Nyíri Kristóf a művelődéstörténeti folyamatot, amelynek során a Gutenberg-galaxis átadja helyét a McLuhan-galaxisnak, párhuzamba állítja a kofiguratív kultúrából a prefiguratív kultúrába történő átlépéssel. A mai idősebb és középnemzedék ugyanis inkább a könyvkultúrában szocializálódott, ennek megfelelően alakította ki a maga hardcopy dokumentumtípusokon alapuló tanulási-ismeretszerzési stratégiáit és az introvert személyiség sajátságos kommunikációs habitusát. A fiatalabb nemzedékek viszont már a számítógépes kultúrában érzik magukat otthon. „Nem túlzás sem nemzedéki szakadékról, sem egyfajta művelődéstörténeti szakadékról beszélni"⁷¹ - fogalmaz Nyíri. Ezt követően nyomban hozzáteszi, hogy „[n]yilván egyetértünk abban, hogy ez a szakadék áthidalható,"⁷² és a szerző szerint - nem érzelmi okokból kifolyólag, hanem a papír alapú dokumentumok kognitív szempontból megnyilvánuló pótolhatatlansága miatt - azt át is kell hidalni: „a digitális dokumentumok világa csonka a papír alapú dokumentumok világa nélkül."⁷³

Nyíri meglátása szerint a számítógépes kultúrában és kommunikációban való jártasságnak a fiatalok esetében megfigyelhető könnyed megszerzése nem csupán a korosztályt érintő mentális jellegzetességekből következik, hanem sokkal inkább abból a tényből, hogy a belakott multimediális környezet az ember természetes környezetével mutat párhuzamosságokat. A már idézett Tapscott-tól származó gondolatra utalva: a számítógépes környezet a maga nélkülözhetetlen technológiai bázisával a fiatalok számára nem is technológia, hanem olyan természetesnek tűnő környezet, amelybe beleszülettek, és amelyben felnőttek. Miként Nyíri találóan fogalmaz: „a kisgyerek a billentyűzet, a képernyő, a multimediális környezet viszonyai közepette egy számára kevésbé természetesellenes világba van belekényszerítve, mint amikor papírral, ceruzával és könyvvel kínozzák. Azért érzi jól magát benne, mert az emberi adottságokhoz, a multiszenzoriális kommunikációhoz közelebb van."⁷⁴

A számítógépes környezet és az ember természetes tevékenységi tere közötti hasonlóságok kontextusában fontos tudatosítani a gyermekkor szerepének és értékelésének az új mediális környezet hatására bekövetkező változásait. Nyíri Philippe Ariès A gyermekkor évszázadai⁷⁵ című könyvének gondolatmenetét követve egyenesen „a gyermekkor elillanásá[ról]"⁷⁶ értekezik. Felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a gyermekkor és a felnőttkor közötti fogalmi megkülönböztetés történelmi aspektussal bír, vagyis korántsem magától értetődő.
A két életszakasz, vagyis a gyermekkor és a felnőttkor közötti distinkció - folytatódik Nyíri érvelése - ismert volt a hellénizmus korában, a középkor elfeledkezett róla, az újkor pedig ismét életre keltette. A gyermekkor fogalmának újkori megjelenését az ember tényleges tevékenységi terétől elkülönülő iskoláknak mint mesterséges oktatási környezeteknek a szükséglete indokolta - és egyáltalán tette lehetővé - akkor, amikor már nem nyílt lehetőség a felnőttek világában való közvetlen tapasztalatszerzés útján megvalósuló spontán tanulásra. Seymour Papert érvelése szerint: „[a] tanulás ama mesterséges típusa, amelyet iskolának nevezünk, egyszerűen azért került bevezetésre, hogy a gyerekek olyasmivel is megismerkedjenek, amit tanulási környezetükben természetes módon nem sajátíthattak el."⁷⁷
Nyíri Kristóf egyenesen azt állítja, hogy „az iskola mint elkülönült-elkülönítő környezet eszméje [hozta létre] a gyermekkor mint sajátos életszakasz eszméjét."⁷⁸ Miként Kollár József és Kollárné Déri Krisztina fogalmaznak: „Az írásbeliség elterjedésekor végleg szükségessé vált a széles körben elérhető oktatási intézmények létrehozása,"⁷⁹ aminek következtében „az iskola a tudományokba való beavatás templomává válik."⁸⁰ David Allen a következőképpen foglalja össze azt az elképzelést, amely a gyermekkornak mint önálló életszakasznak az újkori megerősödését a könyvkultúra mint különálló tanulási környezet elterjedésével kapcsolja össze: „Childhood can be traced to the rise of print culture. Print culture, particularly the book, created a lacuna between a literate adult world and that of children who needed education, specifically the acquisition of intellectual skills to gain access to a world of civilization, culture and knowledge. Becoming adult, now defined as a protracted process of achieving maturity, entails cultural separation from the natural inclinations of childhood."⁸¹

