3.1 melléklet – „B” téma

A magyarországi cigányok csoportjai
Magyarországon három nagy cigány csoport található: a romungrók, az oláh cigányok és a beás cigányok. A Kemény István vezette országos cigányfelmérés alapján 1971-ben a magyarországi romák 70%-a romungrónak tartja magát, 21%-uk oláh cigánynak, míg 9% a beás közösséghez tartozik. Az elmúlt 40 évben valószínűleg változtak az arányok, de annyi bizonyos, hogy a csoportok nagyságát tekintve a sorrend nem változott, ahogy abban is egyetértés van a hazai cigánysággal foglalkozó kutatók és szakemberek (Réger, Kovalcsik, Vekerdi, Várnagy) közt, hogy ez a hármas felosztás eredet, nyelv és identitás szempontjából helytálló a hazai cigányság körében (Hegyi 2010: 92).

Az oláh cigányok
Az oláh cigányok a legtovább vándorló, ezáltal legkésőbb letelepedő csoport. 13 nemzetségüket különböztetjük meg Erdős Kamill munkája alapján. A 13 nemzetség 13 mesterséghez köthető, és egyúttal 13 különböző romani dialektust is jelent. A független Román Királyság megalapítását követően vándoroltak Moldovából Erdélybe, onnan pedig hazánkba. Vannak csoportjaik, melyek az I. világháború után érkeztek (Bíró B. 2006:61³¹).
Az oláh cigányokat a Dél-Dunántúlon kolompároknak nevezik, és az önmeghatározásukban is ezt az elnevezést használják, hiszen itt az oláh cigány kifejezés inkább a beásokat jelöli. Egyes csoportokban pedig a házasságok útján létrejött keveredés miatt az ún. kelderás cigány önmeghatározás is jellemző. Mindkét definíció önmegjelölésként és csoport-meghatározásként is használatos.
A romani nyelv beszélőinek száma a világon öt és tízmillió közöttire becsülhető, a nyelv mégis olyan kisebbségi helyzetű, hogy - a nemzetközi erőfeszítések ellenére - mindeddig elsősorban nem sztenderd, beszélt nyelvként létezik, hanem számos regionális nyelvjárás formájában (Kovalcsik-Réger³² 1999, Orsós³³ 2012a). Az oláh cigányok közül a legtöbben a romani nyelv úgynevezett lovári dialektusát beszélik, azok is, akik esetleg nagycsaládi körben más nyelvjárást használtak. A lovári nyelvváltozat ismerete hasznos mindazok számára, akik országhatárokon átívelő kereskedelmi vagy kulturális kapcsolatokkal rendelkeznek, mert ezt a nyelvjárást igen sokan ismerik és fogadják el a legkülönbözőbb csoportok közötti közvetítőként.
Váli János volt az első, aki rámutatott a cigányok nyelvének és származásának indiai eredetére. Váli Leidenben folytatott tanulmányai során észrevette, hogy indiai származású hallgatótársainak beszéde hasonlít az otthoni cigányokéhoz. 1776-ban tudósítás jelent meg felfedezéséről az Anzeigen című bécsi lapban, amelynek felhasználásával Heinrich Moritz Grellmann alapos nyelvészeti kutatásba kezdett, melynek eredményeit 1783-ban tette közzé (Bencsik³⁴ 2008:90-91).

A magyarországi romani nyelv általános jellemzői
A romani nyelvnek számos dialektusát beszélik az egész világon, így Magyarországon is. A nyelvjárások/dialektusok elnevezéseiket a „vicákról/fácákról", vagyis a nemzetségekről és azok hagyományos szakmáiról/mesterségeiről kapták. E dialektusok közül a legelterjedtebb a lovári, mely név eredetét illetően különböző elképzeléseket ismerünk. Az egyik legmegalapozottabbnak tekinthető elterjedt nézet arra támaszkodik, hogy a lovári dialektust beszélők fémművesek is voltak (loha=fém, lohári=fémmunkás). Más kutatók szerint a lovári csoport megnevezése a love=pénz szóból származtatható. A harmadik magyarázat szerint a lováriak lókupecek, lókereskedők voltak, akiknek felmenői a lovári dialektust beszélték.
A lovári dialektus elterjedésének oka, hogy a Magyarországon elsőként kiadott romani nyelvkönyv, a Zhanes Romanes (Choli Daróczi-Feyér³⁵ 1988), ebben a dialektusban jelent meg, a későbbiekben pedig ezt a nyelvjárást akkreditálták az állami nyelvvizsgaközpontban, és ezt tanítják a közoktatásban és a felsőoktatásban is.

 

---