A jura a dinoszauruszok kora 87. ábra, a Svájci-francia határon található Jura hegységről kapta nevét. Éghajlat: elején hőmérséklet és csapadék csökken. Végére üvegházhatás, megfordul, melegszik, csapadékosabb. Tengerszint emelkedik, sekélytengerek. Pangea feldarabolódik. 86. ábra A jura közepe táján jelennek meg a gőték és szalamandrák. Megjelennek a madarak, jelen vannak az emlősök. Tengeri élővilág igen diverz, a fitoplanktonban barázdásmoszatok fordulnak elő nagy számban. A belső meszes vázú Belemniteszek elterjedtek. Jurában és krétában időmeghatározásra használják.
A jurai Egyenlítőtől távoli vidékek növényvilága mérsékeltövi jelleget öltött. A perm és a triász jellegzetes növényei közül sok nem élte meg a jurát. A korpafüvek már a permben hanyatlottak, kis számban maradtak csak fenn. A magvaspáfrányok a kései devon óta virágzottak, bizonyos időszakokban uralkodtak (Glossopteris a permben), most is virágoznak, csak a kréta végén halnak ki, utolsó rendjük a Caytoniales. A páfrányok diverzek, gyakoriak. A máig túlélő formák jóval szerényebbek. Cikászok, Ginkgok és fenyők a legjellemzőbbek.
A jura legfontosabb fatermetű növényei a nyitvatermők (Gymnospermatophyta), amelynek általában tobozjellegű termésen ülő, szabadon álló magvai vannak, és az esetek túlnyomó részében szélbeporzásúak. A legtöbb ide tartozó csoport a kései karbonban és a permben alakult ki a magvaspáfrányokból. Ide tartoznak a cikászok és a páfrányfenyők. A nagytermetű cikászfajok akár 18 méteres magasságot is elértek, testes pálmafára emlékeztettek. Óriás „pálmaleveleik” alapja a levelek levetése után megmaradt a törzsön, annak védelméül szolgáló páncélzatot kialakítva. A cikászok váltivarúak, hatalmas spermatozoonjaik aktív kereső mozgásra képesek.
Az egyetlen gingkofaj, amely napjainkban is él, alig különbözik az őseitől. A gingko is váltivarú. A mai fenyőfélék családjai egyetlen kivételtől eltekintve (Pinaceae- erdei fenyő félék) a kései triász-jura gyermekei. A fenyőfélék a nyitvatermők leginkább fejlett képviselői. A pollenjük már tömlőt hajt az ovulához, így az eddigi módoknál – véletlen, vízen úszás – sokkal biztosabban odaér rendeltetési helyéhez.
A jurai tájat a cikászok és a benettiteszek is uralták. Gingkók és fenyők erdei egészen modern hatást is keltettek. Néhány nyitvatermő már kacérkodott a rovarmegporzással, de például a cikászok tobozai inkább távol tartják őket. A Benettitesek (Cycadoidea) 88. ábra „zárvatermő-imitátorok”, gyakorolták a rovarbeporzást, koevolúciójuk a lepkékkel igen valószínű. Fontos nyitvatermő a Pentoxylon 89. ábra. A rovarkapcsolat inkább abban merült ki, hogy a rovarok több, mint a fele kiváló felszereléssel bír ahhoz, hogy belőlük táplálkozzon.
14.89. ábra - Pentoxylon Sahnii (Carnoconites) termős tobozvirágzata (Pentoxylales) /alsó-középső-jura/
 |
Gyantát termelő fenyők: inklúziók, borostyánékszerek 90. ábra. A jura végén jelennek meg a zárvatermők ősei.
Elterjedtek a korallzátonyok, az Ammoniteszek spirálban csavarodó háza 1 cm és 2 m között. Gyors evolúciójuk folytán felhasználhatók negyedmillió éves pontosságú kormeghatározásra. A mára kihalt belemniteszek kőzetalkotó mennyiségben.
A csontoshalak a maiakhoz hasonlóak (Teleostei). Bonyolult állkapocs szerkezetük folytán képesek beszippantani a táplálékot. Megjelennek a modern cápák és ráják is.
Az Ichthyosaurusok mellett a jura tengerek talán leglátványosabb állatai a Plesiosaurusok. Jellegzetes fajuk a Cryptocleidus, melynek 30 nyakcsigolyája volt. A Plesiosaurusok rövid nyakú formái (Pliosaurusok) közé tartozott a Liopleurodon, amely egyes becslések szerint 20 m-esre is megnőtt és csúcsragadozóként más ragadozókra is vadászott.
