3.5. Könyv-háló vs. mozgóképek

Az egyenes vonalú, hangjelölő írásnak és az arra alapuló, az ismereteket zárt formában rögzítő könyvnek mint médiumnak a preferálásával magyarázható Ferraris érvelésében a webnek „a könyv degradált változata[ként], „egy őrült által írott könyv[ként]", illetve „túlfűtött írást tartalmaz[ó]" „felrobbant könyv[ként]"281 való meghatározása. Egy további, szintén Ferraristól származó szöveghely pedig a weben egyre nagyobb számban fellelhető, igazságértékét tekintve gyakran megkérdőjelezhető adat folytán a „mindent és mindennek az ellenkezőjét tartalmazó", Borges által leírt „bábeli könyvtárba való belépés eszközé[nek]"282 nevezi a világhálót.283

Aleida Assmann Szövegek, nyomok, hulladékok: a kulturális emlékezet változó médiumai című tanulmányában az írás ismereteket hiteles módon konzerváló erejébe vetett hit inflálódási folyamatára hívja fel a figyelmet. Az ókori egyiptomi kultúra, a reneszánsz, az iparosodás íráskoncepcióinak különbözőségeit mutatja be, majd pedig az emlékezés és a felejtés határait összemosó, az elektronikus tömegmédiumokkal párhuzamosan jelentkező digitális írással zárja a sort.284 Fekete J. József érvelés szerint „[a]z írással meghatározott európai kultúrában nevelkedettek számára az írás és az olvasás valamiféle magasztosságot, szentséget, az igazságot hordozó megjelenési formát jelentett, és ezért nehéz elképzelnünk egy olyan új technológia által meghatározott világot, amelyben az írás és az olvasás nem hordozza magában az igazság attribútumát."285

Az interneten megjelenő ismeretanyag típusában és közvetítettségében is különbözik a könyvkultúráétól. Megszabadul szöveg-központúságától és verbalizmusától. A világháló ugyanis egyre kevésbé azonosítható a textuális univerzummal, feltéve, hogy azt nem a derridai értelemben vett elsődleges, avagy betű előtti írás286 megnyilvánulási módjaként határozzuk meg. Orlovszky Géza Túl a szövegen? című írásában a vizuális és audiovizuális, valamint multimediális tartalmaknak a weben megfigyelhető előretöréséről értekezik. Meglátása szerint „[r]övid, alig tízesztendős történelme során a web [...] már nem a könyv, hanem sokkal inkább a képes magazinok, majd a televízió és a videokamera analógiájára fejlődött tovább"287 Ennek megfelelően Dan Simmons Hyperion bukása című regényében az internethez hasonlítható megaszféra „végtelen fény-, hang- és kapcsolatóceán"288.

A web a nyelvi-szövegszekvenciák frekventált jelenléte miatt nem határozható meg enzensbergeri értelemben vett nullmédiumként. Annak főbb jellemvonásait viszont magán viseli. Az audiovizuális, ám nem nyelvi jelentéseket mozgósító tartalmak terjedéséhez járul hozzá. Eközben pedig gyakran kerül közel ahhoz, hogy - miként az Enzensberger által elemzett vizuális technikák és legfőképpen a televízió - száműzze a nyelv terhét, beszüntessen mindent, amit valaha programnak, verbális vagy pedig verbalizálható jelentésnek tekintettek. Közel kerül tehát ahhoz, hogy véget vessen mindenféle, hagyományos értelemben vett „tartalom"-nak.289 Orlovszky koncepciójában a web a képes magazinok, majd pedig a televízió és nem a könyv mintájára fejlődött tovább. Enzensberger érvelése szerint pedig a programokat, a nyelvi jelentéseket és tartalmakat nélkülöző nullmédiumoknak s főleg a televíziónak a kialakulásában többek között a képes újság megjelenése számított mérföldkőnek.290