Parti Nagy Lajos, Varró Dániellel ellentétben, nem írt SMS-verseket. Ennek ellenére mindkét költő sajátossága a nyelvi humor, amelynek bemutatására hoztam példaként az előző fejezetben tárgyalt verset.. A nyelvi humaor működését Varró Dánielnél leginkább a 2007-ben megjelent Szívdesszert című könyvében figyelhetjük meg, amelynek már az alcíme is figyelemfelkeltő, illetve remekül mutatja a nyelvi leleményességet: kis 21. századi temegén.

 

„azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek"
/Varró Dániel: sms/

 

A vers alcíme: billentyűzáras. A műfaji meghatározások már a címben - abban, hogy nincsen, hiszen az SMS-einket sem címkézzük fel - és magában a műben is megtalálhatóak, ahol az „smsbe" kifejezéssel meghatározza a költő a műfaji értelmezési lehetőségek egyikét. Azonban azzal, hogy alcímet ad az írásnak, máris versszerűvé teszi a költeményt, melyet ugyanilyen műfajúvá „avanzsálnak" a rímek és a négysoros tagolás.

Az ortografikai jellemzői közül talán az egyik legszembetűnőbb a teljes mértékben kisbetűs írásmód, mely az SMS-nyelvezet egyik fő jellegzetessége. Ugyanúgy, ahogy a karakterszámok végessége miatt bekövetkező rövidítések is, tehát jelen esetben a „+" vagy az „1" formák szándékos használata a „meg" és az „egy" szavak leírása helyett. Szándékos nyelvhelyességi hibának minősül a központozás teljes mértékű mellőzése is - nem csupán vesszőket nem találunk a szövegben, de mondatvégi írásjeleket sem. A köznyelvi formára leginkább az „sms-be" szóhasználat reflektál, hiszen az élőbeszéd során számos esetben nem alkalmazzuk a szükséges „-bEn" toldalékot. Ellenben a szándékos rontás elméletét nem feltétlenül alkalmazhatjuk ebben a sorban, hiszen az egyes interpretálók az „sms-be írom" (azt, hogy - most éppen) olvasati módot is megfelelőnek érezhetik.

A mű verses mivoltát a rímek mellett a ritmus erősíti, amit a kezdeti zöngés bilabiális nazális „m" hangok tesznek lággyá.

Nyelvezetére jellemző még a (poszt)modernség, vagyis az újmédiának köszönhetően létrejött szavaknak, úgymint a „billentyűzárnak" vagy magának az „SMS" szónak a használata.

Ortografikai szempontból a vers érdekessége még a legutolsó, helytelenül írt szó, amely a „szivednek" írásmódot engedi meg. Az SMS-ek sajátossága sok esetben az ékezetek mellőzése, ez esetben mégsem beszélhetünk erről; ugyanispéldául a „billentyűzárát" esetében megjelenik a mellékjel. Így pusztán olyan nyelvi játékról, szándékos „rontásról" beszélhetünk, amelyet a rím indokol.

 

A „hóesős" alcímet viselő vers szintén magában hordozza a játékosságot, ami - az előző vershez hasonlóan - először az alcímben mutatkozik meg, amely tömör, lényegretörő, illetve jól mutatja, mi lesz a költemény egyik tartalmi eleme. Az előző példához képest Varró Dániel egy esetben már használ nagybetűt, amely a központozás hiányának és az efféle megkülönböztetésnek köszönhetően kétféle olvasatot (itt: kiejtési módot) enged meg. Az első szituációban a „sö" diftongust hallhatjuk, amely az „és" rövidített formájára utal, míg a második esetben - de írhatnám úgy is, hogy S-etben - „es" hangként olvashatjuk a kiemelt betűt. Véleményem szerint ez utóbbi kiejtési mód ad értelmet a műnek, hiszen a rím lehetősége mellett egy másik olvasatot (itt: értelmezési módot) tesz kehetővé, ahol S valakinek a monogramja - lehet ő akár Sára vagy Sarolta.

