A NEVELÉS INTÉZMÉNYI MEGKÖZELÍTÉSE

Az oktatás társadalmi meghatározottságára az rendszerváltás Magyarországán, a folyamatok és a feladatok tekintetében jellemzővé vált a társadalmi szelekció felerősöddése és ezzel egyidejűleg nőtt az esélyegyenlőtlenség, a tudáshozzáférés esélye az iskoláztatás területén, az skolarendszer átalakulása (6-8 osztályos gimnáziumok létrejötte, szerkezetváltó iskolák, alternatív pedagógigai intézmények, pedagógigi alternatívák és létrejöttek a fenntartás szerint is változatok képet mutató intézményei a nevelésnek). A hazai oktatási rendszer az 1990-es években a szelekció irányába mozdult el. А fejlesztéssel kapcsolatos kihívások közé tartozott a társadalmi szelekciót erősítő, esélyegyenlőtlenséget növelő iskolarendszer folyamatainak megfordítása;  a komprehenzív iskola meghonosítása. Kérdés volt, hogy a pedagógia képes-e a megújulása, hogy a negatív folyamatokat ellensúlyozza; a pedagógiai gondolkodás előtérbe helyezi-e az emancipatorikus megfontolásokat, multikulturális értékrendet az esélyegyenlőtlenségek kezelése érdekében és az oktatásirányítás ki tud-e alakítani egy korszerű fejlesztési stratégiát, fel tud-e zárkózni a világ élvonalához.

A pedagógiai szervezetek tipizálása lehetséges funkció; produktivitás; professzionalitás; presztízsük szerint; az irányítás és szabályozottság szerint valamint az infrastruktúra szempontjából, mint humán szervezetek. (Zsolnai, 1996). Az (intézményes) nevelés társadalmi meghatározottságának értelmezési keretei rendszerelméletű megközelítésben a pedagógiai történés egy viszony; a társadalmi kapcsolatrendszerrel foglalkozik. A szociológia szerint az oktatás funkciói a 1) társadalmi mobilitáshaz való hozzájárulás; a 2) társadalmi egyenlőtlenségek alakulásában betöltött funkció; a 3) munkaerőképzés; a 4) szociális funkciók; a 5) személyiségfejlesztés; a 6) konzerváló funkció (Bourdieu,1976)

Az esélyek egyenlőtlensége és az oktatás viszonyára vonatkozóan számos megközelítés létezik, ezek közül az egyenlőtlenségek kezelésének konzervatív felfogása (e szerint az egyenlőtlenségek eleve adottak); a liberális felfogás (e szerint inden ember egyenlő jogokkal születik; az esélyek egyenlőségét kell biztosítani az oktatásban); a szociologikus nézőpont (kompenzatorikus elképzelések), amely szerint az egyenlőtlenségek oka a különböző társadalmi rétegekhez tartozó családok kulturális környezetének különbségeiben rejlik. Az emancipációs elmélet szerint a hátrányosan megkülönböztetett gyereknek nem kell feladnia az identitását.

Az oktatás rendszer négy szektora: a közoktatás/köznevelés a szakképzés, a felnőttoktatás és a felsőoktatás. A Közoktatási Rendszerek Nemzetközi Osztályozása (ISCED) (International Standard Classification of Education szerinti jellemzésük (http://www.uis.unesco.org/Education/Pages/international-standard-classification-of-education.aspx)

 

 

A közoktatás/köznevelés

Az ISCED-97 szerint ISCED O – Iskola előtti (óvodai) oktatás, a szervezett és intézményes oktatás első fokozata. Elsődleges célja a kiskorúak bevezetése az iskola-jellegű környezetbe. Ezen programok befejezését követően a gyermekek ISCED 1 szinten folytatják tanulmányaikat.

ISCED 1 – Alapfokú oktatás első szintje

Az ISCED 1 szintű oktatás időtartama elvben hat esztendő, s a felvételi korhatár 5–7 éves életkor között mozog. Alapvető cél, hogy az oktatás során a tanulók szilárd alapokon nyugvó ismeretekre, készségekre tegyenek szert az írás-olvasás és a matematika terén, s e mellett elemi megértési szintre jussanak el a történelem, a földrajz, a természet- és társadalom-tudományok, a képzőművészetek és a zene területein. Némely programban helyet kap a vallásoktatás is.

ISCED 2 – Középiskola alsó tagozata, vagy az alapfokú oktatás második szintje

Ezen a szinten, az oktatási program elsődleges célja, hogy kiegészítse az ISCED 1 szinten elkezdődött alapfokú oktatást. Itt történik meg az alapkészségek teljes körű megalapozása. Az országok zömében ezen a szinten az oktatás célja az egész életen tartó tanulás és a személyiség kibontakozásának megalapozása. Ezen a szinten az oktatási programok többnyire tantárgy specifikusak, s egy-egy osztályban egyidejűleg több szaktanár is oktat. E szint befejezése rendszeresen egybeesik a tankötelezettség lezárulásával.

