Skip navigation

1. modul: A cigányság eredete és vándorlásának útvonala

 

A modul tartalmi célja megismerni a cigány népesség eredetét és vándorlásának útvonalát az őshazától Európáig.

A hallgatóknak meg kell látniuk, hogy bár az indiai eredet, illetve a cigányság Indiától, Perzsián, Örményországon keresztül történő vándorlása tudományos tényekkel jól igazolható, számos feltáratlan kérdés és homályos terület van még a kérdéskörrel kapcsolatban.

Az indiai eredet bizonyítékai három csoportba sorolhatók: az első a nyelvészeti tények köre, amelyek igazolják a romani nyelv rokonságát (szókészlet elemei, hangzóváltozások). Ezek alapján feltételezhető a közös eredet a szanszkrit, a hindi és romani nyelv között. Ezek alapján a romani nyelv - a különböző cigány csoportok által a nagyvilágban legáltalánosabban, bár földrajzilag különböző variánsokban beszélt nyelv - az indoeurópai nyelvcsalád indoárja nagycsoportjának indoárja alcsaládjába sorolható be. De fel kell hívni a hallgatók figyelmét arra is, hogy a közös eredetű nyelv nem jelent feltétlenül genetikai, származástani rokonságot is, hiszen létezik a nyelvcsere jelensége is. A történelem során számos példa van arra, hogy népcsoportok fokozatos nyelvi asszimiláció során átveszik a környező uralkodó társadalom nyelvét. Többek közt a cigány csoportok közé tartozó beások esetében is ez történt.

A bizonyítékok második csoportja fizikai-antropológiai jellegű. A XX. század első felében elkezdődött antropológiai vizsgálatokon túl a későbbiek során az orvostudomány által igazolt vércsoport-egyezések és a legújabb kutatások genetikai vizsgálatai is erősítik az indiai népekkel való rokonságot.
A harmadik csoportba a történeti feljegyzéseket sorolhatjuk. A feltételezett cigány népcsoport vándorlása során számos forrás emlékezik olyan csoport megjelenéséről, jelenlétéről, illetve továbbmozgásáról az egyes területeken, amelyek azonosíthatók a cigány csoporttal. Ezekkel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a vándorló cigányoknak írásbelisége nem lévén, ezek a források mindig a külső környezet szemüvegén át, a környező társadalom képviselői tollából származnak. A kérdéses nép elnevezései tükrözik, hogy idegen csoport lévén elsősorban külső tulajdonságok, megjelenésük, megélhetési módjaik, foglalkozásaik alapján próbálják beazonosítani őket, s összemoshatják más, már ismert népcsoportok hasonló karaktere révén az elnevezéseket. Az írott források tehát meglehetős bizonytalanságot hordoznak. Fontos azt is kiemelni, hogy a történettudományos érdeklődés csak a XX. század vége felé fordul a cigányság eredetének tényszerű feltárása felé, s korábban leginkább lelkes amatőr kutatók, az ún. naiv tudomány képviselői írtak a témáról, sok mára beidegződéssé vált közlést, egyszerűsítő, a nem teljesen igazolt tényeket is igaznak tekintő mitologikus eredettörténetet megalkotva. A jelenkori történészek tevékenykednek ezeknek a téves ismereteknek a pontosításán.

A megvalósítás lépéssora:

 

  • Ráhangolásul a hallgatók láncfeladattal 3 idéznek fel olyan fogalmakat, kifejezéseket, amelyek eszükbe jutnak a cigány népesség történetével kapcsolatosan.
  • Eztán kivetítjük a ppt 2. diáját, s hallgatók megpróbálják értelmezni, magyarázni az állítást: A történettudomány sokáig történelem nélkülinek tekintette az olyan népeket, mint a cigányság.4
  • A jelentésteremtés első lépésében azt kell tisztázni, miért is nehéz a cigányság őstörténetének megismerése. Miért problémásak a források. A hallgatók első csoportja elolvassa és feldolgozza az 1.1. melléklet szövegét, a második csoport az 1.2 melléklet szövegét. A lényeges információkat a táblára/flipchartra... jegyzik fel.
  • A hallgatók négyfős csoportjai csoporton belüli mozaikban5 kapnak szövegrészeket. A négy szövegrész (1.3-1.6 melléklet) röviden ismerteti a nyelvészeti vizsgálatok, az antropológiai vizsgálatok, a történeti források és a népelnevezés problémakörét. Az egyéni olvasás és jegyzet után szakértői csoportban6 közös jegyzet készül a résztémákról. A szakértői munka után mindenki a saját csoporttagjai számára megtanítja az általa feldolgozott tématerületet. A kölcsönös tanítást a szakértői csoportban készített közös jegyzet írásos csoportforgója7 segíti. Az oktató differenciáltan - csoportról csoportra haladva - támogatja a kiscsoportos tanítást, majd röviden összegzi, rendszerbe helyezi a tanultakat nagycsoportos szinten. Az ellenőrzéshez, rendszerezéshez a tananyaghoz mellékelt ppt diasora használható (ppt 1-6. ábra).
  • Alternatívaként közös csoportmunkával is feldolgozható az anyagrész: Az első csoport a nyelvészeti bizonyítékokkal kapcsolatban olvas szöveget (1.3 melléklet), a második csoport a genetikai bizonyítékokat vizsgálja meg a szövegek alapján (1.4 melléklet), a harmadik csoport a vándorlás állomásaival kapcsolatos szövegeket elemzi (1.5 melléklet). Kiegészítő anyagként egy negyedik csoport a népelnevezés problematikáját elemzi az 1.6 melléklet szövegei alapján. A megszerzett információkat egymásnak megtanítva közös jegyzet készül a táblára.
  • A reflexió során ismét kivetítjük a nyitó diát (ppt 7. ábra), s a tanultak alapján újra értelmezik a hallgatók az állítást.

 

 

3 A nagycsoportos szintű megszólalások irányítására alkalmas láncfeladatban kisebb labdát dobálnak egymásnak a nagy csoportban a hallgatók. Akinél van a labda, az mondja a következő fogalmat.
4 Dupcsik Csaba (2009): A Magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890-2008. Osiris Kiadó, Budapest. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/a_magyarorszagi_ciganysag_tortenete/pages/002_egy_tortenelem_nelkuli.htm (letöltés dátuma: 2014. 12. 20.)
5 A kooperatív tanulásszervezés egyik leggyakrabban használt struktúrája a mozaik. A csoporton belüli mozaik ezen típusában minden csoport ugyanazt a témát kapja. A téma négy részre osztva kerül kiosztásra minden kis csoport tagjai között.
6 A szakértői mozaik során az ezt megelőző csoporton belüli mozaikban a különböző csoportokban azonos témán dolgozók egyeztetése, pontosítása történik közös témájukról. Közben készülhet „szakértői jegyzet" közösen.
7 A kooperatív tanulásszervezés által használt írásos csoportforgó a csoportok közötti strukturált információmegosztást segíti. A struktúra legfőbb sajátossága, hogy a kis csoportban mindig annak a témának a tanítása zajlik, amelyik „szakértői jegyzet"-e a kis csoport asztalán van. A tanítást követően a „szakértői jegyzetek" egy asztallal tovább haladnak körkörösen - így minden csoporthoz minden téma jegyzete eljut.