Miért pont női nevek? Itt következik a szerző és az írás el(nem)választásának kérdése. A legutolsó két karakter, tehát a „dé" nem csupán nyelvi játékként szolgál (az „S" analógiája mentén a „D" monogram írása következett volna, ahelyett azonban diftongus használatával teszi lehetővé a szerző a többféle értelmezést), hanem olvasatom szerint aláírásként is, amit a „csókol körülkarolva" támaszt alá. Mivel Varró Dánielről van szó, ezért a befogadó a „dé" „monogramból" valószínűleg az íróra asszociál, s ennek köszönhetően az „S" betű kifejtésekor egy női nevet képzel el, főleg tudván, hogy a szerző felesége Gelencsér Zsófia, amely továbbgondolva a „Sophie" becézést is megengedi.

A versben további rövidítések is megtalálhatóak, melyek elsősorban a szavak végének elhagyását jelentik, így az -ik-es ige sajátosságának eltörlését (ennek köszönhetően lesz az „esik" szóból „es") vagy egy szó rövidítését (a „telefonon"-ból „tel", az „olvadékony"-
-ból pedig „olvadé").

 

(a szerelem hálójában)
„szívünk a gépek hálóján remeg
én Tom vagyok te Meg
bár csüggenénk a természet csecsén
én Tarzan te Jane"
/Varró Dániel: sms #3/

 

A vers érdekessége, hogy két címet jegyez: felette „a szerelem hálójában", míg a tartalomjegyzékben a „tarzanos" elnevezés szerepel - amely két külön interpretálási lehetőséget kínál. Minderre a versben is reflektál a költő, hiszen a szerelem hálójával a „szívünk a gép hálóján remeg" sor fonódik össze, míg az „én Tarzan te Jane" értelemszerűen a „tarzanos" címhez kapcsolódik. A játékos kétértelműség a „Meg" szóban tetőzik, hiszen bár a nagybetűs írásmód kínálja a tulajdonnévként való értelmezést, az olvasás során nem feltétlenül tudunk elvonatkoztatni a „pedig" jelentéstől. Ugyanígy asszociálhatunk a témaként megjelölt rajzfilmre is, amit Varró Dániel az „én Tarzan te Jane" idézésével, továbbá az ige (vagyok, illetve vagyok és vagy) kihagyásával teremt meg.

 

A központozás teljes hiánya (sem vessző, sem mondatvégi írásjel) az eddig idézet SMS-
-versekben is jellemző, ám másféle hangsúlyozási, értelmezési lehetőségek először talán csak ebben a versben figyelhetők meg. Ilyen a „ha nem szeretsz, hát ne szeress", „ha nem, szeretsz; hát ne szeress" vagy „ha nem szeretsz, hát, ne, szeress". Hasonlóan ad valamelyest más jelentést a „nyomkodom, tehát vagyok", illetve a „nyomkodom tehát, vagyok" parafrazeált intertextualitás (Descartes: „Gondolkodom, tehát vagyok." alapján).

Az újmédiával együtt megjelent szavak jelen esetben a „szmájli", a „nyomkodom" (itt: pötyögök), illetve a „teszt sms" kifejezés, melyek közül utóbbi egy műfaj-meghatározás is egyben.

 

„1 gondolat bánt engemet
kigomboljam az ingemet?
csupán ha gomb lesz 2 szemed
az én szemem pedig mit lát a luk
s magamra gombolhatlak általuk"
/Varró Dániel: sms #5/

 

Az idézettel (Petőfi Sándor: „Egy gondolat bánt engemet...") kezdődő vers a „gombolós" címet viseli. Ortografikai jellemzői közül elsőként az SMS-re jellemző rövidítések tűnnek ki, így az „egy" helyett „1" és „két" helyett a „2" karakterek megjelenítése. Központozás most először tűnik fel a versben.

 

A mottóként kiválasztott, a „bepötyöghető karakterek korlátozott száma miatt panaszkodós" alcímet viselő vers a lehető legjobb példája az SMS-verseknek, hiszen mind témájában, mind terjedelmében megfelel a hibrid műfaj kínálta lehetőségeknek. A humor a cím és a vers hosszúsága közötti párhuzamban is felrejlik, ám mindezt a szleng használata („bakker") és az erre reflektáló rím („karakter") teljesíti ki. A tartalom és a cím koherens egymással, lényegében egy posztmodern szerelmi vallomásnak lehetünk (szem)tanúi. A 160 karakteres limitet, tehát az SMS-ek terjedelmének szűkösségét szintén jól szemlélteti a számmal írt írásmód, illetve a központozás hiánya, amit jelen esetben csak a tördelés segít feloldani.