Érdemes megkülönböztetnünk a blogkönyveket a blogregényektől, hiszen nem (feltétlenül) ugyanazokat a sajátosságokat hordozza magában a két műfaj. A könyv egy általános terminológiát jelent, amely nem szabja meg oly módon a különféle formázási és tartalmi lehetőségeket, mint ahogy az a regény esetében történik. A blogkönyv egyik kiemelt jelentősége, hogy a legtöbb esetben megengedi a bloghoz hasonló naplóformátumot is; ráadásul általában kiadott, megjelentetett írásokról beszélünk ez esetben.

Blogkönyvként tituláljuk Bán Csaba Égi tünemény című, kiadásban megjelent blogfejezeteit, s ugyanígy sorolhatjuk ebbe a műfajba Bőthe Csaba Egy menedzser tűnődései című írását is. Az említett művek közül elsősorban az utóbbival foglalkozom, amely kevésbé tartalmaz személyes „bejegyzéseket", melynek köszönhetően közelebb került a blogregény műfajához. Bán Csaba története teljes mértékben személyes tematikájú, hiszendaganatos kislányának küzdelmét jegyzi le, saját látásmódjait és tapasztalatait megosztva az olvasókkal - természetesen mind a blogon, mind a könyvben egyaránt. Bőthe Csaba blogkönyvében a szerző legtöbbször a véleménynyilvánításban jelenik meg; általában nem személyes történeteket követhetünk nyomon, hanem a menedzser véleményeit olvashatjuk bizonyos, számos embert érintő eseményről, filmről, történésről, így akár az Avatar című filmről vagy a Megasztár című műsorból ismertté vált Bikicsunáj-jelenségről.

A blogkönyvek sajátossága a kézzelfoghatóság mellett, hogy a legtöbb esetben a naplóformátum jellemző rájuk, mint ahogyan a blogokra is. A külső jellegzetességek elsősorban a dátumozott szerkezetben figyelhetők meg, míg a blogok elkülönített, linearitását vesztő⁵³³ bejegyzései rendszerint csak az online formátum sajátosságai maradnak. A további példaként beemelt Láncvilágot a blogregények közé sorolhatjuk. Mivel nem csupán egy „könyv" formátumról van szó, ezért figyelembe kell vennünk, hogy a regény tulajdonságait is magában hordozza a mű.
A blogkönyvek és blogregények közötti különbség abban rejlik tehát, hogy míg az előbbi meghatározás nagyobb teret enged a hibrid műfajok kever(ed)ésének - lehet napló, levél és regény egyaránt -, addig az utóbbi fogalom konkrétan behatárolja a műfaji keretet, még abban az esetben is, ha a posztmodern regény számos újításnak teret enged. Nyelvezete épp ezen okokból folyamatosan változó, teljes mértékben a szerző szándékaitól függ. A blogregények között találkozhatunk az interneten úgynevezett fanfictionökkel is, melyek egy adott közösség vagy annak egy tagja által írt (irodalmi) művek. Ezeknek a témája rendszerint egy, a rajongás tárgyát képező film, könyv vagy bármilyen történet, illetve szereplő. Ám míg ebben az esetben egy bizonyos cselekmény vagy szereplősors utóéletét, folytatását követhetjük nyomon, addig a blogregények diskurzusában általában egy teljesen új, az elejétől felépített eseménysor kialakulását figyelhetjük meg, s ami a legfontosabb: ennek részeseivé válhatunk. Hiszen, bár a fanfictionök is alakíthatóak az olvasók véleményei alapján, a legnagyobb szerzői-olvasói interakció a blogregények kapcsán figyelhető meg. A blogok és az ott megjelenő bejegyzések alatti hozzászólási lehetőség megváltoztatta a szerző és az interpretáló viszonyát is, mivel ezúttal maga az olvasó válhat a történet alakítójává. Ezt emeli ki a Láncvilág szerzője is: „Blogregény a weben kialakuló irodalmi próza. Ebben a meghatározásban a legfontosabb elem a kialakulás. A hagyományos prózai műfajok nem egy aktív párbeszédben születnek író és olvasó között, hanem az irodalom passzív diskurzusában, így az olvasók többsége csak a kész művet ismerheti meg, anélkül, hogy belelátna, vagy hozzászólhatna ahhoz a kialakulása során. Ezzel szemben a blogregény, mint olyan, egy folyamatos interakció, így az olvasók többsége aktív részese lesz a folyamatnak."⁵³⁴