testvérének, Bezerédj Pálnak: „A kápolnai és hidjai oskolákat is ajánlom figyelmedbe édes Palim. Húsvétra rendelj kalátsot süssenek számukra, és írd meg hányan vannak egyik és másik helyen, mert a magokat megkülönböztetők számára valamely exameni premiumokat fogunk majd küldeni, vagy venni.” (MNL TML) 

Gondoskodását az iskoláiról, a gyerekekről, szinte minden levele bizonyítja. Kizárólag a „kisoskolára” (óvodára) vonatkozó észrevételek, leírások azonban csak az 1836-os évektől jelennek meg a dokumentumokban, levelekben. Több hitelt érdemlő irat is bizonyítja, hogy 1836-ban a hidja-pusztai rossz présházat alakították át saját erőből „ kisoskolává”. „A présház (das Presshaus) 20 m. hosszú 3-4m széles, (2100 téglából készült pince van alatta) igen rossz és minden oldala nagy repatíciót kíván” (Kurucz, 1994) – olvashatjuk az 1835-ös Becslésben (az ingatlan értékekről készült leltárban). Az átépítés munkálatait a fennmaradt korabeli számlák is bizonyítják. A Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület Évlapjainak I. füzete így rögzíti az intézmény létesítését: „A hidjai-pusztán 1836-ik évben néhai Bezerédj Amália B. Istvánné, és testvére Etelka szerzetes hölgy hozák létre a kisdedóvó intézetet. Az úri lak udvarában volt présház lőn egy nagyobb és egy kisebb szobára átváltoztatva.” (Évlap, 1843).

Bezerédj Amália élete derékba tört. Író szeretett volna lenni és ezért mindent megtett, még álnéven is publikált. Betegsége alatt írta szálkás betűkkel kéziratait, melyeket halála után férje jelentetett meg. Ismerte a korabeli nevelési intézmények igényeit, tudta, hogy magyar nyelvű könyvekre, magyar dalokra, magyar nyelvű versekre, elbeszélésekre nagy szükség van. Leghíresebb, legnagyobb hatású munkája a Flóri könyve, az első magyar nyelvű verses, képes, kottás gyermekkönyv. A komplex művészetek (zene + tánc + irodalom + mese + vers + képzőművészetek) szép egységét tükrözi, de mellette szerepelnek benne a tudományok is. „A  szívképzés (az érzelmi-erkölcsi nevelés) legszebb eszköze, ezért az első legeredetibb magyar nyelvű gyermekkönyvünk. Igazi segédeszköz, mely hosszú időn keresztül a művészet erejével segítette a pedagógiát.” (Kurucz, 2004). A Flóri könyve, a magyar nevelés- és művelődéstörténet gyöngyszeme, vezérkönyv, 1872-ig csaknem változatlanul 8 kiadása jelent meg. 1926-ig 16 kiadást ért meg, közel 100 éven át folyamatosan könyvkereskedői forgalomban volt. Egy-egy mondata szállóigévé vált, s évtizedeken át idézték az óvodákban és az iskolákban. Pl: „Az embert ész, okosság, tudomány és lelki jóság teszi kedvessé, érdemessé.” (Bezerédj Amália, 1840).

Bezerédj Amália betegsége okán nem tudott kilépni a cselekvés terére, mint  Brunszvik Teréz, Kossuth Zsuzsa, Teleki Blanka vagy Karacs Teréz, de a gyermekeknek írt kétsoros bölcsességei, erkölcsi tanításai, olvasásra, verselésre, illemre, a könyv szeretetére nevelték a magyar gyerekeket a legkisebb alföldi pusztán is. Benedek Elek vallotta: „Az én első könyvem nem az ABC volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve... Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája. Ez tett adósává a gyermekvilágnak: mindazt a gyönyörűséget, mit egyetlen könyv szerzett a gyermeki léleknek, tetézve adni nektek, gyermekek.”  (Benedek Elek, 1920).

A kritikusok véleménye alapján kétségtelen, hogy egyes mondókák, versikék naivitását el lehet ismerni, de azt a pedagógiai értéket, miként Bezerédj Amália az ismeretanyagot a kisgyermekek eszéhez és szívéhez közel vitte, csak kiemelni lehet.

    Az 1840-ben kiadott Flóri könyve címlapképe is tükrözi, hogy a családi nevelésben milyen fontos szerepet játszott a zongora. Bezerédj Amália európai színvonalú zenei műveltségű nő volt. Jól ismerte a korabeli zenei- és dalirodalmat, kiválóan zongorázott, énekelt, és zenét is szerzett.  Német nyelven kissé otthonosabban írt. Fantasie című versét és hasonló költeményeit megzenésítette:

„Zieht durch des Menschen Brust,

Ahnung der Himmelslust,

Sind's meine Schwingen,

Die das verrirte Herz,

Nach manchem Sturm und Schmerz,

Heimatwärts bringen.”  

