Carl Raschke az írásnak a második tudásforradalmat kirobbantó megjelenése kapcsán egyenesen a tudásnak „szabványosított, kanonizált eljárások, tények és fogalmak bővülő, ám lényegében ellenőrzött tárházává"¹⁷⁹ való átalakulásáról tesz említést. Friedrich Kittler pedig a beszélt nyelveknek a rádióadások hatására bekövetkező sztenderdizációjáról ejt szót.¹⁸⁰ Kittler a másodlagos szóbeliség (secondary orality) fogalmának használatakor Walter J. Ong Orality and Literacy: The Technologizing of the Word című művének¹⁸¹ német nyelvű fordítására hivatkozik.¹⁸²

Az írásbeliség megjelenése előtt a relevanciájuk, nemzedékről nemzedékre változatlan formában átörökítendő jellegük folytán a törvények, a szertartások, valamint a mondák viselték magukon - mintegy a könnyebb memorizálhatóság érdekében - a hivatalos és nyilvános nyelvhasználat nyomait. Az orális kultúra ugyanis - az írásbeliség megjelenése előtt - csakis az auditív jelek segítségével megvalósuló kommunikációs módozatokat ismerte. Az elsődleges szóbeliségben a nyelvi megnyilatkozások kizárólag tűnékeny természetű szavak formájában hangozhattak el, nem nyílott lehetőség a nyelvi konvergenciának a grafematikus, vagyis vizuális kódok igénybevétele általi megteremtésére. „A nyelv egészét [...] csak az írásbeliség, és még inkább a könyvnyomtatás megjelenésével kezdi áthatni az egységes szabályozás szelleme"¹⁸³ - fogalmaz Nyíri.

A fentieknek megfelelően is értelmezhető Faludy György azon megállapítása, amely szerint „az ország szellemi egységének egyik elengedhetetlen követelménye, hogy nemzedék nemzedék után, igen kis változtatásokkal ugyanazt a helyesírást használja."¹⁸⁴ Hasonló elképzelés fogalmazódik meg az Eric Johnsonnal közösen írt, Jegyzetek az esőerdőből című művének törzsszövegében, ahol a következő megjegyzés szerepel: „Minden nép kulturális egységének egyik fontos alapja, hogy nemzedék nemzedék után ugyanazt, vagy majdnem ugyanazt a helyesírást használja."¹⁸⁵ Egy későbbi szöveghelyen pedig immár nem az állandósult helyesírásnak, hanem az állandósult kiejtésnek többek között természetesen éppen a helyesírás által elősegíthető megtartásának és fenntartásának a szükségességét hangsúlyozó megállapítás olvasható: „Közhasználatban lévő, magyarosított neveket évszázados szokás szerint úgy ejtünk, ahogy az előttünk lévő nemzedékek sora mondta."¹⁸⁶

Fontos rámutatni arra, hogy Faludy érvelésében az állandósult helyesírás és az attól immár elválaszthatatlan kiejtés a szellemi-kulturális egység kialakításának és fenntartásának csupán „egyik elengedhetetlen követelménye[ként],"¹⁸⁷ csupán „egyik fontos alapja[ként]"¹⁸⁸ jelenik meg. A másik alapvető kritérium pedig - tehetjük hozzá Kittler gondolatmenetét idézve - a közvetített beszélt nyelv szabványosítása. Miként Kittler fogalmaz: „radio had the effect of standardising unwritten languages, primarily through world-wide short-wave broadcasting, thus transforming colonised tribal associations into independent nations."¹⁸⁹ Kittler ezen utóbb idézett megállapítását alátámasztandó Harold Adams Innis Empire and Communications című művére¹⁹⁰ hivatkozik.

Az e-maileknek a régmúlt idők kézzel írott leveleivel való - Ferraris által javasolt - összahasonlítása arra a nyilvánvaló eredményre jut, mely szerint az előbbiekben formai és tartalmi szempontból egyaránt sokkal több hiba található.¹⁹¹ Az elektronikus levelek s még inkább a chat oldalak, valamint a közösségi média és természetesen a mobiltelefonok által lehetővé tett instant üzenetváltások ugyanis az élőnyelvi face-to-face kommunikációnak a megnyilatkozások nyelvi megformáltságának szintjén, többek között a csonka, befejezetlen avagy grammatikailag hibás mondatok formájában is megnyilvánuló közvetlenségét idézik fel.

Nyíri, aki a hálózati kommunikáció alapvető formájának tekinti az e-mailezést, egyenesen lenyűgözőnek találja azokat a megfigyeléseket, amelyek az ezen levélváltások jellegzetes sílusa és a beszélt nyelv stílusa közötti, egyebek mellett „a hibásan induló, inkoherens mondatok[..]"¹⁹² formájában megnyilvánuló hasonlóságokra vonatkoznak. Miként fogalmaz: „az élő beszéd vonásai a legkifinomultabb hálózati software alkalmazása mellett is fellépnek [, hiszen] [a] hálózat gyorsasága - s tegyük hozzá nyomban, Aczél Petrát idézve: a „digitális kommunikáció első alapjellemzője,"¹⁹³ vagyis a sebesség - a kommunikációs helyzet nyomása a mérlegelő, reflektáló fogalmazás ellenében hat."¹⁹⁴