Az említett tanulmány alapján könnyen definiálhatónak tűnnek a fogalmak, ám mégis fenntartással kell kezelnünk azokat. Így, hiába értjük a kortárs alatt a ma élő írók műveit, ez a fogalom koronként mást és mást jelent. Ugyanezen analógia alapján, ha magyarról beszélünk, elsősorban a magyarországi írók műveire gondolunk, holott egy erdélyi származású írót, költőt is definiálhatunk magyarként. Az irodalom a régebbi felfogások szerint az írott alkotásokat jelenti, ám napjainkban tudjuk, ez már közel sem ennyire egyértelmű. Irodalmi alkotás lehet ugyanis az intermediális közegűmű, például egy hangzóvers vagy képvers egyaránt. A fő aspektus, a különbség a régi és az újabb meghatározás között elsősorban az olvasás linearitásának a megszűnését jelenti.⁴⁹⁰

Kappanyos András a Van-e posztmodern líra? kérdésre keresi a választ azonos című tanulmányában, amelyből kiderül, lényegében egy paradox problémakörrel állunk szemben. Azt, hogy van-e posztmodern líra, két szempont alapján közelíthetjük meg. Az első, ha azt vizsgáljuk, a posztmodern kedvez-e a lírai művek születésének, mely elméletnek Kappanyos nem ad létjogosultságot. A második esetben olyan műveket vizsgálunk, melyek a líra tárgyköréhez tartoznak, s annak minden hagyományát követik, ellenben posztmodern tulajdonságokkal rendelkeznek. Kappanyos úgy véli, bár nem ennyire egyszerű a kérdéskör, a második csoportba tartozó művek fellelhetőek a magyar irodalomban, többek között Parti Nagy Lajost említi példaként. Legfőbb jellegzetességei a következők: „A posztmodern lírikus nem lezárt, egyértelműen dekódolható műveket, hanem nyitott, interakcióra képes szövegeket hoz létre. Minthogy e szövegek anyaga és tárgya egyaránt a nyelv, gyakoriak az önreferenciális gesztusok, az idézések, utalások, és általánosságban az irónia alakzatai. (...) Minthogy a posztmodern nyelvszemlélet voltaképpen a lírai műnem alapjait kérdőjelezi meg (amennyiben azt egy lírai szubjektum expresszív megnyilatkozásának tekintjük), a posztmodern lírikus óhatatlanul maga alatt vágja a fát."⁴⁹¹ Ezek a poétikai tulajdonságok tehát nem csupán a lírára érvényesek, sőt, egyre többször alkalmazhatóak a különféle prózai szövegekben, így a blogregények esetében is.

Egyes értelmezések szerint⁴⁹² a nyelvi közlésnek tartalmi és esztétikai értéke is lehet - a kettő együtt és külön-külön is megfigyelhető. Több kritikus azonban hiányolja a kortárs versírók, így például Varró Dániel mélytartalmú, többletjelentéssel bíró írásait - ahogy az Weöres vagy Kosztolányi esetében megfigyelhető volt. Az ő műveikben a nyelvi játékokon, a humoron és a paródián túl „teoretikus" vagy „filozófiai" mélységekről is lehetett beszélni.⁴⁹³ A hibrid műfajokon belül a posztmodern sajátossága elsősorban - főképp az SMS-verseket illetően - abban rejlik, hogy a költők öncélúan játszanak a nyelvvel; a szavakat sok esetben nem feltétlenül kell szemantikailag vizsgálni, netán más, felettes tartalmat keresni.⁴⁹⁴