A zeneszerető triászt Bezerédj László, Bezerédj Amália és Bezerédj Pál alkotta. Balatonfüreden koncerteket adtak, zenei tehetségükkel azonnal kitűntek, művészetszeretetükkel a  társaság középpontjává váltak.

A nemzet és a nagyvilág ugyanazon horizont részévé vált. Jelzik ezt a földképek, a földtekék, a könyvtár és a kiválogatott olvasmányok is. A Bezerédj család könyvtárában Hidján az ókori Horatius, az angol Bentham, Diderot, Wilderspin, Pestalozzi, Salzmann, Fichte művei mellett magyar szerzők művei is jól megfértek egymás mellett.

Képek borították a falakat (arcképek, dagerrotípiák, festmények), egy kis családi galéria. A magyar festők közül Barabás Miklós volt a legnépszerűbb, a magyar festészet úttörője, önfejlesztő művész, ideálja a magyar táblabíró világ polgári művészetének. Lyka Károly írta róla: „Barabás a régi és új Magyarország festő Plutarchosa, mert nem volt nagyobb nemesi, vagy módosabb polgári család a két magyar hazában, amelynek ne jutott volna legalább egy képmásműve.”  Nem véletlen, hogy Döbrentei Gábor Kis Gyula könyvét és Bezerédj Amália Földesi estvék című művét is ő illusztrálta.

A Flóri könyve mellett kissé feledésbe merült Bezerédj Amália másik jelentős, bevégezetlenül maradt írása,  a Földesi Estvék. Olvasó könyv a' magyar ifjúság számára. A mű párbeszédes, nagyobb gyermekeknek, olvasókönyvnek szánta Bezerédj Amália. Az alkotás zsinórmértékét Samuel Wilderspin és Johann Heinrich Pestalozzi pedagógiai munkái jelentették. Fellelhető benne a kisgyermeknevelést és az óvodák tartalmi munkáját ismertető Wilderspin-féle  tervezet, és Pestalozzi Lénárd és Gertrúd című művének hatása.

A szerző a címben Földes pusztára utal, ahol Földesi úr (Bezerédj István) házában beszélgetésre gyűltek össze a környékbeli főnemesi, köznemesi családok, a baráti körükhöz tartozó orvosok és a gyermekeiket nevelő magántanítók. A gyermekek is jelen vannak az estéken, és a beszélgetések aktív résztvevői. A családi nevelés nagyszerű példája ez a munka. A Földesi kúriában eltöltött téli vasárnapesték leírását olvashatjuk a műben. Néha más helyszínt is választottak. Az összejövetelek résztvevői beszélgettek az ember jogairól, szuverenitásáról, a tanuláshoz való jogról, a gyermekeket megillető emberi élet követelményeiről. Olyan ma is időt álló problémákról is vitatkoztak, mint a tehetség, a műveltség kérdése, a közösségi nevelés elvei, a büntetés problémái, a szegény gyerekek nevelésének szükségessége, s az erkölcs kérdése. Szóba került a kisgyermeknevelés problémaköre is, amely a korban fontos kérdés volt Magyarországon. A mű Kisdedóvó-intézet című fejezetében egy óvoda felépítéséről, pedagógiai jelentőségéről, alkalmazott módszereiről, eszközeiről (pl. olvasótáblák, papírból készített betűk, számok, számológép, föld- és éggömb, hinta, faliképek, stb.) olvashatunk. A Földesi estvék igazolja azon reformkori felismerést, hogy a családoknak és az újonnan létesült intézményeknek (óvoda-iskola) magyar nyelvű könyvekre van szüksége. Bemutatja a Bezerédj-család kisgyermeknevelés, családi nevelés és pedagógusképzés érdekében kifejtett meggyőző munkáját.

A mű szerény halhatatlanságban rejtőzik, holott a reformkor igen értékes magyar nyelvű forrásainak egyike.

A hidjai meleg, szeretetteljes családi otthont beárnyékolta Amália súlyosbodó betegsége, majd 1837-ben bekövetkezett korai halála. A tragédia 1844-ben megismétlődött a 10 éves Flórika korai halálával. Bezerédj Istvánt vallásos hite segítette át a magán- és közéleti bajokon. Visszavonult a követi munkától, legfőbb életcélja lett felesége műveinek közkinccsé tétele.

A reformkor az otthonteremtés, a családi élet, a társas élet, a művészet és tudománypártolás kora volt, mindezt hűen tükrözi a 19. századi Bezerédj-család élete.