A NEVELÉS TUDOMÁNYOS MEGKÖZELÍTÉSE
A digitális tananyag fejezete a nevelés magyarországi tudományos megalapozását tárgyalja valamint a nevelés paradigmái kialakulását, történeti előzményeit. Szándékoltan nem kívánva növelni a történeti írások számát, hanem azokat felhasználva, a történeti munkák aspektusából a ma honos nevelési nézeteket reflektálandó – a képzésben részt vevők számára biztosítva azokat a neveléstörténeti minimumokat, amelyek akár köztudottak is lehetnek, de amelyek felett pedagógiatörténeti tanulmányaink során gyakran elsiklunk, nélkülük azonban nehezen érthetők meg a jelenkor neveléstudományi alapvetései. Sokszor kritikátlan a pedagógiatörténeti tudás hallgatói reprodukciója: hol „kis színesek”-ként bánunk velük, hol pedig szükségszerűen letudandóként, holott a neveléstörténeti alapozás – az orvoslás mintájára – a neveléstudomány „anatómiája”. Nélküle értelmetlen és nem is megérthető, mitől az a ma neveléstudománya, ami. Sokszor azonban elmarad szükséges reflexió, amely megalapozottá teheti mai gondolkodásunkat a témáról. A nevelés tudományos megközelítés és a pedagógia normatívvá tétele, azaz előíróvá tételére törekvés állandó vonásai a pedagógiának. A történeti előzmények választ adnak arra, honnan erednek ezek a törekvések.
„A diszciplínák a társadalmi intézményesülés formái, melyek a tudomány kognitív differenciálódása során egy viszonylag bizonytalan határokkal végbemenő folyamat eredményeként jönnek létre.” (Németh, 2013:21-22) http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2013/nevelestudomany_2013_1 , a diszciplína szó jelentése fordításban „fegyelem”, amelynek értelmezéséhez egy másik is tapadt: az önkényesség. A nevelésről való gondolkodás tudományos megalapozása tárgyalásakor tisztázandó, hogy beszélhetünk-e a nevelésről, a pedagógiáról, mint tudomány(ok)ról. Az egyik lehetséges válasz, hogy a pedagógia – tudomány: a tudomány, a tudományosság kritériumainak megfelelő entitás. Így fontos, hogy a pedagógiát, a nevelés megfeleltessük e kritériumoknak abból a célból, hogy tudománynak tekinthetők vagy sem. Egy tudományossági kritérium, hogy jól körülhatárolható-e a vizsgált entitás tárgya, problémafelvetése, sajátos, csak rá jellemző nyelvezete (fogalmai, terminológiája, kommunikációja) van-e illetve, hogy intézményesült-e: helye, szereplői, a tudományos minősítés (a tudománymetria kérdései: a citatio és impact factor). Sajátos formális kommunikáció: jellemzi: a tudományos közlés, az előadás, a referátum és sajtó. A diszciplína (tudományterület) a tudósai által létrehozott és kellő mértékben homogén kommunikációs közössége (scientific community), illetve annak kommunikációs hálózata,
b) Magába foglalja továbbá az adott közösség mindazon tudományos ismereteinek korpuszát, amely tankönyvekben közvetített, vagyis a kodifikáció, a konszenzuson alapuló elfogadás és az elméleti hozzáférés (tanulhatóság) által jellemezhetőek.
c) Emellett a diszciplína részét képezik az adott korban időszerű „tudományos” problémafelvetések elfogadott paradigmáinak szabályzó hatásai is.
d) Szerves részét képezik továbbá annak a tudósközösségnek az adott korban elfogadott tudományos paradigmák rendező elveinek szellemében megvalósuló kutatásai hátterében álló kutatás-metodológiai és metodikai eljárások
e) A tudományok működésének további fontos szociológiai összetevője az adott diszciplínán belül mű-ködő szakmai szocializáció, illetve karrierstruktúra, amely a tudományos utánpótlás szelekcióját, illetve ideológiai felkészítését (indoktrinációját) szolgálja.
