Az olyan állandósult szófordulatok, formulák, mint például a Ferraris által említett as soon as possible angol vagy a répondez s'il vous plaît francia nyelvű kifejezések komplex szemantikai struktúrákat alkotnak, s azokat szegmentális (diszkrét) nyelvi jelek formájában rögzítik. Ennek a rögzítésnek azonban a betű előtti írás mint az állandósulás értelmében vett intézményesülés a feltétele, s ilyképpen nem szükségszerűen és kizárólagos módon kötődik a szűkebb értelemben vett íráshoz mint lejegyzéshez. A formulákat „egy elsődleges írás"¹³⁰ hozza létre, rögzíti vagy pedig írja át, változtatja meg. Ez az elsődleges írás azonban nem a beszélt nyelv instrumentalista értelemben vett, külsődleges, helyettesítéső funkcióját, másodlagosságát jelenti, hanem a nyelv eredeteként felfogott írást mint „valamely jel tartós intézményét."¹³¹ Miként Derrida fogalmaz: „Már maga az intézményesültség fogalma - tehát a jel önkényességéé - sem gondolható el az írás lehetősége előtt és horizontján kívül. Vagyis egész egyszerűen a horizonton, a világon mint inskripciós téren kívül, mely megnyitja a jelek kibocsátását és térbeli eloszlását, differenciáik szabályszerű játékát, még ha »fonikusak« is ezek a differenciák."¹³² Nyíri Kristóf a hagyomány filozófiájának kérdéseit taglalva állapítja meg, hogy „[a]z intézményesítettség valamely minimális foka nélkül az emberi lét elképzelhetetlen,"¹³³ s ezt nevezi ő „az institucionalizmus erős tételének."¹³⁴ Az adott kontextusban nyer értelmet az a Ferraristól származó meglátás, mely szerint „már a tömegtájékoztatás által közvetített élőszóban és egyéb megjelenési formáiban is ott szunnyadt az írás, ugrásra készen, hogy újra az előtérbe tolakodjon, mint mindig, a sumérok óta vagy még annál is régebbtől fogva."¹³⁵

A kézírás, a könyvnyomtatás, majd pedig az elektronikai, főleg a számítógépes és mobiltelefonos rendszerek - a grafematikus-vizuális struktúrák formájában történő láthatóvá tétel és rögzítés által - a különböző szintű jelek és jelrendszerek, szintagmatikus szerkezetek intézményesüléséhez járulnak hozzá, illetve azok intézményesültségi fokát növelik. Nyíri Ongot idézve fejti ki, hogy a könyvnyomtatást megelőzően, vagyis a kéziratos kultúrában a betűk nem bírtak önálló léttel, nem voltak önálló entitások, hiszen csakis abban a szövegben léteztek, váltak láthatóvá, amelyben előfordultak. Könyvnyomtatáskor viszont - állapítja meg Ong - „[a] szavak olyan egységekből (betűformákból) állnak össze, amelyek már e szavakat megelőzően léteznek."¹³⁶

Részben ennek megfelelően vélekedhetett úgy Faludy György a „dz"-nek és a „dzs"-nek A magyar helyesírás szabályainak 1984-es, tizenegyedik kiadása által két-, illetve háromjegyű önálló betűként való meghatározása, elismerése¹³⁷ és a betűrendezésben,¹³⁸ valamint az elválasztásban¹³⁹ is akként való kezelése kapcsán, hogy ezek valójában nem is valódi, vagyis önálló betűk, hanem - a szerző kifejezésével élve - „álbetű[k]."¹⁴⁰ Miként Faludy fogalmazott az Eric Johnsonnal közösen jegyzett Jegyzetek az esőerdőből című kötet törzsszövegében: „Attól, hogy két önálló betűt [vagyis a „dz" esetében a „d" és a „z" betűt, a „dzs" esetében pedig a „d"-t és a kétjegyű „zs"-t] egymás mellé írunk, nem lesz belőlük egy betű; - majd pedig hozzáteszi, hogy - hasonló eljárással más, jóval gyakrabban használt betűkombinációkat, mint az Rt-t, az Ng-t is egyetlen betűvé lehetne előléptetni, és ennek se lenne az égvilágon semmi értelme."¹⁴¹ A szerző azt a kategorikus kijelentést teszi, mely szerint „[k]özismert tény, hogy a magyar ábécé betűi, akár egy-, akár kétjegyűek, kiválóan megkülönböztethető hangnak felelnek meg."¹⁴²

A különböző internetes keresőoldalak, a szövegszerkesztő és helyesírás-ellenőrző programok, a maroktelefonok által rögzített és üzenetírás alkalmával azonnal előhívható, szövegbe illeszthető T9-es és egyéb sablonok¹⁴³ viszont már mintegy megmutatják, hogy nem csupán a betűk, vagyis a szavak építőelemei léteznek önálló és önállóan is látható entitások módjára. Azt példázzák, hogy maguk a szavak, az állandósult szókapcsolatok, a nevek és hovatovább: a gyakran előforduló teljes mondatok is önálló léttel bírnak, és ennek megfelelően is állandó grafematikus formában objektivizálódnak, és nem csak a mentális lexikon és a mentális képességek szintjén - mint például a szólás(mondás)ok.¹⁴⁴

Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor nyelvtudományi koncepciója szerint az „előre látható és az adott helyzetben rutinszerűen, automatikusan ismételhető, két vagy több szóból álló és többé-kevésbé kötött szókapcsolatok"¹⁴⁵ a beszéd fontos részét alkotják. Ezek „a gondolkodásba és a beszédbe beépülő"¹⁴⁶ komplex elemek a beszédtevékenység során, a szerzőpárost idézve „- szinte előre gyártott elemekként, szokványos szókapcsolatokként - már készen jelennek meg tudatunkban, azaz nem produkáljuk, hanem reprodukáljuk őket."¹⁴⁷ O. Nagy Gábor hasonló elképzelést fogalmaz meg, amikor kijelenti, hogy „a több szóból álló szólásokat is éppen olyan nyelvi egységekként használjuk, amilyen nyelvi egységek a jelentésük szerint tovább nem elemezhető egyszerű szavak."¹⁴⁸

Hasonlítsuk csak össze a szólásoknak, a kötött szókapcsolatoknak ezt a Bárdosi és Kiss, valamint O. Nagy Gábor által leírt, főként a mentális szótárt és az emberi gondolkodást érintő és ebben a humán dimenzióban lokalizált működésmódját az SMS- vagy digitálisszöveg-írás közben segítségül hívható, fentebb már említett T9-es és egyéb sablonok funkcionálási módjával! Hiszen ezek az utóbb említett grafematikus sablonok is automatikusan, rutinszerűen ismételhetők, jeleníthetők meg - írásban; ezek is előre gyártott elemek, szokványos szókapcsolatok, azonban immár nem csupán tudatunkban, hanem a kommunikációs-számítástechnikai berendezésekben jelennek meg - exteriorizálva. Ezeket a szókapcsolatokat, frázisokat sem szükséges produkálnunk, hanem csak reprodukáljuk őket - írásban és írás közben. A szövegszerkesztők hasonlóképpen nyújtanak lehetőséget arra, hogy már kész, begépelt, hosszabb-rövidebb szövegegységekkel végezzünk különféle műveleteket, például változatlan formában másoljuk vagy áthelyezzük őket. Ilyenkor tehát már nem csupán az emlékezet, a mentális lexikon diktál a számomra, és szólít fel másolásra, tisztázásra,¹⁴⁹ hanem a mindazzal összefüggő, arra támaszkodó, azt kiterjesztő, hatásában és erejében meg- és felerősítő technikai apparátus is.

További fontos példa a Google Instant szolgáltatása, az ugyanis a keresőszavaknak és bonyolultabb, összetettebb -kifejezéseknek vagy akár a teljes mondatoknak már a begépelése közben megjeleníti a lehetséges eredményeket - azok frekventáltságát, „népszerűségét" figyelembe véve -, majd pedig - szinte minden egyes újabb betű, karakter vagy pedig írásjel hozzáadását követően, illetve szinte azzal egy időben - dinamikusan frissíti és megjeleníti a keresés újabb eredményeit.¹⁵⁰ Ily módon az állandósult szókapcsolatokat, frázisokat memorizálja, könnyebbé, gyorsabbá és egyben hatékonyabbá téve keresésüket és megjelenítésüket. A Facebook ismeretségi hálózat, közösségi oldal¹⁵¹ pedig hozzászólás írása közben az ismeretségi körbe tartozó személyek nevének begépelését könnyíti meg azáltal, hogy - a Google Instant szolgáltatásához hasonló módon - (be)gépelés közben megjeleníti azokat, lehetővé tevő a hozzászólás szövegébe történő gyors beillesztésüket és taggolásukat. Továbbá hasonló applikációk segítik immár a különböző online szótárak,¹⁵² enciklopédiák/lexikonok¹⁵³ használatát is. A Google internetes keresőrendszer vizuális, a potenciális találati eredményeket anaforikusan megjelenítő működésmódján alapul az immár különböző nyelveken egyaránt elérhető Google Poetics oldal.¹⁵⁴ „Google Poetics is born when Google autocomplete suggestions are viewed as poems" - olvasható a Sampsa Nuotio, az oldal alapítója és Raisa Omaheimo, az oldal kurátora által közösen jegyzett, What is Google Poetics? című szövegben.¹⁵⁵

Mindez - a nyelven belül - a betű előtti írás, a bevé(sőd)és, az állandósulás, az intézményesülés működésmódjáról tanúskodik, és nem csupán a (számítás)technika (szf)érájában, hanem már magában az emberi gondolkodásban és a mentális lexikonban is. Amennyiben - miként Ong megjegyzi - „a könyvnyomtatás az írásnál sokkal erősebben sugallja, hogy a szavak dolgok,"¹⁵⁶ napjaink információ- és kommunikációtechnológiai berendezései nem csupán sugallatát, hanem mintegy bizonyítékát adják a szavak és a komplexebb nyelvi szerkezetek önálló létének. Megmutatják ugyanis őket, valamint lehetővé teszik, hogy különböző műveletek hajtsunk velük végre. Ennek egyenes következménye, hogy - miként Nyíri Dimlerre utalva megjegyzi - „a szövegszerkesztő segítségével történő fogalmazás panelekből való építkezésre indít, az író úgymond hajlani fog arra, hogy állandó formulákat és frázisokat ismételjen."¹⁵⁷