3.1 melléklet – „A” téma

A magyarországi cigányok csoportjai
Magyarországon három nagy cigány csoport található: a romungrók, az oláh cigányok és a beás cigányok. A Kemény István vezette országos cigányfelmérés alapján 1971-ben a magyarországi romák 70%-a romungrónak tartja magát, 21%-uk oláh cigánynak, míg 9% a beás közösséghez tartozik. Az elmúlt 40 évben valószínűleg változtak az arányok, de annyi bizonyos, hogy a csoportok nagyságát tekintve a sorrend nem változott, ahogy abban is egyetértés van a hazai cigánysággal foglalkozó kutatók és szakemberek (Réger, Kovalcsik, Vekerdi, Várnagy) közt, hogy ez a hármas felosztás eredet, nyelv és identitás szempontjából helytálló a hazai cigányság körében (Hegyi²⁸ 2010, 92).

A romungrók
A romungrók vagy magyar cigányok anyanyelve többnyire a magyar. A hétköznapi nyelvhasználatban zenész vagy muzsikus cigánynak is nevezik őket. Elnevezésük a következőképpen jött létre: rom=cigány ember, férfi (romani nyelven), ungro=magyar (romani nyelven), azaz magyarországi cigány ember. Elnevezésüket az oláh cigányoktól kapták.
Romungrók az ország minden területén élnek. Jellemzően inkább nagyobb települések, városok lakosai, a legtöbben Budapesten és a nagyobb ipari-kereskedelmi központok környékén telepedtek le családjaikkal. Ők azok a magyarországi cigányok, akik elsőként érkeztek az országba még a 15-16. században, ezért többségük már a magyar társadalomba integráltan él. Az egykor általuk beszélt nyelvjárás, a kárpáti dialektus, ma már csak nyomokban található meg, ún. nyelvszigeteken, így a Baranya megyei Versenden, a Komárom-Esztergom megyei Csobánkán és Nógrád megye néhány apró falujában (Kemény 1976, 63-72²⁹).
Etnikai identitásukat megőrizték, kultúrájukról mégis keveset tudunk. Ennek több oka van, a leglényegesebb mégis az, hogy a (néprajzi, antropológiai, szociológiai) kutatók nem tartották elég érdekesnek, különlegesnek őket, hisz kevésbé szembeötlőek a különbségek a környező társadalom kultúrájához képest (Bíró 2006:60-61³⁰).

 

---