Farkas Károly a számítástechnikai fejlesztéseknek az alapképességekre, főleg az olvasásra gyakorolt hatásait vizsgálva tesz a komputerek mibenlétére vonatkozó releváns megállapításokat. Alábbi meghatározása a számítógépek használati sokszínűségét tükrözi. Kifejti, hogy „[a]z írást, a számolást, a dokumentáló rajzolást gépesítettük," és ennek következtében „[a] napi munkában, a termelésben egyre ritkábban kell kézzel írnunk, számolnunk papíron ceruzával vagy lerajzolnunk valamit." Ezt követően pedig rámutat arra, hogy „[a] számítógép általánosan használt írógép, kalkulátor, [hiszen] a számolást nagyságrendekkel gyorsabban, megbízhatóbban végzi, [és] rajzolni is (dokumentáló rajz) könnyebb vele."²⁴⁹

Az ilyen meghatározások nem szűkítik le a számítógépekkel mint a csúcstechnológia meghatározó vívmányaival végezhető, szerteágazó feladatköröket egyetlen, az írásban kiteljesedő központi funkcióra. Nem a digitális írás, valamint a mechanikus gépírás és a kézírás strukturális-funkcionális hasonlóságaira összpontosítanak a szembetűnő különbségek elleplezése által. Espen Aarseth hasonlóképpen az emberi tevékenységek szempontjából szinte általánossá vált számítógép-használatot reduktívan érintő monofunkcionalizmus ellenében foglal állást. Kifejti, hogy „a számítógép nem médium, hanem flexibilis technológia, mely számos, egymástól alapvetően különböző médiumot hoz egy platformra. Azaz nincs olyasmi, mint a képességek egy meghatározott körével bíró »számítógépes médium«, ahogy nem létezik a »számítógépes játék médiuma« sem."²⁵⁰

A komputerek funkcionális pluralizmusának összefüggésében értelmezhető Tamás Pál alábbi megállapítása: „Korunk populáris mítoszainak nincs még egy a számítógéphez mérhetően sokértelmű ikonja."²⁵¹ Ennek a poliszém ikonnak az ereje pedig „épp szintetikus voltában, többdimenzionalitásában van. Épp sajátos összetettségéből következik alkalmazhatósága a kor egyik kulturális logójaként."²⁵² Miként Aczél Petra A digitális leves íze (Új média - új kultúra?) című előadásában fogalmaz: az új média „nemcsak technológia, nemcsak eszköz, hanem gyakorlatilag eljárás, kód, a közvetítésnek, az egymás közötti közvetítésnek, a kommunikációnak a módja."²⁵³ Kitta Gergely a magyar ifjúság körében is tapasztalható médiahasználati trendeket vizsgálva mutat rá a kommunikációtechnológiai konvergencia jelenségére. Meglátása szerint „[a] fiatalok mindennapos médiahasználatában jellemzően azok az eszközök válnak népszerűbbé, amelyek több, korábban más és más készüléken elérhető funkciót egy berendezésbe integráltan tudnak kínálni."²⁵⁴

Michael Strangelove The Internet, Electric Gaia and the Rise of the Uncensored Self című szövege ellenben monista álláspontról tanúskodik. Érvelése óhatatlanul hierarchizál, amikor a világháló szempontjából a tágabb értelemben vett kommunikációs funkciónak biztosít elsőbbséget: „The Internet is not about technology, it is not about information, it is about communication-people talking with each other, people exchanging e-mail, people doing the low ASCII dance. The Internet is mass participation in fully bi-directional, uncensored mass communication. Communication is the basis, the foundation, the radical ground and root upon which all community stands, grows, and thrives. The Internet is a community of chronic communicators."²⁵⁵ Hasonló elképzelésének ad hangot Paul Miller, amikor a következőképpen fogalmaz: „the internet isn't an individual pursuit, it's something we do with each other. The internet is where people are."²⁵⁶

Strangelove 1994-es és Paul Miller 2013-as internet-meghatározása egyaránt a személyközi kommunikációs funkcióra összpontosít. Elképzelésük ennek megfelelően a nagyobbára az 1980-as évek passzív televíziózására vonatkozó Hans Magnus Enzensberger-i nullmédium-koncepció ellenpontja. Strangelove és Miller érvelése szerint a világháló főként a személyközi kommunikációt szolgálja, annak optimális keretet biztosítva. A nullmédiumnak, a televíziónak a nézője pedig teljes mértékben tisztában azzal, hogy a televízió nem a kommunikációt, hanem éppen ellenkezőleg: a kommunikáció tagadását jelenti.²⁵⁷ Az alapvető különbségek ennek megfelelően az interperszonalitás és nem a medializációs stratégiák szempontjából nyilvánulnak meg.