Skip navigation

4. ALKALMAZOTT IRODALOMELMÉLET A BIBLIOTERÁPIÁBAN, ÉLŐ IRODALOM AZ ISKOLÁBAN ÉS A TUDOMÁNYBAN

Az irodalom olvasót, olvasókat feltételez, létmódja a művek értelmezése, az értelmezések találkozása. A művek egymással a befogadón át beszélgetnek, s az olvasók is ismerkedhetnek egymással a műveken át. Akár egy alkotás különböző olvasatai segítségével.

Irodalmi élményünk nem kell, hogy néma maradjon: megosztásával önmagunkhoz és a másikhoz nyitunk kaput. Félelmeink, vágyaink, szorongásaink, rossz berögződéseink elengedése felé vezető út lehet, ha rácsodálkozunk, ki mire fogékony, mit hogyan ért másképpen ugyanabban a műben.

Kurzusleírás

A következőkben az irodalomtudomány és a gyakorlat metszéspontjában álló kurzusról lesz szó. Az elmélet és az iskola, a műelemzések, a kontextusok és az  alkalmazott irodalomtudomány közös terepén például biblioterápiával is foglalkozhatunk: elméleti és tapasztalati szinten egyaránt. A tantárgy a kortárs irodalom értelmezési lehetőségeit vizsgálja, melyhez kapcsolódóan az irodalomtanítást és az irodalomtudományt az irodalommal való foglalkozás, a kulturális megértés két alapvető, egyszerre párhuzamos és eltérő, intézményesült stratégiájaként tárgyalja.

Témái: - miként mutathatók be és tárgyalhatók a kortárs irodalom jelenségei - az irodalom szerepe a mai társadalomban; társadalmi viták az irodalomról és annak intézményrendszeréről - a tömegirodalom, magas irodalom, rétegirodalom, szórakoztató irodalom - az irodalom és az elektronikus médiumok - az olvasási és megértési eljárások az irodalom tanításában és az irodalomtudományban - a kontextuális-intencionális értelmezés az irodalomtanítás korai időszakában - a formális megértési stratégiák és az irodalomtanítás - a posztformalista interpretációs eljárások és irodalomtanítási lehetőségeik - az irodalom-olvasás és -értelmezés pszichológiai, szociológiai keretei. 

Az irodalomtudományi iskolák fényében is megvizsgáljuk a kortárs, mai, élő, zajló irodalom jelenségeit, szerzőit, műveit.  A tudományos és az ismeretterjesztő, valamint az iskolai feldolgozás, alkalmazás viszonyát taglaljuk néhány csomópont körül, majd a biblioterápiát járjuk körül s kísérletet teszünk művelésére. Az „élő" metaforát reményeink szerint több síkon tesszük elevenné; az irodalom magunk általi művelésének gyakorlásában is.

 Az országban és a mi tanszékünkön is erősödik az az elv, meggyőződés, hogy a magyar szakos hallgatók gyakorolják az irodalmat „belülről" is, kreatív írás keretében, annak művelése által.  Ezért fektetünk a kurzusokon is nagyobb hangsúlyt a szövegekkel folytatható irodalmi játékokra, s „könyvekkel", szépirodalmi anyaggal történő, úgynevezett biblioterápiás kísérleteket is végzünk.

Az írás és olvasás közös tartománya a biblioterápia, ezt is tanuljuk, alkalmazzuk.

FELADAT

Mit értenek biblioterápián? Nézzen utána idegen nyelveken is!

A biblioterápiának a kurzuson a laikus olvasás, az interdiszciplinaritás, a gyógyító, ám nem antiesztétizáló, hanem a közvetíthető irodalomértelmezés, irodalomhasználat-, feldolgozás- és visszacsatolás jegyében, a korszerű irodalomoktatás, a reformpedagógiák és alternatív irányzatok oldaláról tulajdonítunk értelmet.

Az eltávolító szerepazonosulás stratégiájával az egzisztenciális szorongás enyhítésére a jelenlét, motiválás, ráhangolás, beleélés (belsővé tétel), majd kilépés (külsővé tétel), oldás lépései mentén sajátítjuk el és tesszük elsajátíthatóvá a kiválasztott műveket.