(Németh, 2013:22) http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2013/nevelestudomany_2013_1
A másik lehetséges válasz, hogy a pedagógia nem tudomány, mivel a fenti elvárásoknak maradktalanul nem tesz eleget. Például a sajátos, rá jellemző nyelvezet gyakorta vegyül hétköznapi fogalmakkal, szakmai kommunikációjára kevéssé a terminológia használata jellemző.
A pedagógia tehát egyfelől, mint társadalmi alrendszer tételezhető, sajátos világa, valósága, funkciója és modellezése, problémái és témái/valósága van: pl. a nevelés. A pedagógia világa: pl. az iskola és értelmezhető, mint lehetséges professzionális intézmény, szerep- és tevékenységrendszer. Integrált multidiszciplína. Sajátos tevékenységek, szerepek, szervezetek a pedagógia világában, (sajátosan pedagógiai) problémák és megoldások (Zsolnai, 1996).
A pedagógiai –neveléstudományi tudás
A pedagógia világa és valósága, témái és intézményei sajátosak, minthogy mással nem összetéveszthető tevékenységek különféle szinteken zajlanak: az „én” iskolám/nevelésem (mikroszint), a mindennapi tapasztalás szintje; a „mi” iskolánk/nevelésünk, (mezoszint) és az iskola, a nevelés maga, a (makroszint), azaz az általános érvényesség szintje. A róla való gondolkodás, tudás: a (metaszint). A pedagógiai tudás nem mozaik,- hanem rendszer-szerű (a tantárgyi tudáshoz hasonlóan) (Zsolnai, 1996)
Tudomány-e a pedagógia?
A 154/2004. (V. 14.) Korm. rendelettel szabályozottan – az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról szóló 169/2000. (IX. 29.) Korm. rendelet módosításáról – a pedagógiát nem tételezi, mint tudományterületet vagy tudományágat. A neveléstudományt, mint a pedagógiára vonatkozó ismeretek összességét az utóbbi jogszabály a társadalomtudományi terület tudományágaként tartja számon. Ebben az értelemben tehát a pedagógia nem tudomány, hanem egyfelől a) társadalmi alrendszer; b) sajátos praxis és a reá vonatkozó tudás (a praxis/orientált teória); c) ismeretrendszer és d) laza ismeretek halmaza (tan, elmélet, ismeret és tudás.) A pedagógia, mint társadalmi alrendszer témái és sajátosságai, amelyek elkülönítik a többi alrendszertől és azonosítják más alrendszerekkel: az alkotó és alakító összetevői; az általa létrehozott objektivációkat (produktumok); valamint létező és kimunkálatlan kapcsolódásai, azaz mely területeken, hol van jelen a pedagógia, mint társadalmi alrendszer. (Zsolnai, 1996)
A pedagógia, mint társadalmi alrendszer
„Az értékvilág, a kultúra, a társadalmi-emberi tapasztalat átszármaztatására szerveződött, normatív és részben teleologikus társadalmi képződmény. A többi társadalmi alrendszerrel együtt vállal szerepet a társadalom szellemi-tudati reprodukciójában.” (Zsolnai, 1996:13)
A pedagógiát, mint társadalmi alrendszert alkotó tényezők
A pedagógiát, mint társadalmi alrendszert a benne cselekvő alanyok, az értékvilág, az alanyok tevékenységei, a közvetítő médiumok, a mindennapi élet alakítják, de a közvetítő szervezetek, a belső környezet, az idő, a tér, az abszolútum, a teljesítmény is mint rendszeralkotó komponensek lépnek elő. (Zsolnai, 1996)
A pedagógia, mint társadalmi alrendszert alakító tényezők
A pedagógiát, mint társadalmi alrendszert a természet és a társadalom (szerves és szervetlen és társadalmi lét); a társadalom és az idő (történelem, jelen és jövő); a társadalom és a tér és szellemi kategóriák alakítják. (Zsolnai, 1996)
A pedagógia, mint társadalmi alrendszer kapcsolattípusai és funkciója
