A képernyőről való olvasás az emberi gondolkodásmódot - a könyvkultúra domináns, az időigényes olvasást és az olvasottakban történő elmélyülést lehetővé tevő, magas fokú koncentrációs képességen alapuló mentális mintázatainak szempontjából tekintve - új irányokba lendíti, átformálja.²³²

Az viszont nyitott kérdés, hogy azt a teljességet, amelyet Mangen interpretációja szerint az olvasó számítógépet használva elveszít, feltétel nélkül az olvasott mű attribútumai közé kell-e sorolni, vagy pedig gyümölcsözőbb azt a hordozóközeg anyagi vonásainak származékaként elgondolni. Tószegi Mangen-tolmácsolása az előbbi, míg magának Mangennek a nyilatkozata inkább az utóbbi megoldást látszik igazolni. „The reader loses both the completeness and constituent parts of the physical appearance of the reading material"²³³ - olvasható a Mangen-szövegben, míg az idézett megállapítás Tószegi tolmácsolásában a következőképpen jelenik meg: „A képernyőről való olvasás során az olvasó nem érzékeli az olvasott mű fizikai valóságát és alkotórészeinek egészlegességét".²³⁴

„The physical substance of a book offers tranquility. The text does not move on the page like it does on a screen"²³⁵ - állítja Mangen. Az alkotórészek egészlegessége (completeness), csendes nyugalma (tranquility), az állandóság jegyeit mutató strukturáltsága viszont egy hordozóközeg által stabilizált mű sajátlagos tulajdonsága. A mű a médiumtól és annak anyagiságától elválaszthatatlan. Ennek megfelelően a jelzett médiumspecifikus jellemvonásokról éppen a kommunikációtechnológiai változások rántják le a leplet, s mutatnak rá ideiglenességükre.

„A könyv fizikai valósága, mozdulatlan szövege [valóban] nyugalmat áraszt."²³⁶ Ez a nyugalom a szemantikai és strukturális állandóság képzetét kelti. Önmaga azonban a könyvbe, a nyomtatványba, annak struktúrájába és anyagiságába van kódolva, vagyis nem a műbe, amely a hordozóközegtől függetlenül nem is létezik. A képernyőn megjelenő szöveg papír alapú, nem-identikus párját éppen attól az olvasás nyugalmát lehetővé tevő háborítatlanságától fosztja meg, amely annak sem volt konstitutív vonása, hanem amely már mindig is a külső, nem-szemantikai, hanem materiális territóriumhoz tartozott.

Nyíri Kristóf konzervativizmus-diskurzusában a kézzel vagy írógéppel írott szövegek koherenciája és ellentmondás-mentessége, valamint logikussága a mangeni egészlegességhez (completeness) hasonló funkciót tölt be. „Miközben a könyvek a szoliditás, a szilárdság érzését sugallják, az elektronikus szövegek cseppfolyósak, illékonyak"²³⁷ - fogalmaz Nyíri. Ezt követően pedig az élőnyelvi megnyilatkozásokat és a képernyőn megjelenő szövegeket a kézzel és az írógéppel megfogalmazottakkal összehasonlítva a koherencia alacsony szintjével jellemzi.

A koherencia megőrzésének feltételeként Nyíri a szövegek és azok részleteinek egymással való összehasonlíthatóságát jelöli meg. Ezek a komparatív műveletek a rögzített szöveges dokumentumok esetében könnyűszerrel hajthatók végre, viszont „[a] képernyőn ilyen összehasonlítások csak nagyon korlátozott mértékben végezhetők el"²³⁸ - fogalmaz a szerző. A jelzett összehasonlító műveletek döntő mértékben egy olyan kulturális miliőhöz tartoznak, amelyet a vizuális-grafematikus jelölőket materiálisan rögzítő írásbeliség határoz(ott) meg, és amely ilyképpen közel sem tekinthető eredendőnek.

A textuális koherenciát természetesen meg lehet és bizonyos esetekben, pragmatikai szempontokat figyelembe véve meg is kell őrizni. Eközben azonban ildomos kiépíteni és fenntartani azt a kommunikációelméleti tudatosságot, amely a koherencia és a mediális-materiális meghatározottságok elválaszthatatlan összefüggéseire hívja fel a figyelmet. A számítógépes, képernyő-kultúrában - Nyíri Kristófot idézve - „[a]z elérhető és releváns dokumentumoknak vagy akár csak egyetlen hosszabb dokumentumnak szinoptikus szemlélete [valóban] nem lehetséges. Az ellentmondások nehezen fedezhetők fel; [és] a szöveg egysége nehezen tartható fönn. A logikai szigorúság csökkenése [pedig valóban] óhatatlan [és talán hozzáfűzhetjük még azt is, hogy irreverzíbilis] következmény."²³⁹ A komparatív műveletek által föltárható koherencia (nem véletlenül tesz említést Nyíri szinoptikus szemléletről), a logikai szigorúság jellemezte ellentmondás-mentes gondolkodásmód nem volt sajátja az írásbeliség kialakulása előtti orális kultúráknak, vagyis az elsődleges szóbeliség kontextusának sem.

Pedig szintén szövegek, vagyis textusok voltak az élőnyelvi megnyilatkozások az elsődleges szóbeliségben, vagyis az írásbeliség előtti korokban, és szövegek azok a képlékeny, folyton átformálódó vizuális-grafematikus struktúrák is, amelyek a képernyőkön is, avagy esetenként már csak a képernyőkön jelennek meg, és ott nyerik el közel sem végleges és talán sohasem végleges formájukat.

Azt a szöveget, irodalmi művet, amely már a digitális közegben íródott, a legkevésbé sem jellemezheti - Walter Benjamint idézve - „a műalkotás Itt és Most-ja - egyszeri jelenléte azon a helyen, ahol van."²⁴⁰ Benjamin 1936-os szövegében úgy fogalmazott, hogy „a műalkotás technikai reprodukálhatóságának korában"²⁴¹ a mű aurája foszlik szerte, ma pedig a digitális kommunikáció-technológiai átalakulások közepette a műnek s az irodalmi műnek is radikálisan új aurája jelenik meg. Szűts Zoltánt idézve „[a] világháló kontextusában a digitálisan rögzített művek egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy virtuális világban léteznek, de képesek megjelenni, és megfoghatóvá lenni (nyomtatással, lemez írásával és egyéb módszerekkel)."²⁴²