1. melléklet

A cigánysággal kapcsolatos bármilyen adat, statisztika, felmérés eredményeit meghatározza az a körülmény, hogy a rendszerváltás óta törvény tiltja az etnikai, nemzetiségi hovatartozás számontartását az oktató, nevelő intézményekben, ilyen adatot csak a szülő adhat meg az iskolában. Emiatt a cigánysággal foglalkozó kutatások alapvetően kétféle módon nyernek adatot az etnikai, nemzetiségi hovatartozásra vonatkozóan. A kutatások egy része a külső környezet meghatározása alapján tekint valakit cigány/roma származásúnak, míg más vizsgálatok a kutatás célcsoportjának önbevallását veszi alapul, így azt tekinti cigány/roma származásúnak, aki annak vallja magát. Néhol ezek a módszerek keverednek egy vizsgálaton belül is, de azt kell látnunk, hogy a cigány/roma népességgel kapcsolatos felmérések sok esetben becsléseken alapulnak, így nehéz pontosan megadni akár a cigányság valós létszámát, akár bármilyen demográfiai, iskolázottsági helyzetét. (Lásd bővebben: „Ki a cigány?"⁸)

Óvodáztatás⁹
Magyarországon az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt óvodába járó gyermekek aránya: 1970-ben az óvodáskorú népesség 51%-a, 1999-ben már 92%-a. Emellett fontos alapvetés, hogy a 3 évig tartó óvodáztatás elengedhetetlen feltétele a sikeres iskolai pályafutásnak. 1981-ben a 3-6 éves gyerekek 87,3%-a járt óvodába, míg a megfelelő korú cigány/roma gyerekeknek csak 50%-a. Borsodban és Szabolcsban ennél rosszabb volt a helyzet. Ott a cigány/roma gyerekek szűk egyharmada járt óvodába. Főként igaz ez a hátrányos helyzetben élő családok esetében, akiknél viszont még ma is nagyobb arányban fordul elő, hogy a gyerekek egyáltalán nem, vagy csak nagyon későn (5-6 évesen) kerülnek az óvodába. Havas Gábor 2004-ben publikált tanulmánya szerint a 2002/2003-as tanévben 819 olyan település volt Magyarországon, ahol nem működött óvoda. Ezek a települések többségében azokban az aprófalvas-kistelepüléses megyékben találhatók, ahol közismerten magas a roma/cigány lakosság létszáma: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Zala, Tolna. A vizsgálatban kiválasztották azt a 103 települést, ahol a 2001-es népszámlálás adatai alapján 20-nál több óvodáskorú gyermek élt. Ezután összevetették a roma/cigány lakosság számával és a következő eredményeket találták: Az északi régió óvoda nélküli településeinek 56%-ában a roma/cigány lakosság aránya meghaladja a 25%-ot, 28%-ában pedig az 50%-ot. Hasonló a helyzet a Dél-Dunántúlon, ahol az óvoda nélkül települések kisebbik felében a 25%-ot, és minden ötödik településen 50%-ot meghaladó a cigány/roma lakosság létszáma.

Általános iskolai helyzet¹⁰
A rendszerváltás előtti három évtizedben a beiskolázás a cigány gyerekek körében is általánossá vált. A Kemény István vezetésével folytatott 1971-es országos reprezentatív cigányvizsgálat adatai szerint az akkori 20-24 éves korosztálynak csak a 25%-a végezte el az általános iskolát, és a 14 éven felülieknek 39%-a volt analfabéta. 1971-től 1994-ig a 20-29 éves korosztályban 25%-ról 77%-ra nőtt azok aránya, akik megszerezték az általános iskolai végzettséget.

2. táblázat. Az általános iskolás cigány tanulók száma és aránya Magyarországon összesen 1970-1992

Ugyanakkor a cigány/roma és nem cigány/nem roma népesség iskolázottsági szintje közötti különbség továbbra is igen jelentős maradt, amit jól érzékeltet a Havas-Kemény-Kertesi 1994-es országos reprezentatív cigányvizsgálatának és a KSH megfelelő adatainak összevetése.

3. táblázat. A népesség iskolázottsága 1994-ben

 

Cigányság a középfokú és felsőfokú iskolai intézményekben¹¹