A pedagógia, mint társadalmi alrendszer lehetséges kapcsolattípusai (kimunkált és kevésbé kimunkáltak) a bemeneti tartalmakra ható (orientáló); a kooperatív; az értékelő; a befolyásoló, determináló típusúak. A pedagógia funkciói a kultúrát őrző, repetitív funkció; a kreáló, alkotó funkció; a korrekciós és rehabilitációs funkció; a szükségletet kielégítő; a fejlesztő és az önreflexióra késztető funkció. (Zsolnai, 1996)
A pedagógia világa és modellezése
A pedagógia világa lehetséges modellje a cselekvő; a megismerő; a kreáló; az értékelő és a kommunikáló modellek. (Zsolnai, 1996)
A pedagógiai alaptevékenységek
Tevékenységek a pedagógiában
Fő tevékenységek
Feltételi tevékenységek
Kiegészítő tevékenységek
Szerepek a pedagógiai szervezetekben (pedagógusszerep, tanulószerep) (Zsolnai, 1996)
Magyar neveléstani törekvések
A következőkben rövid áttekintést nyújtunk a nevelés tanával, elméletével foglalkozó írásokról, tankönyvekről és arról, hogy ezek milyen megközelítésben tárgyalták a nevelés mibenlétét. Felméri Lajos: A neveléstudomány kézikönyve (1890) és Baló József Népiskolai nevelés- és oktatástan (1905) című könyvének elemzése példát mutat arra, hogy hogyan bővült a népiskolai tanítók feladatköre, milyennek látta a két szerző korának modern tanítóját (MAGYAR PEDAGÓGIA 111. évf. 4. szám 289–311. (2011) 289 A NÉPTANÍTÓI SZAKMÁSODÁS ALAKULÁSA KÉT DUALIZMUS KORI NEVELÉSTAN-KÖNYV TANÍTÓKÉPÉNEK ELEMZÉSE TÜKRÉBEN Kovács Krisztina, 289. old). Online: http://www.magyarpedagogia.hu/document/Kovacs_MP1114.pdf
Tettamanti Béle: A személyiség nevelésének magyar elmélete – Schneller István rendszere. Szeged 1932. Reprint: 1995. Fináczy E.: Didaktika. Budapest 1935. Reprint: 1994. Fináczy E.: Elméleti pedagógia. Budapest 1937. Reprint: 1995. Imre S.: Neveléstan. Budapest 1928. Reprint: 1995. Weszely Ö.: Bevezetés a neveléstudományba. Budapest 1923. Reprint: 1994.
Weszely Ö.: Pedagógia. Budapest, 1905. Reprint: 1989. online: http://mtdaportal.extra.hu/books/weszely_odon_pedagogia.pdf
Prohászka L.: Az oktatás elmélete. Budapest 1937. Reprint: 1990. Várkonyi H.: A gyermekkor lélektana. I– II.; Faragó L. – Kiss Á.: Az új nevelés kérdései. Budapest 1949 (németh András)
A magyar szerzők első neveléstani munkái német vagy latin nyelven íródtak, amelyek főként a Felvidék iskolavárosaiban közvetítették a felvilágosodás pedagógiai eszméit. Ezek közé tartozik az Eperjesen iskolarektorként működő evangélikus Fábri Gergely (1718–1779) 1773-ban Bécsben megjelenő latin nyelvű munkájában (Considerationes rei scholasticae ad publicum juventutis patriae emolumentum in melius vertendae). A tanügyi munka a hazai köznevelési rendszer szakavatott bírálatát, ezt követően pedig újjászervezésére vonatkozó javaslatokat fogalmaz meg. A középiskolában fontosnak tartja a reális, a jövő élet szempontjából hasznos ismereteket oktatását, például az alapvető „hazai” nyelvek (magyar, német, tót), a keleti és nyugati nyelvek, a történelem- és egyháztörténet, kereskedelmi és ipari ismeretek, gazdaságtan stb. oktatását. Összesen 53 tárgyat sorol fel, melyek felfogása szerint 3-4 éves kurzusokban lennének elvégezhetők. A korabeli iskolák az a legnagyobb hibájának azt tartja, hogy mindazoknak, akik először jönnek a „szent lélek e műhelyébe” egyazon „mozsárba gyömöszölik”, egyforma tanulási szabályokra kényszerítik, mindenkinek ugyanazt tanítják, nem veszik figyelembe a gyermekek különböző „tehetségeit”. Fábri értekezésében elsősorban a német filantropizmus hatása érvényesül, például a hasznossági szempont, a tanulást megkönnyítő módszertani megoldások hangsúlyozásában, a gyakorlatias tárgyakban és a világiasabb szellemben. Többször idézi Basedow Philalethiáját, Gesnert, Rollint, Ernestit, továbbá Locke, D’Alambert, La Chalotais műveit is. (Németh András, 2002)
