1.1 melléklet

A cigányság Európa szinte minden országában megtalálható nép, népcsoport, ennek ellenére történelmükről, kultúrájukról, nyelvükről, társadalmi és kulturális rétegződésükről viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk. A magyarországi cigányság nem egységes népcsoport, hanem néprajzilag, szociológiailag megkülönböztethető csoportok összessége.
A róluk készült első teljes körű adatfelvétel 1893-ban az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal által végzett országos cigányösszeírás. Az összeíráshoz Herrmann Antal tanulmányt készített, amelyben összefoglalja az összeírás eredményeit¹⁵. (Akkor a 275 ezer összeírt személyből 174 ezer fő volt a felnőtt lakossághoz tartozó, és ebből 143 ezer a kereső személyek száma, 18 ezer háztartásbeli, és 13 ezer fő foglakozás nélküli. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint az ország népessége 10 198 315 fő, ebből 205 720 fő vallotta magát a cigánynak, kevesebb, mint a népesség 2,1%-a¹⁶)
Magyarországon, részben Erdős Kamill öröksége nyomán nyelvi szempontból csoportosítjuk az itt élő cigányságot.

Anyanyelv	971 (%)	1 1993 (%)
Magyar	71,0	89,5
Cigány	21,2	4,4
Beás	7,6	5,5
Egyéb	0,2	0,6

 

 
 
 
 
 

A fentiek alapján három nagy nyelvi csoportot különíthetünk el: romungrók, akik magyar anyanyelvűek, oláh cigányok, akik romani anyanyelvűek, valamint beások, akik a román egy archaikus változatát beszélik. A három nagy nyelvi csoport mellett megemlíthetők a szintók, az ún. német cigányok is, annak ellenére, hogy a csoportosításba elenyésző számuk miatt nem kerültek bele.

Romungrók
A romungrók, vagy másképpen magyar cigányok, (hétköznapi nyelvhasználatban muzsikusok) anyanyelve a magyar. Elnevezésük a következőképpen jött létre: rom=cigány ember, férfi (romani nyelven), ungro=magyar (romani nyelven), tehát magyarországi cigány ember. Elnevezésüket az oláh cigányoktól kapták, akiknek anyanyelve a romani.
Ez az etnikai alcsoport érkezett a legkorábban (XV-XVI. század) a Kárpát-medencébe. Az a cigány nyelvjárás, amellyel ide érkeztek, ma már csak nyomokban található meg olyan kis nyelvi szigeteken, mint pl. Versend (Baranya megye) vagy Nógrád megye apróbb falvaiban: ez az úgy nevezett kárpáti dialektus. Etnikai identitásukat megőrizték, kultúrájukról mégis keveset tudunk. Ennek több oka van, leglényegesebb mégis, hogy a kutatók (néprajzi, antropológiai, szociológiai) nem tartották elég érdekesnek, különlegesnek őket, hisz kevésbé szembeötlő különbségek mutatkoznak máig a környező társadalom kultúrájával. A romológia területén ez a probléma máig nem megoldott, hiszen lélekszámban a legnagyobb alcsoportról van szó, mégis a legkevésbé feltárt, ismert közösség.

Oláh cigányok
Az oláh cigány csoportba¹⁸ azokat (itt helyes a roma elnevezés!¹⁹) soroljuk, akik beszélik a romani nyelvet. Az oláh cigányok a XIX. század közepétől, a független Román Királyság megalapítása után vándoroltak Moldvából Erdélybe, majd onnan Magyarországra. Egyes csoportjaik (például a pesterzsébeti colárik) csak az I. világháború után kerültek hazánkba. Az oláhcigány csoportba tartozók több etnikai alcsoportba sorolhatók, főleg foglalkozásuk és etnikai hovatartozásuk szerint. A cerhárik, azaz sátorosok és csurárik, azaz rostakészítők oláhcigánynak tartják magukat, sokan közülük kiterjedt erdélyi rokonsággal is rendelkeznek, de meg kell említenünk a mashari (halász), colári (szőnyeges), khelderári (házzal rendelkező),gurvári (késes) etnikai egységeket is. (Az Alföld déli részein élő gurvárik szórványai nem tartják magukat oláhcigánynak.) Magyarországon túlnyomórészt a lovárit beszélik a romani anyanyelvű emberek, így hazánkban ez lett a sztenderdizálódott nyelv.
Feltételezés szerint több olyan oláh cigány alcsoport létezik még Magyarország területén, amelyek összeírása, feltárása máig nem történt meg annak ellenére sem, hogy a kutatások túlnyomó része az oláh cigány közösségekben történt. Néprajzi szempontból a magyarországi cigányok legjobban feltárt etnikai csoportja. (Mivel életformájuk, viseletük és nem utolsó sorban nyelvük eltért a magyarországi népektől, éppen ezért a kutatók hamar felfigyeltek rájuk és kedvelt kutatási terepnek számított az oláh cigányok által lakott terület.)

Beások
Minden kisebbségben élő csoportra jellemző, hogy huzamosabb időt eltöltve egy bizonyos területen nyelvcserén esnek át, miszerint addig beszélt nyelvüket felcserélik az adott helyen használt többségi nyelvre. Ez igaz a magyarországi beás cigányokra is. A beások egyéni, de jellegében tiszta román nyelvjárást használnak, archaikus román nyelven beszélnek, melyben nem található cigány (romani) eredetű szó. A beás cigányok a Délvidékről, nyelvjárásuk jellege alapján a Bánságból kerültek Magyarországra. A magyar köznyelvben a beás cigányokat legtöbbször teknővájó cigányoknak említik, illetve a Dunántúlon használják az oláh cigány elnevezést is, amely félreértésekhez is vezethet.
A beások a hazánkba legkésőbb betelepülő cigány etnikai csoport, az 1800-as évek végén, sőt az 1900-as évek elején érkeztek a mai Magyarország területére. Túlnyomó többségük a dél-dunántúli térségben él.
Nyelvészeti szempontból a beásoknak három alcsoportja ismert: árgyelán (erdélyi), muncsán (munténiai) és ticsán (tiszai) dialektust beszélők, amely közül az árgyelán a legelterjedtebb.²⁰

 

---