ISCED 3 – Középfokú oktatás (felső szintje)

Az oktatás ezen a szinten többnyire a tankötelezettség teljesítését követően kezdődik. Az oktatás az ISCED 2 szintnél specializáltabb, s ezért az ISCED 3 szinten az oktatás, képzés rendszerint az előző szintnél magasabban kvalifikált pedagógusok alkalmazásával történik. Ebbe a szintbe történő belépés általában 15 vagy 16 éves korban történik, s a belépés előfeltétele 9 éves oktatás eredményes befejezése. Az ISCED 3 szint a tanulói továbbhaladási pályák függvényében három ágra bomlik:

ISCED 3A: Az ISCED 5A szintre történő közvetlen bejutást biztosítani hívatott programok
ISCED 3B: Az ISCED 5B szintre történő közvetlen bejutást biztosítani hívatott programok
ISCED 3C: Olyan 6–24 hónap időtartamú programok, amelyeknek nem célja ISCED 5A és 5B szintekre történő bejutást.

 

A szakképzés

A közoktatási rendszerek nemzetközi osztályozása (ISCED) (International Standard Classification of Education) szerint ISCED 4 – Nem felsőoktatás jellegű poszt-szekundér oktatás. Ez a szint a középfokú oktatás felső szintje és a felsőoktatás közötti sávot tölti ki, noha a nemzeti oktatási rendszerek az e szintbe tartozó programokat többnyire a középfokú oktatás felső szintjébe sorolják, hiszen tartalmukat és az oktatás/képzési célt tekintve nem minősülhetnek felsőoktatásnak. Leginkább az ISCED 3 szinten megszerzett ismeretek bővítését, gazdagítását szolgálják. A szint a tanulói továbbhaladási pályák függvényében két ágra bomlik:

ISCED 4A: Az ISCED 5 szintre történő belépést előkészítő programok
ISCED 4B: Közvetlenül a munkaerőpiacra történő belépést biztosítani hívatott programok.

A szakképzés változásait részint a tömegessé váló általános iskola „győzelme”, a középfokhoz tartozó képzések változása hozta. A pályaválasztás koréve kitolódott, hangsúlyossá vált az iskola és a munkahely viszonya ez egyben konfliktusok forrása lett a szakképzés rendszerében, egyre hosszabb általános képzés, e mellett nemzetközileg egységesülő készségek a képzésben (kompetancia) pl. számítógépes. Új intézménytípusok létrejötte, például munkahelyi képzések, a duális képzés. A szakképzés alapkonfliktusa: a munkaadó és munkavállaló érdekei: részben azonosak, részben ellentétesek. A szakképzés rendszere Magyarországon olyan megoldandó kérdésekkel szembesül, mint a szakképzés a munkaerő-piaci igényekre válaszoljon (a hiány és a túlképzés egyensúlytalansága) és milyen igényeknek feleljen meg (a foglalkoztatókénak vagy a tanulókénak). Egy lehetséges válasz: a struktúraváltás, amely a követelmények és a képességek közötti különbségtételen nyugszik, a követelmények és a szakmunkásoktól elvárt készségek közötti különbségtételen; a szakmunkás-utánpótlás vs. közoktatási funkció eltérő céljai tisztázása valamint stabilitás vs. alkalmazkodás a változáshoz. Fontos még a keresleti és kínálati (piac) keveredése, érdekeik távolsága hatása a szakképzésre.

 

A felsőoktatás átalakulása

A közoktatási rendszerek nemzetközi osztályozása (ISCED) (International Standard Classification of Education) szerint Az ISCED 3 és 4 szintnél magasabb színvonalú programok. Minimális időtartamuk legkevesebb 2 esztendő. Az ISCED 5 szinten a lehetséges továbbhaladási pályák:

ISCED 5A: Többnyire elméleti megalapozottságú programok olyan képesítést kínálnak, amelyek kutatási programokba és magas színvonalú szakképzettséget pályákra történő lépést tesznek lehetővé. Időtartama legalább 4 esztendő.
ISCED 5B: Gyakorlatorientált, szakma specifikus programok, amelyek a képzésben résztvevők számára meghatározott speciális ismereteket, készségeket igénylő szakmákra készítenek fel. A képzés időtartama 2, vagy három év

Miért „átalakulás”? A felsőoktatásban tömegesedés és demokratizálódás következik be, éa funkcionális, tartalmi valamint strukturális változások sora a társadalmi-tudományos és oktatáspolitikai változások következtében (történeti okok). Hallgatói változások (expanzió) és oktatói változások (létszám-emelkedés), a rekrutációs bázis változása és a tevékenysége átalakulása. Az ingyenes /térítésmentes felsőoktatás és megszűnése, egyre szűkebb az állami támogatás és a bővül a magántőke bevonása – illetve az állam kivonulása. Dilemma a kuatóegyetem és a szolgáltató egyetem között. A „vállalkozó” egyetem. Reformok, melyek a felsőoktatást érintették: szerkezeti, Intézményi I.: közösségi főiskola; intézményi II.: regionális egyetem; intézményi III.: alternatív intézmények; intézményi IV.: kisebbségi felsőoktatás.

