A Löncsölő kislány alátámasztja Parti Nagy szavait, megmutatja játékos nyelvi humorát és posztmodern sajátosságait.A vers ritmusa a Pancsoló kislány ritmusával egyezik, majd az intertextualitás több helyütt is feltűnik Parti Nagy költeményében. A Négy standard évszak megjegyzés vagy mottó már önmagában asszociációs lehetőséget nyújt Vivaldi Négy évszak című művére; a feltételezést az utolsó versszak első sorában olvasható „Jajjj, úgy élvezem én Vivaldit" igazolja.

A nyelvi humor akarva-akaratlanul is megfigyelhető a szövegben, amelynek linearitása korántsem állandó. A tördelésnek köszönhetően ugyanis a négy sorból álló versszakokat olvashatjuk horizontálisan és vertikálisan egyaránt, amely más olvasati (és értelmezési) lehetőségeket kínál a befogadó számára. Mindezt, ahogy említettem, a nyelvi játékosság totalizálja. Megfigyelhető az egyes szavak széttördelése, s ezáltal új szó alkotásának vagy új jelentésnek a konstruálása, például: „itt a Vasz", „Pep, szívem" vagy „már épp beten neki". A játék sajátos eleme még más nyelvekből átvett kifejezések beemelése, sok esetben a magyar kiejtés leírásával, például: „fílingemre", „ájlávtól", „fullig", „popkornunk". De a kodifikált magyar nyelv felülírása sem újdonság ezekben a művekben, így többek között a tárgy használatának a helytelen módja („annyi fitneszet látok-hallok) vagy annak az elhagyása („úgy élvezem én az élet") is megfigyelhető.

Parti Nagy lírájának középpontjában állnak a nyelvi játékok. „A nyelv működésének ellenőrizhetetlen elemei, a nyelvi botlások, törések, elvétések irányítják a szöveg jelentéseit. Ezek gyakran ironikus, parodikus, komikus formában jelennek meg az olvasó számára. A nyelv sterilitása, az elvont, tiszta, érinthetetlen anyag helyett a szabad, játékos, frivol, rontott jelentések válnak hangsúlyossá. A nyelvhasználati hierarchiákat áthágó, többszólamú, demokratikus költői nyelv ideája jelenik meg (...)."⁵²⁴

Ám, ahogy a köznyelvi megjelenés, így az ehhez hasonló nyelvújítás, nyelvi játék sem számít újdonságnak az irodalom történetében. Az egyik kiemelkedő alak, akihez Parti Nagyot hasonlítani szokták, Kazinczy Ferenc, aki természetesen a posztmodern nyelvújítójaként a korszak minden nyelvi aspektusát kiaknázza, felhasználja.

Mondhatjuk, hogy a nyelvhasználat tudatosan depoetizált, alulretorizált, s ennek Kulcsár Szabó Ernő szerint „éppúgy jelentős már a hazai hagyománya, mint a szerepek kiiktatásában megalapozott versbeszédnek vagy a mágikus eredetű költészeti hatásfunkciók elutasításának, sőt, a »beszélő« líra, a hang költészete korlátozásának is a csak olvasható literalitás, a betűszerintiség vizuális medialitása javára."⁵²⁵

Ezek tehát mind egy posztmodern költő nyelvi játékai, egyelőre nem hibrid műfajokban. Ám mivel az előbb említett kevert műfajok is a posztmodern korszak szüleményei, nem tudunk elvonatkoztatni bennük e sajátosságoktól - ezért is éreztem szükségét annak, hogy megemlítsem és kiemeljem több nagy, játékos szerző közül Parti Nagy Lajos (át)írását. Az SMS-versek és blogregények azonban magukban hordozzák az SMS-ek, a versek, illetve a blogok és a regények jellemzőit is, amely a nyelvezetükre egyaránt hat - s ezáltal mutatnak mást mint az „egyszerűen" posztmodern művek.