A triász végén megjelenő Pterosaurusok a jurában elterjedtek, egyik legjobb lelőhelyük a solnhofeni térség, ahol 150 millió évvel ezelőtt a Tethys- tenger egy meleg vizű lagúnája volt. A trópusi területen meglepően gyakoriak voltak a Pterosaurus kövületek. Közülük legismertebb a Ramphorhynchus, amelynek a halak tárolására alkalmas torokzacskója volt valamint az Anurognathus, amely valószínűleg rovarokra vadászott. A hosszú farkú Pterosaurusok közül egyetlen egy sem élte túl a jurát. Finom szőr borította őket, melegvérűek voltak. Repülésük módja vitatott, de egyre inkább aktív repülőknek tartják őket, szemben a régebbi vitorlázó repülő nézettel. A Pterodactylusokat több helyen megtalálták, a Pterosaurusok egy új csoportját alkotják, melyekre jellemző a Ramphorhynchoidákénál nagyobb fej, hosszú nyak valamint a nagyon rövid farok. A Ctenochasma és a Gnathosaurus szűrő életmódot folytattak, a vízből lárvákat, rákokat fogyasztottak.
Miért voltak optimális helyzetben a hüllők a triász végén? A forró, száraz éghajlatban a hüllők előnyben vannak a kétéltűekkel szemben, az „üres” életterekhez tudtak alkalmazkodni. Biomechanikai sajátosságaik gyors növekedést és mozgást tettek lehetővé. Mivel fennállt a Pangea, minden élőhelyhez hozzáfértek, konkurrens csoportok nem fejlődhettek ki az elzárt helyeken. A jura idején megkezdődött a Pangea felhasadása, de addigra a dinoszauruszok mindenütt elterjedtek. Az első dinoszauruszok, mint láthattuk, húsevők voltak (Coelophysis, Staurikosaurus), majd a triász végéra kialakultak a növényevő prosauropodák (Plateosaurus). Az említett fajok valamennyien saurischiák vagy hüllőmedencéjűek (Theropodák, Prosauropodák, Sauropodák). A jura elejére kialakultak az ornitischiák vagy madármedencéjűek (kétlábú ornithopodák, valamennyi “lemezes” és páncélos forma, így például az ankylo- és stegosaurusok).
A medencénél a szemérem- és ülőcsont a medencetányérral való találkozásnál másképpen áll a két típusnál. A hüllőmedencéjűeknél a szeméremcsont előre-lefelé, az ülőcsont hátra-lefelé mutat. Az ornitischiáknál alapesetben a szeméremcsont hátra-lefelé hajlik, így párhuzamos a hátrafelé-lefelé futó ülőcsonttal. A későbbi változatoknál az elrendezés különféle szeméremcsont-nyúlványok folytán tovább bonyolódik. Dinoszauruszok újabb rendje az Ornithischia, mely csak a Jurában jelenik meg.
Egyes rendszerek szerint csak 3 alrendje van:
-
Thyreophora ide tartoznak a Stego- és Ankylosaurusok, utóbbi a krétában bukkan fel
-
Stegosauria: a jurában végéig, csoportos életmód, 4 lábon jártak.
-
Ankylosauria: jura végétől, 4 lábon jártak. Páncélozott növényevők, mozaikos páncélzat. Scelidosauridae a legprimitívebb.
-
-
Marginocephalia
-
Ornithopoda
Az Ornithopodák nem páncélozott, nagyrészt hordában élő, viszonylag kistestű fajok. Jura kezdetétől a K-T eseményig élnek. A Fabrosauridae a legöregebb csoportjuk, 2 lábon jártak. Utánuk élt a Hypsilophodon, mely a gazella niche-t töltötték be, a Hadrosaurusok és Iguanodonok ősei. Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a madarak nem Ornitischiák, hanem a hüllőmedencéjűek leszármazottai. A hüllőmedencéjűek Theropoda alrendjébe tartozott például a hatalmas, másfél tonnás Allosaurus, amely a mai Észak-Amerika területén élt és félelmetes ragadozó volt. 92. ábra
A középső jura dinoszauruszairól kínai leletek alapján tudjuk a legtöbbet. Fontos lelet a kistermetű, kétlábú madármedencéjű Xiaosaurus, amely fogazata alapján valószínűleg rágni is tudott. Innen került elő a 4 - 6 méteres, másfél tonnás Tuojiangosaurus, az egyik első stegosaurus. Agya diónyi volt. Lemezeinek funkciója ma sem világos: leginkább a hőgazdálkodásban lehetett szerepe, a lemezeket ugyanis bőr borította, így hatékonyan adhatták le a hőt.