A kurzus teljesítése szóbeli: műhelyszerű megbeszélése, elvégzése a fentieknek kontaktórákon, amire ott nem maradt idő, az órai reflexiókkal ellátva írásban beadandó. A tantárgy szemléleti alapjai szerint a BIBLIOTERÁPIA az irodalomtudományos szakmaiságot nem sértő, hanem abba illeszkedő alkalmazásmód, amely az irodalom létmódjából következik. Abban érdekelt,  hogy méltó (nem féloldalas, nem felszínes, nem erőszakolt) találkozást segítsen elő a művel, így részesülhet a terápiában résztvevő a minőségi irodalom gyógyító erejéből. A művek köré szerveződő csoportos biblioterápia az élményt, a kételyt, a kérdéseket osztja meg önismereti téttel. Felismerve saját ügyünket lehetőségünk nyílik a másikat is megérteni. A műalkotásban megérinthetőbb, kitapinthatóbb a saját és a másik. A biblioterápia résztvevőjének a provokatív szembesítés súlyossága helyett ajánlható az ő számára megnyíló, szembeötlő, őt fogva tartó, neki fontos, beszédes hely, rész, szereplő kiemelése, s az arról való közvetített beszéd  szorgalmazása, amelynek érzelmi hangsúlyaiban úgyis kirajzolódik az érintettség mibenléte.

Tömören összefoglalva: e módszer segít élni, boldogulni egzisztenciális léthelyzeteinkben sajátságosan mediáló természetével. Ennek a diszciplináris ágnak a helyét írjuk körbe vázolva meghatározásait, céljait, érintkezését más területekkel (dialógusfilozófiák, pszichoterápia, művészetterápia, drámapedagógia, különféle irodalomelméleti irányzatok: pragmatikus irodalomtudomány, recepcióesztétika, hermeneutika, cultural studies stb.), „kulturális gyógyszertár-jellegét" (Howarth: http://archiv.ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=3531). Kibontjuk elméletét, módszertanát és esettanulmányokat, valamint részletesen kidolgozott és bemutatott példatárat tanulmányozunk erre alkalmas, már bevált művek feldolgozásaiból minden műnemből. Megmutatjuk az összefüggést a laikus- és interdiszciplinaritás-kutatásokkal, kipróbáljuk a kapcsolatot a kreatív írással. A biblioterápia e felfogásban az élő irodalomhoz, az irodalom megéléséhez, átéléséhez viszonyul  ÉS teszi azt reflexió tárgyává - sokoldalúan. A kooperáció, a kompetenciafejlesztés és inkluzivitás magasfokú érvényesítése mellett e tárgy messzemenően gyakorlat-, élet- és tevékenységorientált. A pedagógusi, tanári, könyvtárosi hivatáshoz, a legkülönbözőbb segítő foglalkozásokhoz s általában az irodalomtanításhoz az eddigi képzési rendhez  képest szokatlan, különleges fogódzókat nyújt. Hasznosítjuk azokat az évtizedes tapasztalatokat, amelyeket óráimon az egyetemi magyar szakos irodalomtörténeti- és irodalomelméleti, világ- és magyar irodalomtörténeti képzésben, majd célzottan a magyartanári MA és a diszciplináris MA alkalmazott irodalomtudományi szakirányában szereztem. Nem kevésbé tanulságosak az egyetem falain kívül megrendezett nyitott irodalomterápiás alkalmak, ezek hozadékait úgyszintén bevonjuk a képzésbe, kamatoztatjuk e tantárgy keretei között is.  Azokat az attitűdöket fejlesztjük a személyiségben ily módon, amelyek fogadókészek a multikulturalitásra, a fordításra mint kultúraközi aktusra; az idegenre, s érdeklődnek az iránt, hogyan viszonyulnak a másikhoz az egyes kultúrákban, s készek találkozni önmaguk arcaival, lehetőségeivel az irodalmi műben.

A tárgy célja

Különböző tanegységek: (esztétika, irodalomtudomány-elmélet és- történet) összefogásával a kurzus a különféle végzettségű hallgatók számára megközelítően azonos irodalomtudományi tudásszint elérését célozza. Korszak- és diskurzusformákat, irodalmi iskolákat tekint át átfordítva azokat az alkalmazás tereire: miként érthető segítségükkel egy-egy mű, mit világít meg abban az adott iskola módszertana, szemlélete, s hogy használhatóak ezek az elméleti tanulságok szervesen, természetesen akár a középiskolában is.

FELADAT

Hozzanak példákat, ötleteket a kurzuson megtapasztalt módszerek, gyakorlatok és elméleti reflexiók iskolai alkalmazására! Hogyan vinnék be az osztályterembe?

A kurzus alapvető irodalomelméleti szakirodalmai

Jefferson, A., ROBEY, D.: Bevezetés a modern irodalomelméletbe. Budapest Osiris, 1999.

KÁLMÁN C. György: Az értelmező közösségek elmélete. Budapest, Balassi 2001.

HIMA Gabriella: Az irodalomtudomány jelenkori irányzatai. Eötvös József Könyvkiadó 1999.