 

A felnőttoktatás átalakulása

A felnőttoktatás az oktatási rendszerekben: pótló oktatás (esti iskola, dolgozók); ÁMK (általános nevelési és művelődési központok); Távoktatás; Élethosszig tartó tanulás(Lifelong learning, LLL); Felnőttképzés és vállalati/kormányzati munkaerőpolitika; Alternatív felnőttoktatások; Népfőiskolai mozgalmak; Közösségi nevelés. Kollaboratív és hálózatos tanulás. Iskolátlanított iskola.

Oktatáspolitikai válaszok

A nevelés intézményrendszerének társadalmi szabályozása a mai, demokratikus társadalmakban kettős tendenciát mutat: egyfelől a pedagógus önállósága, kreativitása, innovatív tevékenysége áll a középpontban és igény formálódik a nemzeti standardok, alapkövetelmények kialakítására. Az iskolarendszerek két típusa: „felülről lefelé” és „alulról felfelé” építkező iskolarendszer.

A társadalom és az oktatási folyamatok közti meghatározó viszony, a pedagógiai fejlesztési folyamatok jellemzői lehetnek a centralizált irányítás (a politika közvetlenül érvényesíti az akaratát); a liberális irány (rendszerváltás utáni új iskolatípusok, tantervek) és a fejlesztésnek egy gazdagon strukturált, demokratikusan működő intézményrendszerre való építése; az egyenlőség, egyenlőtlenség kérdéseivel a fókuszban. A társadalmi egyenlőtlenségek kezelése a szelektív iskolarendszerekben úgy történik, hogy egyre magasabb szinten egyre inkább szétválasztják a tehetséges és kevésbé tehetséges tanulókat. A szelekciós hatások a tanítás-tanulás folyamatban – egyfelől – adódhat abból, hogy a pedagógus figyelmen kívül hagyja a diákok közti különbségeket vagy megkülönbözteti a diákokat az általuk képviselt kultúrák elemei mentén vagy egy, a tanulásról alkotott felfogása miatt (a tapasztalatszerzést követő induktív általánosítások sorozata folytán) függetleníti az elsajátítási folyamatot a gyerektől. A komprehenzív iskolarendszerekben a különböző felkészültségű, képességű tanulók együttes nevelése folyik, méltányos intézmény és együttnevelés.

A legfontosabb azonban a hozzáférés esélye biztosítása az intézményes nevelés keretei között. A hozzáférés egyenlősége biztosítása a magyar intézményes nevelés-oktatás rendszerén belül a PISA vizsgálatok kapcsán is nyilvánosságot kapott: 2012-ben Magyarország ötödik alkalommal vett részt a PISA mérésben, a magyar 15 éves tanulók átlageredménye szövegértésből a jelenlegi 34 OECD országból a 18–27, természettudományból 19–26, matematikából pedig a 26–30. helyezést érte el.  A magyar tanulók átlageredménye mindhárom területen alacsonyabb az OECD-átlagnál. Annak ellenére, hogy a szövegértés átlageredmény statisztikai értelemben a 2000–2009. évi eredmények egyikétől sem különbözik, a matematikai és a természettudományi eredmények a korábbiakhoz képest szignifikánsan alacsonyabbak lettek. Magyarországon a 2012-es mérésben az alulteljesítők aránya a szövegértés területén 19,7%, a matematika területén 28,1%, természettudományból 18,0% volt. Ismét megerősítést nyert az a tény, hogy Magyarországon nagyok a különbségek a gyengébb és jobb hátterű tanulók eredményeiben más országokkal szemben kevesebb az olyan tanuló, aki gyenge szociális, gazdasági és kulturális háttere ellenére is jó eredményt képes elérni. (PISA jelentés, 2012)

Források a fejezet tanulmányozásához

Bourdieu, Pierre (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest, Gondolat.

CEDEFOP (2011): A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

Fehérvári Anikó és Kocsis Mihály (2009, szerk.): Felsőfokú? Szakképzés? OFI, Budapest.

ISCED – Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere (2009) http://www.ofi.hu/tudastar/iskolarendszerek/isced-oktatas-egyseges

Krisztián Béla (2004): A szakképzés változásai a 20. század utolsó negyedében. Iskolakultúra, 14. évf. 9. sz. 133-135.