Az első magyar nyelvű neveléstani munkát 1776-ban Molnár János jezsuita szerzetes írta Petrovszky Sándor úrhoz Molnár Jánosnak tizenöt levelei, midőn őtet a jó nevelésről való írásra ösztönözné200 címmel. Elsősorban a 7., 9. és 10. levél tartalmaz részletesebb pedagógiai fejtegetéseket. Molnár a tanító (nevelőmester) kötelességei között kiemeli növendékei olvasásra, írásra, keresztény tudományra való megtanítását. Az anyanyelvet a gyakorlat útján kell megtanulni, legcélszerűbb és könnyebb a cselédektől elsajátítani azt. Ezt követően kell a „deáknyelvet” (latint), számtant, földrajzot, rajzot, történelmet, esetleg a 197 Erről lásd részletesen Fehér K.: Teleki László nevelésügyi munkásságához. Magyar Könyvszemle. 1985. 1. sz. 62–67.; uő: A felvilágosodás pedagógiai eszméi és a főúri magánnevelés. Iskolakultúra. 1996. 2.sz. 85-93.: uő: Ráday Pál ismeretlen kéziratos utasítása fia nevelőjének. Magyar Könyvszemle, 1997. 2. sz. 220–225. 198 Kosáry (1983): 447–448. 199 Szelényi Ödön. Pedagógiai törekvések Magyarországon. A neveléstan alapvonalai online http://mtdaportal.extra.hu/books/szelenyi_odon_a_nevelestan_alapvonalai.pdf
Czenner Lajos: Kicsinyek és nagyok. Neveléstani tárczák. Bp. 1881. Ruschmann, 1770–1848. Uránia, 1915. 279. 200 Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt levelei midon őtet A jó nevelésről való írásra ösztönözné. Pozsony–Kassa, 1776. 392. görög nyelvet tanítani. A vallásos nevelés mellett Molnár foglalkozik a reális tárgyakkal, melyek tanításához mintaleckéket is mellékel. A munka szemléletmódjában erőteljesen érvényesül a felvilágosodás szellemisége. Ennek jegyében a szerző a nevelés legfőbb céljának a boldogság elérését tekinti. Boldog ember csak az lehet, aki megfelelő nevelésben részesült. Ennek jegyében vallja, hogy a gyermekek nevelése az állam elsőrendű feladata és a szülők alapvető kötelessége. Locke és Rousseau nézeteit követve kiemeli a gyermek testi nevelés fontosságát. Molnár János pedagógiai leveleiben a nevelés és oktatás minden lényeges gyakorlati kérdésével foglalkozik, és abban erőteljesen érvényesül a kortárs külföldi (főként német, francia, angol) szerzők pedagógiai tárgyú műveinek recepciója (Németh András, 2002)
Neveléstani munkák – gyermekszemléleti aspektusból
Perlaki Dávid: A’ gyermekeknek jó nevelésekről való rövid oktatás, 1791 és Tóth Pápai Mihály: Gyermek-Nevelésre Vezető Út -Mutatás, 1797. August Hermann Niemeyer: Grundsätze der Erziehung und des Unterrichts [1796], 1834-36 109 4.4.4. Szilasy János: A nevelés tudománya, 1827 online (fedlap): http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/honapkonyve/neveles/szilasy1.jpg
Beke Kristóf: Kézikönyv a falusi oskolamesterek számára, 1828 és Beke Kristóf: Neveléstudomány a mesterképző intézetek számára, 1844. Lesnyánszky András: Didaktika és methodika avvagy a’ tanításnak közönséges tudománnya és a’ tanítás módgyának tudománnya, 1832. Warga János: Vezérkönyv az elemi nevelés- és tanítástanra, 1837-38, Warga János: Neveléstan, 1843-44 és Warga János: Nevelés- és oktatástan kézikönyve, 1860. Majer István: Népneveléstan, 1844. Rendek József: Tanítás-mód várasi, ‘s falusi elemi iskola-tanítók és mesterképző intézetek használatára, 1846 Beély Fidél: Alapnézetek a’ nevelés, és leendő nevelő, s tanítóról, 1848.
