Table of Contents
A településföldrajz a geográfiának a településekkel foglalkozó részterülete, tudományága. Amint az a földrajzban megszokott, és korábban már utaltunk is rá, nem lehet teljesen egyértelműen lehatárolni sem az általa vizsgált területet, sem a pontos helyét a tudomány rendszerén belül. Szintén csak vitatható, adott esetben egymással rivalizáló elképzelések születtek a belső felosztásáról. A magyar tudományosság és a felsőoktatási gyakorlat általában egy entitásként kezeli a településföldrajzot abban az értelemben, hogy egységes alapra helyezi a különféle települések tanulmányozását. Ezzel szemben az uralkodó angolszász, és ennek nyomán egyre inkább a német szakirodalomban is gyakoribb a városföldrajz elnevezés használata, míg a nem városi településekkel általában a vidék (vagy a vidéki térségek) földrajza kapcsán foglalkoznak. Ez valamivel több, mint elnevezésbeli eltérés, a szemlélet különbségeire is utal.
A fenti nagyon egyszerű meghatározást kiegészítendő, a településföldrajzot a településekkel, azok kialakulásával, fejlődésével, a települést alkotó egyes alrendszerek bizonyos tulajdonságaival, valamint a települések horizontális és vertikális térbeli kapcsolatrendszereivel foglalkozó tudományágnak tekintjük. Nyilvánvalóan ez a meghatározás is nagyon tág, csak éppen valamivel részletesebb, mint az előző. Mint az már a bevezető fejezetekből is kiderült, a társadalomföldrajz szinte minden társadalmi jelenséggel foglalkozik, hiszen alig-alig tesz olyat az emberiség, amelynek ne lenne térbeli vetülete. Mivel a társadalom térbeli szerveződésének alapja a település, voltaképpen minden, ami a társadalomföldrajz érdeklődési körébe tartozik, ilyen vagy olyan módon kapcsolódhat a településföldrajzhoz. Mégis, hogy valamivel szilárdabb fogódzót is nyújtsunk, kijelölhetünk néhány fő csomópontot, amelyek a településföldrajz fő irányait meghatározzák:
Funkcionális szemlélet: Elsősorban arra kíváncsi, milyen szerepkörökkel kapcsolódnak be az egyes települések a településhálózat rendszerébe, más szóval, mi jellemzi a települések közötti munkamegosztást. Eredményeként például különböző tipizálások születnek, osztályozások, amelyek hierarchia-szintek vagy jellemző funkciók szerint alakítanak ki csoportokat.
Morfológiai szemlélet: eredetileg a településeket az épített környezeti elemek összességeként felfogva főként arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szabályszerűségek vannak a beépítés formáiban és módjaiban a különböző földrajzi hátterű, méretű és funkciójú városok és falvak esetén. Továbbfejlesztése egyfajta funkcionális morfológia, vagyis hogy az egyes településrészek milyen szerepkörökkel, illetve tulajdonságokkal rendelkeznek. Eredményeként például olyan modelleket hoz létre, amelyek megkísérlik a települések szerkezetét általánosítani.
Városföldrajzi irány: a város sajátos társadalmi problémáival foglalkozik. Elsősorban a különböző társadalmi csoportok térbeliségével, együttélésük, interakciók által formált városi terekkel kapcsolatban vizsgálódik. Jellegzetes termékeinek tekinthetők például a városi térhasználat modelljei.
Faluföldrajzi irány: sok esetben erős morfológiai és etnográfiai kötődéssel vizsgálja a falusi települések sajátos helyét, szerepét, jellegzetességeit.