A kortárs magyar irodalom (kritikusainak többsége) a nyelvi játékosságot alkalmazó írók közül Parti Nagy Lajossal foglalkozik számottevő mértékben, mely lényeges szempontja a szerző kanonizációjának. A másik, e dolgozatban kiemelt íróval, Varró Dániel SMS-verseivel szintén foglalkoznak egyes szakirodalmak, ám ő eddig nem kapott olyan nagy figyelmet, mint Parti Nagy. A harmadik kategóriába, a „perifériába" tartozó szerzők közé sorolt Wyr, aki a Láncvilág szerzője, magát a műfaj egyik megalkotójának titulálja. Már a fülszövegben kiemeli a blogregények sajátosságait: „hozzátartozik a folyamatos interakció, az olvasó aktív részese lehet az alkotás folyamatának. Az irodalom passzív diskurzusának alternatíváját kínálja."⁵²¹

Bőthe Csaba szinte egyedülálló a blogkönyvek sorában: egyelőre ugyanis nem jegyez a magyar irodalom nagy mennyiségű, már megjelent, kiadott blogkönyvet. Azonban sok helyen nem az említett menedzsert említik, sokkal inkább Bán Csabát, az Égi tünemény szerzőjét, aki fájdalmas érzéseit jegyezte le a hathetes, daganattal küzdő kislányáról és az ő betegségének orvoslásáról. A blog hamar olvasottá vált, így sokan arra biztatták a szerzőt, adja ki gondolatait könyv formájában is. A mű végül 2008-ban jelent meg.⁵²²

A blogkönyvek, blogregények tehát többféle diskurzusba tartoznak, melyekre a „Blogolok, tehát vagyok" című fejezetben térek ki részletesebben. Elsődleges elemzést azonban a Láncvilág esetében végzek, hiszen a szakdolgozat fő témái a blogregények a blogkönyvekkel szemben.

Az említett írók efféle megkülönböztetése lényeges a dolgozat szempontjából; hiszen, bár Parti Nagy Lajos nem rendelkezik sem SMS-verssel, sem blogregénnyel, egyes művei remek alapul szolgálnak a posztmodern költészet, legfőképp a nyelvi játékosság bemutatására, amely elsősorban Varró Dániellel köthető össze.