Peregriny Elek: Általános neveléstan, 1864. és Bárány Ignác: Tanítók könyve, 1866 Mennyey József: Nevelés- és tanítástan, 1866/67. Lubrich Ágost: Neveléstudomány, 1868.
Kiss Áron és Öreg János: Nevelés és oktatástan, [1876] (1895) Emericzy Géza: Népiskolai neveléstan, 1882. Erdődi János: Neveléstan, [1881] 1889.
Peres Sándor: Neveléstan, 1904 (Az iskola lelke a tanító. A taíntókép Peres Sándor könyvének tükrében.: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00164/pdf/EPA00011_Iskolakultura_2012_04_079-085.pdf )
(Pukánszky Béla, 2002: TIZENKILENCEDIK SZÁZADI MAGYAR NEVELÉSTANI KÉZIKÖNYVEK GYERMEKSZEMLÉLETE A GYERMEKKOR TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ KUTATÁSOK TÜKRÉBEN Pukánszky Béla 2002 online: http://www.pukanszky.hu/tiz.pdf )
Pukénszk Béla: A GYERMEK A 19. SZÁZADI MAGYAR NEVELÉSTANI KÉZIKÖNYVEKBEN Iskolakultúra Könyvek, 2005. http://mek.oszk.hu/03200/03256/03256.pdf
Karácsony Sándor (neveléstudományi) munkái: http://www.vk-foldes.bibl.hu/nofrm/3tarlo.html
Marcell Mihály A BONTAKOZÓ ÉLET VIII. NEVELÉSTAN ÍRTA: MARCZELL MIHÁLY DR. BUDAPEST, 1938 »ÉLET« KIADÁSA Felelős kiadó: Marczell Mihály dr. „Élet” írod. és Nyomda Rt. – Igazgató: Laiszky Jenő. http://konyvtar.asztrik.hu/sites/default/files/letolt/marczell/b_e_08.pdf
Feladat
Véleménye szerint vannak-e, lehetnek-e tapasztalataink arról, hogy a pedagógia aktuális valóságát milyen elméleti paradigmák hatják át? Ezek elemei felismerhetőek-e, tetten érhetőek-e a pedagógiai gyakorlat megfigyelésével? Véleménye szerint mely paradigmák hatásai érződnek az iskola Ön által ismert világában napjainkban? Van-e ezek közül domináns, netán egyeduralkodó paradigma adott intézmények pedagógiájában? Ha úgy látja, hogy van ilyen, milyen okoknak tulajdonítja a domináns paradigmák létét?
Felhasznált irodalom
Barakonyi Károly – Forray R. Katalin (2012, szerk.): Perspektívák a neveléstudományban. Pécs.
Bourdieu, Pierre (2005): A tudomány tudománya és a reflexivitás. Gondolat, Budapest.
Farkas János: A tudomány strukturális tagozódásáról. 1967. -pp. 226–238
Kozma Tamás – Perjés István (2011, szerk.): Új kutatások a neveléstudományokban 2010. Törekvések és lehetőségek a 21. század elején. Az MTA Neveléstudományi Bizottságának sorozata. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Kuhn, Thomas (2000): A tudományos forradalmak szerkezete. Osiris, Budapest.
Németh András (2002): A magyar neveléstudomány fejlődéstörténete. Osiris, Budapest.
Zsolnai József (1996): A pedagógia új rendszere címszavakban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Zrinszky László (2002): Neveléselmélet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Zsolnai József (1996): Bevezetés a pedagógiai gondolkodásba. Nemzeti Tankönykiadó, Budapest.
Zsolnai József (2005): A tudomány egésze. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.