3.6. Posztalfabetizmus és újverbális kultúra

„A digitális valóság kezdettől fogva poszt-alfabetikus. Az ábécé réges-régen megrendült, lángra kapott, majd a földbe csapódott a sebesség hatására, mert betűi valószínűleg túl lassúak voltak az elektronika fény-idejéhez és fény-sebességéhez. Az írás nem tud lépést tartani az elektronikus társadalom sebességével. Az eredmény a Gutenberg-galaxis vége, és a Kép-millenium kezdete. Fénysebességgel terjedő képek. Képek, amelyek gyorsabbak, mint az elvonulásuk rögzítéséhez szükséges képek. Ikonikus képek. Speciális effektus-képek."291

 

 

 

 

 


A web fejlődéstörténete a vizualitást egyre meghatározóbb szerephez juttatja. Az internet multimediális tartalmakkal való gazdagodásával párhuzamosan zajlott a böngészők átalakulási folyamata. Ennek eredményeként a kezdetben csupán szöveges dokumentumok megjelenítésére kalibrált felhasználói felületek fokozatosan nyerték el mai formájukat.292 A manapság használatos operációs rendszerek, böngészők és különböző egyéb felhasználói szoftverek egyre több képi elemet, ikont tartalmaznak.293

A kezelőfelületek fejlődésük során megjelenési módjukat tekintve a megváltozott körülményekhez alkalmazkodtak. Küllemükkel a felhasználói készségeknek leginkább azokat az elemeit célozzák meg, amelyeket a nagyobbára a képek és részben a hangok által uralt kulturális viszonyrendszer is stimulál. Ez a technika tárgyait, eszközeit és működtetésük profán szabályrendszerét függetleníti az írásbeliség absztrakt, az értelmező tagolás időigényes folyamatától, és azokat a látás azonnaliságával kecsegtető dimenziójában helyezi el. Gyarmathy Éva megállapítása szerint „[a] mai világban, és az elkövetkezendőkben is egyre kevésbé szükséges az olvasási készség, mert a digitális-információs eszközök segítségével, képek által sokkal több információ elérhető."294 Sok digitális eszköz használata nem is teszi szükségessé a funkcionális írás-olvasás tudást, de még a betűk ismeretét sem feltétlenül.295

A különböző felhasználói szoftverek és a számítógépes-internetes kultúra jelentős része a vizualitás irányában mozdul el, miközben a kulturális és a hétköznapi gyakorlat egyaránt eltávolodik az írásbeliségtől. Aczél Petra a „hagyományos elektronikus média [például a televízió vagy a rádió] tartalmainak befogadásá[tól]"296 olyképpen különbözteti meg a főleg a számítógéphez és a világhálóhoz kötődő újmédia kommunikátumainak befogadási módjait, hogy ez utóbbiak esetében a befogadói kompetenciák előretöréséről értekezik: „A hagyományos elektronikus média tartalmainak befogadásához nincs szükségünk semmiféle »képesítésre«, látni és hallani optimális esetben természetszerűleg készek és képesek vagyunk."297 Ezt követően pedig megállapítja, hogy „[a]z újmédia, vagyis a számítógéphez, internethez, közösségi médiához kötött befogadás ismét kompetenciákat kíván. A technológiai-informatikai nyelv ismeretét. A technikai kommunikáció [...] kiábrándító, de kezelhető szabályait. Az új verbális kultúra jeleiben és protokolljában való jártasságot."298 A szerző idézett megállapítását érdemes a benne rejlő komparatív mozzanat hangsúlyozásával árnyalni.

Az Aczél Petra által említett és az újmédia tartalmainak befogadásához, esetenként pedig magának az újmédia különböző eszközeinek a használatához szükséges kompetenciák gyakran rövid idő alatt elsajátíthatók. A „technológiai-informatikai nyelv[nek]"299 már a felszínes ismerete is elegendő ahhoz, hogy a felhasználó hozzáférjen internetes tartalmakhoz, azokhoz aktív-produktív módon viszonyuljon, és élni tudjon az új virtuális közeg nyújtotta lehetőségekkel. „Az új verbális kultúra jeleiben és protokolljában való jártasság[...]"300 pedig már a használat során fejlődik tovább. A számítógépes kultúra ugyanis nem a nyelv jelrendszerének dominanciájáról árulkodik, az abban való elmerülés pedig akár a nyelvi kultúrában való járatlanság mellett is elképzelhető. Az Aczél Petra által tárgyalt „új verbális kultúra"301 a sokszínű kulturális miliő csupán egyetlen szeletét alkotja. Az ebben való jártasságok alapjaiban különböznek a könyvkultúra által elvárt írás-olvasás készségétől. Ez utóbbi kialakítása, majd pedig fejlesztése sokkal időigényesebb feladat.

Az újmédia tartalmaihoz való hozzáférés előfeltételeit jelentő kompetenciák elsajátítása valóban hosszadalmasabb folyamat, mint például a televízió vagy pedig a rádió esetében szükséges jártasságok interiorizálása volt. Ez utóbbiak esetében ugyanis, habár valóban nem nélkülözhetetlen szinte „semmiféle »képesítés[...]«"302, mindenképpen szükséges legalább minimális jártasság, az új, korszerű tévékészülékekről nem is beszélve. Az adott különbségek ennek megfelelően csupán fokozatbeliek és nem alapvetőek.