A sauropodák között voltak minden idők legnagyobb szárazföldi állatai. A közismert Diplodocus 27 méter hosszú volt 93. ábra, a Brachiosaurus 10 méter magasan hordta kisméretű fejét, az újabban felfedezett Super-, Ultra- és Seismosaurusok hosszát 40, magasságát 15 méterre, tömegét 100 tonnára becsülik. A sauropodák fénykora a jura végére tehető, a kréta elejére sokan ki is pusztultak. A titanosauriák a déli földrészen éltek a kréta végén. Kitűnnek még közülük is a jura-alsó kréta Argentinosaurusa (80-90 méteresre becsülik), és a Seismosaurus, amely hasonló méretű lehetett. Mára úgy vélik, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben biztosan szárazföldi állatok voltak. Krokodilok diverzifikálódnak: tengeri és félakvatikus formák + néhány szárazföldi is (ezek gyíkszerűek). A tengeriek közé tartozott a Metriorhynchus, amelynek farokuszonya, evezőlába és páncéljának elvesztése egyaránt úszóképességének növelését szolgálta. A Geosaurusok rövid életű, de fontos halevő krokodilcsoportot alkottak.
A legkorábbi emlős fosszília a triász végi- jura eleji, 205 millió éves Morganucodoné. Az emlősök a Tritylodontid Therapsidákkal együtt a cickány és rágcsáló niche-t foglalták el. Az első emlősök közé tartozik a Hadrocodium wui, Didelphodon. Egyes becslések szerint az emlősök megjelenése még korábban is történhetett, egészen 230 millió évvel ezelőttig vannak becslések.
A madarak evolúciójával kapcsolatban talán legismertebb az Archeopteryx lithographica 150-148 millió éves fosszíliája, melyet a Solnhofeni palában talált 1861-ben.
Mindenki által elfogadott elmélet szerint a madarak a Sauropsida: Diapsida: Archosauria: Dinosauria Theropoda ágából alakultak ki. 94. ábra Annak ellenére, hogy a madarak medencéjüket tekintve hasonlítanak a madármedencéjű dinoszauruszokhoz (Ornitischia), a madarak a hüllőmedencéjűek (Saurischia) leszármazottai. A két csoport hasonló felépítésű medencéje egymástól függetlenül alakult ki.
14.94. ábra - Párhuzamok a theropoda dinoszaurusz, az Archaeoptryx és a modern madár csontváza között
 |
A Theropodák testfelépítésükben a következő hasonlóságot mutatják a madarakkal:
-
Sok Theropoda dinoszaurusz claviculái (kulcscsont) furculává (villacsont) forrtak össze, van mellcsontuk is, mindkettő látható a modern madarakban.
-
Madaraknak és a dinoszauruszoknak egyaránt hosszú, vékony scapuláik (lapocka) vannak.
-
Madarak és dinoszaurusz-szerű madaraknak üreges, vékony falú csontjaik vannak, így kisebb a testsúlyuk.
-
A félhold alakú csontok lehetővé teszik, hogy a kézfej a test és az alkar felé fordulhasson.
-
A madarak és a fejlett madárszerű Theropoda dinoszauruszok is elvesztették két ujjukat. A maradék közül a középső a leghosszabb.
-
A szeméremcsont a legtöbb dinoszauruszban előre nyúlik, de a madarakban és néhány Theropoda dinoszauruszban hátra.
-
A madarak és a Theropoda dinoszauruszok „obligát kétlábon járók” ami azt jelenti, hogy a csont és izomszerkezetük csak a két hátsó lábon való járást teszi lehetővé.
-
Mind a madaraknak, mind a Theropoda dinoszauruszoknak három előre irányuló lábujja és egy hátrafelé álló lábujja (hallux = öregujj)) van. A dinoszauruszokban a hallux nem tud teljesen hátra rotálni, ahogy a legtöbb ágon ülő madárnál.
A theropoda dinoszauruszokhoz tartozó tollas dinoszauruszok (Coelurosauria) számos fosszíliáját találták meg az utóbbi évtizedekben. 1987-2010 között 26 tollas dinoszaurusz genust írtak le kínai leletekből. A fosszíliák jól beleillenek a Therapoda-Archeopteryx, valamint az Archeoteryx-Aves közti „űrbe”.
A krétában újabb fogakkal rendelkező madarak: Hesperornis, Ichthyornis, ezek is őriznek dinoszaurusz-elemeket. A repülés nem a földről felemelkedéssel alakult ki. A közelmúltban, Kínában megtalált Confuciusornis sanctus (1994), Sinosauropteryx prima (1996), Protarchaeopteryx robusta, Caudipteryx zoui leletek olyan jól konzerválódtak, hogy csontvázuk, csőrük, karmuk minden részlete látható. 2007-ben egyértelmű bizonyítékot találtak arra - amit addig csak sejtettek -, hogy a Velociraptor tollas dinoszaurusz volt.