(Hozzásegítenek a művek értelmezésekor az elméleti tudatossághoz és ahhoz, hogy sokféleképpen, sokfelől tudjanak irodalomhoz nyúlni, fordulni.)

FELADAT

Válasszanak ki két irodalmi iskolát, s segítségükkel beszéljenek az egyik szépirodalmi műről, amit a kurzusra elolvastak.

Mit erősít fel, mit láttat meg a két irányzat az olvasott szövegből? És mit „hallgat el", mit tesz láthatatlanná?

A kurzus körüljárja a könyv helyét a szórakozásban és a művészetekben.  Kitekint a popularitás, elitkultúra, posztmodern felé, az iskola, az iskolán kívüli megbeszélés és megosztás helyeire.  Megvilágítja a biblioterápia szempontjából legfontosabb területeket a magyar és a világirodalomban. A tananyag elsajátításának speciális célja az, hogy a hallgatók az itt szerzett ismeretek birtokában képesek legyenek összeállítani majdani saját biblioterápiás repertoárjukat. Ellátjuk őket azzal az eszköztárral, amellyel (a fenti elméleti, módszertani kompetenciákkal felvértezve)  a mind irodalomtudományi, mind terápiás szempontból részletesen feldolgozott művekkel  történt ismerkedés után tovább bővíthetik egyéni érdeklődésüknek, irányultságuknak, szakmájuknak megfelelően az általuk alkalmazandó stratégiákat, szövegtárat, olvasmánylistát.

FELADATOK

1.: Olvassanak el Ljudmila Ulickajától egy epikai művet, például a Szonyecskát vagy a Kukockij eseteit, és A.P. Csehovtól: A diákot (novella)!A szövegeket elemezzük biblioterapikusan!

2.: Ugyanezt tesszük Erdős Virág: Én vétkem című versével, amit megtalálnak a neten is (mindenki hozza magával kinyomtatva)!

3.: Nézzenek bele az alábbi biblioterápiás tankönyvbe, amelyből elvégzünk majd gyakorlatokat, eljátszunk biblioterápiás játékokat: (a PTE - TÁMOP biblioterápiás elektronikus tankönyve: V. Gilbert Edit: BIBLIOTERÁPIA - Olvasmányélmények előhívása érintett laikusokból; A kompetencia-alapú pedagógusképzés regionális szervezeti, tartalmi és módszertani fejlesztése című projekt, 2011 PTE TÁMOP. http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/biblioterapia/start.html) Ajánlott olvasmány a fenti tankönyv.

Ehhez kapcsolódóan beszéljen mindenki öt - öt percben olyan irodalmi művekről, amelyek felzaklatták, amelyek nem hagyják nyugodni.

4.: Hozzanak példát olyan 20. századi szépirodalmi műre, amelyben fontos szerepe van valamilyen könyvnek! Beszéljenek egyről a század első, s még egyről a második feléből! (Pl.: Kamarás István: Kétfülűek, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2014.)

5.: Mindenki dolgozzon fel két-két szakirodalmat az alábbi bibliográfiákból!

A kurzus kötelező olvasmányai

SIPOS Lajos (szerk.) 2007. Irodalomtanítás a harmadik évezredben. Krónika Nova, Budapest Az irodalomtanítás irodalomtudományi modelljei. In: SIPOS Lajos (szerk.) Irodalomtanítás a harmadik évezredben, Bp. Krónika Nova Kiadó, 2006. 29-42.

PÉTER Ágnes-SARBU Aladár-SZALAY Krisztina (szerk.): Éhe a szónak: irodalom és irodalomtanítás az ezredvégen. Eötvös Kiadó, Budapest, 1997.

BÁRDOSSY Ildikó-DUDÁS Margit-PETHŐNÉ NAGY Csilla: Módszertani kézikönyv, Korona Kiadó, 2005.

PETHŐNÉ NAGY Csilla-PRISKINNÉ RIZNER Erika. A kritikai gondolkodás fejlesztése. Pécsi Tudományegyetem, Pécs-Budapest, 2002.

CSERHALMI Zsuzsa: Amit az irodalomtanításról tudni kellene, Korona Kiadó, Budapest, 2000.

BÓKAY Antal - ERŐS Ferenc (szerk.) Pszichoanalízis és irodalomtudomány, Filum Kiadó, Budapest, 1998.

További választható olvasmányokhoz kattintson ide:

KULCSSZAVAK

az irodalom terápiás használata

művészeti élmény megosztása

olvasás és (tovább)írás

kortárs irodalom / klasszikus irodalom / élő irodalom / kreatív írás