„A közeg, amelyben a gyermekek játszanak, kommunikálnak és tanulnak - érvel Nyíri -, egyre inkább azonossá lesz azzal a világgal, amelyben a felnőttek kommunikálnak, dolgoznak, üzletelnek és szórakoznak."⁸² Ennek következtében „[g]yermekkor és felnőttkor éles fogalmi megkülönböztetése ma újra veszíteni kezd valószerűségéből."⁸³ Kollárék a felnőttek és a gyermekek világához tartozó különböző kommunikációs platformok napjainkban tapasztalható konvergálását Nyírihez hasonló módon kontextualizálják.⁸⁴ A Kollár-szerzőpáros gondolatmenetét Nyíri Kristófnak az általunk is hivatkozott Információs társadalom és nyitott művelődés című szövegére alapozza. A szerzőpáros a gyermek- és felnőttkor fogalmi megkülönböztetését „az információval rendelkezők és az attól megfosztottak"⁸⁵ terminusaival tartja helyettesíthetőnek. Noam Chomsky a szabadban, a szabad levegőn, vagyis az offline világban végezhető kötetlen gyermeki játéktevékenységnek a digitális kultúra térhódításának következtében megfigyelhető marginalizációját egyenesen a gyermekkor lezárulásaként, sőt, megsemmisüléseként határozza meg.⁸⁶

David Allen Hugh Cunningham 1995-ben megjelent Children and Childhood in Western Society Since 1500 című könyvére⁸⁷ hivatkozva jegyzi meg, hogy a gyermekkor eróziójáról szóló, általa szisztematikus kritika tárgyává tett beszédmód a 20. század közepétől számít meghatározónak.⁸⁸ Allen a gyermekkornak mint gondtalan, felelősségektől, elvárásoktól és terhektől mentes önálló életszakasznak az eltűnését állító elképzelésnek az ismertetésekor többek között Neil Postman, David Elkind, Marie Winn és Joshua Meyrowitz nyolcvanas évek első felében írt munkáira hivatkozik.⁸⁹ Joshua Meyrowitz a gyermekek és a felnőttek, valamint a gyermekek különböző nemzedékeinek integrációs folyamatát a tudásátadás, az ismeretközvetítés szempontjából is elősegítő televíziózás szerepének meghatározó voltára hívja fel a figyelmet.⁹⁰ David Allen Neil Postman The Disappearance of Childhood című, 1982-ben megjelent munkájának⁹¹ azt a gondolatát hangsúlyozza, amely a televíziót Meyrowitznál markásabb módon mindent meg- és bemutató, közzétevő és egyúttal mindenkihez szóló médiumként határozza meg.⁹² Ezt követően Allen a medializálatlan valóság és annak a televízió által hozzáférhetővé tett formája közötti alapvető különbségekre mutat rá. A televízió által közvetített tartalmak kapcsán pedig egyenesen a valósághoz való hozzáférés illúziójáról tesz említést.⁹³ Allen értelmezése szerint Postman és Meyrowitz sem veszi figyelembe a valósághoz és az annak medializált formájához való hozzáférés közötti alapvető és meghatározó különbségeket.⁹⁴