Vázlat a magyar intézményes leánynevelésről
Pálmai Dóra - Takács Zsuzsanna Mária - Vörös Katalin
Vázlat a magyar intézményes leánynevelés fejlődéséről
TARTALOMJEGYZÉK
1. A lánynevelés intézményesülésének kezdetei
2. Lánynevelés a modernizálódó társadalomban
2.1. Nők a pedagóguspályán - óvónők és tanítónők képzése Magyarországon
2.1.1. A tanítónők képzésének kezdete
2.2. A női szakképzés a dualizmus kori Magyarországon
2.2.1. Mezőgazdasági szakoktatás
2.3. A nők egyetemi oktatásának kezdetei
Magyarországon ezer évvel ezelőtt, a 10-11. század fordulóján jöttek létre az első iskolák, az állam- és egyházszervezés folyamatához kapcsolódóan. A középkor során - hasonlóan Európa más országaihoz - a lányok főként családi nevelésben részesültek. Közülük csak kevesen vettek részt magasabb szintű képzésben egy-egy apácazárdában, mint például IV. Béla leánya, Margit királykisasszony, vagy a híres kódexmásoló, Ráskai Lea. A nők nagy része azonban nem tudott írni és olvasni, igaz, ez a középkorban élt férfiak nagyobb feléről is elmondható.
Jóllehet, az alsófokú iskolák szintjén a 16. századtól kibontakozó reformáció hozott pozitív változásokat, a lányok képzése kapcsán még a 18. században is az a felfogás uralkodott, hogy nekik nem szükséges magasabb szintű tanulmányokat folytatniuk, hiszen legfőbb feladataik az otthonukhoz kötődnek, közéleti szerepvállalásuk nem kívánatos és nem is illendő. Az olyan iskolák, mint például Tessedik Sámuel szarvasi intézménye, mely a 18-19. század fordulóján működött, és ahol együtt készítették fel a fiúkat és a lányokat is a helyes gazdálkodásra, ritkaságnak számítottak, ugyanakkor már jelezték a küszöbön álló változásokat.